Van egy jó hírem Budapest!

Van egy jó hírem Budapest! Horváth Csaba, az emeszpé erősen sminkelt, kissé transzvesztita bájvigyorú pojácája a nyári vakarózásából feleszmélve újra exponálta magát a közélet színpadán. Visszatérésének időzítése mondhatnánk tökéletes, hisz erre nem is választhatott volna hozzá és a pártjához illőbb alkalmat, mint a XIII. Zsidó nyári fesztivál megnyitóját.

Ezt az eseményt valóban kár lett volna kihagyni. Volt is ott minden, mi az elvtársak ingere. Jókat lehetett rettegni és persze harcosan védeni a hanyatló demokráciát. Arról már nem is beszélve, hogy igazán értő közönség előtt ismét lehetőség nyílt egy jóízű fasisztázásra is. A hangulatot olyan kiváló felszólalók tették még emelkedettebbé, mint Glatz Ferenc, az MTA volt zsidrák elnöke, aki szerint „az a jó politikai erő a nemzet szempontjából, aki a kitagadókat meg tudja fékezni. Az a jó politikai erő nekünk, aki a kitagadókat, kirekesztőket meg tudja fékezni”.

Na. Most már tudjuk, hogy mi a jó a nemzetnek, bár mondjuk azt Glatz elvtárs nem részletezte, hogy vajon melyik nemzetre gondolt. De ezen elgondolkodni már az ott lévő agyhalottaknak sem volt ideje, mert a mikrofonhoz lépett Zoltai Gusztáv, leánykori nevén Zucker Gusztávka, a MAZSIHISZ elnöke és felkonferálta Budapest reménységét: „Köszöntöm Horváth Csaba urat, az MSZMP polgármester-jelöltjét… MSZP… Egy betűt hozzátettem… Tehát az MSZP polgármester-jelöltjét… Főpolgármester-jelöltjét.”

Erre szokták azt mondani: kicsi sz@r került a palacsintába. Azonban ez, az ott megjelenteket egyátalán nem zavarta. Ették tovább, amit eléjük toltak. De hát mi okuk lett volna az elszólásnak nagyobb jelentőséget tulajdonítani, amikor azt egy olyan nagyformátumú ember, mint Zucker elvtárs mondta, akit 2009-ben a főváros díszpolgárává választottak?

Csak érdekességképpen idézzük fel azt, hogy ilyen kitüntetés kinek adható: „díszpolgári cím annak adományozható, aki Budapest főváros és polgárai számára a város fejlődése, gyarapodása és hírnevének öregbítése érdekében kiemelkedő tevékenységet végez. A díszpolgári cím erkölcsi elismerés, amely a főváros tiszteletét és háláját fejezi ki a kitüntetett személynek.”

Gondolom ezek után senkinek nincs kétsége: Zoltai elvtárs a kritériumoknak az utolsó betűig megfelel. Mit megfelel, gyalázat, hogy eddig kellett várnia, hogy megkaphassa. De ne ragadjunk le ennél a kis közjátéknál se, mert a megnyitón elhangzott beszédek sorának még nem volt vége. A főszónok még hátra volt.

„Én mindent el fogok követni azért, hogy Budapest ne legyen a barna és fekete egyenruhák béklyójában. Hogy Budapesten soha ne lehessen ismét a bakancsok rengetegétől félni.”- mondta bele jól a mikrofonba Horváth ingyenbusz Csaba. A népek pedig minden szavát megtapsolták. Mert nagy okosságokat mondott ez a remek ember. Ugyan kicsit töri a magyart, de ezen ne akadjunk már fel, hisz az, amit mond az igazság veleje.

Mi, vidékiek pedig csak irigységgel tudunk gondolni a fővárosra, hogy ott ilyen nagyformátumú, felvilágosult baloldali emberek építik a demokráciát. És nem is csak egyedül építik, hanem a fővárosi, felvilágosult baloldali emberek segítenek nekik ebben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Horváth elvtárs volt a főpolgármester-jelöltek közül az, akinek minden erőlködés nélkül, elsőként összegyűlt a megfelelő mennyiségű ajánlószelvénye.

Nehéz elfogadni, és talán még nehezebb megérteni, de ebből is látszik, hogy arrafelé van igény az ilyen gondolatokra. Van igény a rettegésre, van igény az elmúlt nyolc és az elmúlt 20 év folytatására. A fővárosban még mindig tömegek gondolják úgy, hogy nekik akkor lesz szép az életük, ha azt az elvtársak irányítása alatt élhetik.

Nem tudom.

Nehéz erre bármit is mondani…