A múlt hét második felében lezárult az Alföldi-ügy egy újabb fejezete, azonban az bátran kijelenthető, hogy a történetnek itt még messze nincs vége, hisz azzal, hogy Réthelyi Miklós erőforrás miniszter a korábbi ígérete ellenére nem vonta vissza Alföldi megbízását, hanem csak írásban figyelmeztette az igazgatót, nem tett mást, mint továbbkonzerválta az amúgy tarthatatlan helyzetet.
A miniszteri figyelmeztetéstől ugyanis semmi nem fog megváltozni. Alföldi nem fog visszavenni, a színházban bemutatott darabok üzenetei sem lesznek alapvetően mások, és azok társadalmi megítélése sem fog változni. A pillanatnyi változatlanság mellett azonban mégsem mondhatjuk azt, hogy nem történt semmi, hisz a narancsosok álarcáról ismét lehullott egy nagyobb méretű darab és mi, radikálisok ismét tanújelét adtuk annak, hogy még most is képesek vagyunk totál dilettáns dolgokat elkövetni.
Gondolom sokan voltunk azok, akik már az elején kételkedtünk abban, hogy Réthelyi ígérete majd megvalósul, hogy tényleg megtörténik az, hogy Alföldinek távoznia kell a színház éléről. A képbe csak a kereszténydemokraták zavartak be egy kicsit, akik hirtelen kilépve a narancs árnyékából, velünk együtt kezdték követelni az igazgató leváltását. De végül minden úgy alakult, ahogy sejteni lehetett. A KDNP-s nyöszörgés úgy, ahogy eddig más ügyekben sem, úgy most sem érdekelte a narancsosokat, akik maradéktalanul megfelelve egy szűk belpesti kör érdekeinek, a posztján hagyták Alföldit. Pedig a folyosói információk szerint a kormányzati frakció messze nem egységes az ügyben.
A vidéki narancsos képviselők jelentős része ugyanis szintén elítéli Alföldi provokatív rendezéseit és megnyilvánulásait, de az ügyet mégsem tartják olyan fontosnak, hogy egy-egy interpellációra adott kormányzati válasz elfogadása során szembemenjenek a frakcióvezetés akaratával. Legfeljebb annyi történik tiltakozás gyanánt, hogy a szavazáskor ugyan bent vannak a teremben, de szándékosan nem szavaznak, nem nyomnak semmilyen gombot a válasz elfogadásakor.
Mit mondhatnánk erre? Derék forradalmárok. Ehhez tényleg komoly bátorság kell…
De ne ragadjunk le ennél, mert sokkal fontosabb kérdés az, hogy miért van ez így? Mi lehet az oka, hogy a narancsos vezérkar a legvégsőkig kiáll egy deviáns provokátor mellett? A fidesz minden szívfájdalom nélkül kisöpört már minden régi embert a valódi hatalommal bíró posztokról, elküldött minden döntéshelyzetben lévő független, vagy annak mondott szakembert, aki kicsit is kapcsolódott a másik oldalhoz. Vajon mi lehet annak a hátterében, hogy Alföldivel ezt mégsem teszik meg?
Miért lehet elfogadható magyarázat a narancsosok számára az, hogy Alföldi nyereségessé és látogatottá tette a Nemzeti Színházat? Ha a műsor holnaptól peepshow lenne és a büfében féláron adnák pálinkát, valószínűleg akkor is annyian járnának oda, mint most. Sőt, még ennél is nyereségesebb lenne a dolog.
Ha a kormányváltás utáni kádertakarításban Alföldi az első között távozik, állítom az általános és kötelező liberált hőbörgésen kívül senki nem szólt volna semmit. Mára azonban ez az ügy szimbolikussá lett, amiből nagyon nehezen lesz már olyan kiút, amiből a kormánypártok jól jöhetnek ki. De akkor mi szükség volt arra, hogy ilyen helyzetbe manőverezzék magukat?
Azonban ez legyen már a narancsosok baja. Legyen a problémája ez azon vidéki ”forradalmár” képviselőknek, akiket ha hazamennek, biztosan megkérdeznek majd a választóik arról, hogy mégis kinek az érdekeit képviselik ott a nagyvárosban. Nem hiszem, hogy lesznek majd hihető válaszok…
Jelenet Az ember tragédiájából
[nagyításért katt a fotóra]
De lépjünk tovább ismét, és itt a végén foglalkozzunk egy kicsit a magunk dolgaival, ha már ez az ügy ismét rávilágított a hiányosságainkra. A botrányfolyam legutolsó mozzanata az a május 20-i sajtótájékoztató volt, ahol a Barikád riportere, Sinkovics Szilvia akarta sarokba szorítani az igazgatót: „Azok után, hogy nagy írónk műveit ilyen provokatív és megosztó módon vitte színpadra, nem gondolja, hogy le kellene mondania?” Alföldi erre röviden és nyeglén közölte: „Nem”.
„Visszakérdezhetek? Látta Ön ezeket az előadásokat?” – szólalt meg valaki a részvevők közül, Sinkovics Szilviának címezve a kérdést, aztán Alföldi is beleszólt: „Mit látott?”
„Hát, öööö… megmondom őszintén, hogy nem láttam…” - jött a válasz a Barikád riporternőjétől. „Akkor miről beszélgetünk?” – kontrázott rá Alföldi. Ezután még ment egy kis erőtlen magyarázkodás Sinkovics részéről, hogy látta a római színt valahol, majd elhangzott Alföldi szájából az ominózus orális szexet kívánó mondat. [az eredeti felvétel ITT látható, a fenti jelenet 4:57-től]
Abba most nem mennék bele, hogy Alföldi mekkora egy tapló, mert most nem ez a kérdés, hanem sokkal inkább az, hogy mi miért olyan embert küldtünk oda a sajtótájékoztatóra, aki az adott témában ennyire felkészületlen? Nehéz lett volna megnézni a darabot előtte, nehéz lett volna felkészülni belőle rendesen, netán konzultálni hozzáértő színházkritikussal, hogy aztán a sajtótájékoztatón ízekre lehessen szedni Alföldi minden deviáns agymenését?
Milyen újságírás az, ahol a riporter úgy akar sarokba szorítani valakit, hogy nincs meg az adott témában az a háttértudás, ami szükséges lenne? Amikor ahelyett, hogy sorolná az érveket a darab tarthatatlanságára, magyarázkodásra kényszerül a saját tájékozatlansága miatt?
Jó. Rendben, mindenki követhet el hibákat, még a legjobb helyeken is előfordulhatnak ilyenek. De akkor is. Ezt az ügyet szinte minden héten elővesszük a parlamentben, ez az ügy mára teljesen szimbolikussá nőtte ki magát, így egyszerűen nem engedhető meg, hogy ilyen pitiáner hibákat elkövessünk.
[A Facebookon időközben elindult egy oldal, ami Alföldi leváltását szorgalmazza. Aki szeretne csatlakozni, az IDE kattintva megteheti.]
A miniszteri figyelmeztetéstől ugyanis semmi nem fog megváltozni. Alföldi nem fog visszavenni, a színházban bemutatott darabok üzenetei sem lesznek alapvetően mások, és azok társadalmi megítélése sem fog változni. A pillanatnyi változatlanság mellett azonban mégsem mondhatjuk azt, hogy nem történt semmi, hisz a narancsosok álarcáról ismét lehullott egy nagyobb méretű darab és mi, radikálisok ismét tanújelét adtuk annak, hogy még most is képesek vagyunk totál dilettáns dolgokat elkövetni.
Gondolom sokan voltunk azok, akik már az elején kételkedtünk abban, hogy Réthelyi ígérete majd megvalósul, hogy tényleg megtörténik az, hogy Alföldinek távoznia kell a színház éléről. A képbe csak a kereszténydemokraták zavartak be egy kicsit, akik hirtelen kilépve a narancs árnyékából, velünk együtt kezdték követelni az igazgató leváltását. De végül minden úgy alakult, ahogy sejteni lehetett. A KDNP-s nyöszörgés úgy, ahogy eddig más ügyekben sem, úgy most sem érdekelte a narancsosokat, akik maradéktalanul megfelelve egy szűk belpesti kör érdekeinek, a posztján hagyták Alföldit. Pedig a folyosói információk szerint a kormányzati frakció messze nem egységes az ügyben.
A vidéki narancsos képviselők jelentős része ugyanis szintén elítéli Alföldi provokatív rendezéseit és megnyilvánulásait, de az ügyet mégsem tartják olyan fontosnak, hogy egy-egy interpellációra adott kormányzati válasz elfogadása során szembemenjenek a frakcióvezetés akaratával. Legfeljebb annyi történik tiltakozás gyanánt, hogy a szavazáskor ugyan bent vannak a teremben, de szándékosan nem szavaznak, nem nyomnak semmilyen gombot a válasz elfogadásakor.
Mit mondhatnánk erre? Derék forradalmárok. Ehhez tényleg komoly bátorság kell…
De ne ragadjunk le ennél, mert sokkal fontosabb kérdés az, hogy miért van ez így? Mi lehet az oka, hogy a narancsos vezérkar a legvégsőkig kiáll egy deviáns provokátor mellett? A fidesz minden szívfájdalom nélkül kisöpört már minden régi embert a valódi hatalommal bíró posztokról, elküldött minden döntéshelyzetben lévő független, vagy annak mondott szakembert, aki kicsit is kapcsolódott a másik oldalhoz. Vajon mi lehet annak a hátterében, hogy Alföldivel ezt mégsem teszik meg?
Miért lehet elfogadható magyarázat a narancsosok számára az, hogy Alföldi nyereségessé és látogatottá tette a Nemzeti Színházat? Ha a műsor holnaptól peepshow lenne és a büfében féláron adnák pálinkát, valószínűleg akkor is annyian járnának oda, mint most. Sőt, még ennél is nyereségesebb lenne a dolog.
Ha a kormányváltás utáni kádertakarításban Alföldi az első között távozik, állítom az általános és kötelező liberált hőbörgésen kívül senki nem szólt volna semmit. Mára azonban ez az ügy szimbolikussá lett, amiből nagyon nehezen lesz már olyan kiút, amiből a kormánypártok jól jöhetnek ki. De akkor mi szükség volt arra, hogy ilyen helyzetbe manőverezzék magukat?
Azonban ez legyen már a narancsosok baja. Legyen a problémája ez azon vidéki ”forradalmár” képviselőknek, akiket ha hazamennek, biztosan megkérdeznek majd a választóik arról, hogy mégis kinek az érdekeit képviselik ott a nagyvárosban. Nem hiszem, hogy lesznek majd hihető válaszok…
Jelenet Az ember tragédiájából[nagyításért katt a fotóra]
De lépjünk tovább ismét, és itt a végén foglalkozzunk egy kicsit a magunk dolgaival, ha már ez az ügy ismét rávilágított a hiányosságainkra. A botrányfolyam legutolsó mozzanata az a május 20-i sajtótájékoztató volt, ahol a Barikád riportere, Sinkovics Szilvia akarta sarokba szorítani az igazgatót: „Azok után, hogy nagy írónk műveit ilyen provokatív és megosztó módon vitte színpadra, nem gondolja, hogy le kellene mondania?” Alföldi erre röviden és nyeglén közölte: „Nem”.
„Visszakérdezhetek? Látta Ön ezeket az előadásokat?” – szólalt meg valaki a részvevők közül, Sinkovics Szilviának címezve a kérdést, aztán Alföldi is beleszólt: „Mit látott?”
„Hát, öööö… megmondom őszintén, hogy nem láttam…” - jött a válasz a Barikád riporternőjétől. „Akkor miről beszélgetünk?” – kontrázott rá Alföldi. Ezután még ment egy kis erőtlen magyarázkodás Sinkovics részéről, hogy látta a római színt valahol, majd elhangzott Alföldi szájából az ominózus orális szexet kívánó mondat. [az eredeti felvétel ITT látható, a fenti jelenet 4:57-től]
Abba most nem mennék bele, hogy Alföldi mekkora egy tapló, mert most nem ez a kérdés, hanem sokkal inkább az, hogy mi miért olyan embert küldtünk oda a sajtótájékoztatóra, aki az adott témában ennyire felkészületlen? Nehéz lett volna megnézni a darabot előtte, nehéz lett volna felkészülni belőle rendesen, netán konzultálni hozzáértő színházkritikussal, hogy aztán a sajtótájékoztatón ízekre lehessen szedni Alföldi minden deviáns agymenését?
Milyen újságírás az, ahol a riporter úgy akar sarokba szorítani valakit, hogy nincs meg az adott témában az a háttértudás, ami szükséges lenne? Amikor ahelyett, hogy sorolná az érveket a darab tarthatatlanságára, magyarázkodásra kényszerül a saját tájékozatlansága miatt?
Jó. Rendben, mindenki követhet el hibákat, még a legjobb helyeken is előfordulhatnak ilyenek. De akkor is. Ezt az ügyet szinte minden héten elővesszük a parlamentben, ez az ügy mára teljesen szimbolikussá nőtte ki magát, így egyszerűen nem engedhető meg, hogy ilyen pitiáner hibákat elkövessünk.
[A Facebookon időközben elindult egy oldal, ami Alföldi leváltását szorgalmazza. Aki szeretne csatlakozni, az IDE kattintva megteheti.]
5 kommentek:
Jogos!
Ez valóban óriási bukta volt. A fősodratú médiában megszoktam már, hogy a felkészültség és hozzáértés a nullával egyenlő, épp ezért tartom minálunk tűrhetetlennek.
Való igaz, hibázhat mindenki, hazudnék ha azt mondanám, én sosem hibáztam (hibáztam ám, de még mennyit). Hogy a riporterhölgy alkalmas-e a munkájára, ítéljék meg azok, akik ismerik a munkásságát - én nem igazán ismerem, így nem akarok ugyanabba a hibába esni, mint ő.
Viszont még innen is visszafordítható lett volna a helyzet, ha nem meghátrál, hanem visszatámad. Amikor olyanokkal jönnek nekem, hogy nem tudhatom, hogy nem vagyok buzi, amíg nem próbáltam, mindig azt válaszolom, hogy a gyerekgyilkosságot sem próbáltam, mégis tudom hogy rossz. Elég lett volna, ha a riporternő olyasmivel reagál, hogy gyerekpornót sem látott még, mégis elítéli. Eztán Alföldi próbált volna abba kapaszkodni, hogy a riporternő nem látta, de nem szabad hagyni, kötni kell az ebet a karóhoz, nem engedni hogy eltereljék a témát. Ilyen egyszerű. A riporternő megingott, ezt Alföldi azonnal észlelte és lecsapott. Sosem szabad meginogni, támadni kell végig. Az ilyen hiénák megérzik, ha az ember védekezni kezd.
Ez az idegek játéka, ki pislog előbb. Arra fel lehet készülni, hogy egy Alföldi kaliberű csókát alaposan kiképeztek erre.
....és tessék nekem megmondani, ha tételezzük fel Alföldi lemond vagy leváltják, attól mi a jó büdös franc fog egyszerre megváltozni a mi kicsi hazánkba ? Mitől lesz akkor jobb, miért pont ez a legnagyobb gondja a nagyon magyar jobboldalnak ?
Ami csak úgy eszembe jutott - mert valaki szóvá tette az Internet-Figyelőben:
Emlékezték még a nagy(pofájú) mesélőre, "Potyka bácsira"?... Na, nem elég, hogy hetet-havat hazudozott az 56-os parancsnokságáról (mert ugye mi legyen?), de arról mélyen hallgat az igazi nemzetiek előtt, hogy 1997-ben HORN GYULÁTÓL VETTE ÁT A MAGAS ÁLLAMI KITÜNTETÉSÉT... (Azt csak zárójelben jegyzem meg: még az Ekrem Kemál Gyuri és a Szemenyei-Kiss is visszautasította a nekik szintén felajánlott kitüntetést!)
@tothtomi: Ha nem tudod a választ, fölösleges megkérdezned. (Egyébként senki nem mondta, hogy ez a legfontosabb probléma, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolható.)
@Györkös: Ez most, hogy a viharba jön ide? Ki tette szóvá? Anyukád?
Különben pedig könnyű egy '56-osba beletörölni a kis lábikódat, ugye, apafej? Azokról úgyis annyi minden terjeng, szórjunk még egy kis sz@rt a ventilátorba, a nagy számok törvénye alapján majdcsak benyeli valaki egyszer... A fajtádnak nagy hobbija ez.
Egy szívlapát jutna már "eszedbe", de úgy nyolc centi mélyen...
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle