Tragikomédia, avagy kinek van joga kiabálni

Nem kétséges, hogy önmagában a Véderő gyöngyöspatai akciója is megérne egy misét. Gondolom sokakban felmerült a kérdés, hogy hogy kerültek oda, mi volt a céljuk, és hogy ugyan mi értelme lehetett egy húsvéti gyakorlatozásnak? Azonban az elmúlt napok eseményeinek fényében azt hiszem, ezek mégiscsak másodlagos kérdések, mert a lényeg az, hogy Magyarország rendőrsége és annak vezetői ismét bebizonyították, hogy alkalmatlanok a feladatuk ellátására, hogy alkalmatlanok a problémák megoldására és hogy képtelenek a jogállami keretek között kezelni a konfliktusokat.

Mint az biztosan sokak előtt ismert, a húsvéti hétvégére a Véderő katonai alapismereteket oktató tábort hirdetett Gyöngyöspata Kecskekő elnevezésű településrészére, egy olyan magánterületre, amely a helyi cigánysor közelében található. A hírre természetesen azonnal elindult a cigányok és a liberáltak ajvékolása, pedig semmi olyan nem történt, ami átlépte volna a törvények szabta kereteket. Azonban ez az ”apróság” egy pillanatig nem zavarta őket és a végére olyan tömeghisztériát sikerült kialakítaniuk, hogy a cigányok már hetekkel korábban megszervezett Vöröskeresztes üdülését is képesek voltak evakuálásként bemutatni.

Az egész cirkusz mögött Richard Field Magyarországon élő amerikai üzletember, az elempé egyik fő támogatója és a Roma Polgárjogi Mozgalom állt. Még el sem indultak az első buszok, amelyek a cigányokat a csillebérci nyaralásra szállították, még alig jelent meg a Vöröskereszt főigazgatójának, Selymes Eriknek azon nyilatkozata, mely szerint „szó sincs semmiféle evakuálásról. A Magyar Vöröskereszt szervezésében és a szervezet segélyalapjának terhére, a családok kérésére vittük táborozásra a gyöngyöspataiakat”, de már előmászott az odújából Horváth Aladár és bejelentette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordul, mert Gyöngyöspatáról „kivonult a köztársaság és a demokrácia”.

Vajon egy normális országban, egy ilyen esetben mi lenne egy felkészült rendőrség és egy normális belügyminiszter első lépése?

Nem hiszem, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásához jogi, vagy rendvédelmi szakembernek kell lennünk. Elég csak elővenni a józan paraszti észt és feltenni magunknak néhány nagyon egyszerű kérdést: Kik követettek el törvénysértést? Azok, aki békésen piknikeznek egy magánterületen, vagy azok, akik tömeghisztériát keltenek a semmiért? Kik lépték át a jog határait? Akik részt akarnak venni egy előre bejelentett, a hatóságokkal leegyeztetett táborban, vagy azok, akik szándékosan valótlan információkat terjesztve egy békés csoport ellen uszítanak?

Ilyen egyszerű.

És lehet bárkinek bármilyen véleménye a Véderőről, lehet vitatkozni, vagy elfogadni a dolgaikat, de a lényeg mégiscsak az, hogy semmi olyat nem tettek, ami törvényileg kifogásolható lenne. Így nem is lett volna semmi jogalap arra, hogy intézkedjenek velük szemben. Azonban Abszurdisztánban a dolgok menete forradalom ide, kormányváltás oda semmit sem változott. Itt a rendőrség manapság sem az igazságot védi, hanem valamilyen mondvacsinált jogot, ami az éppen aktuális hatalom érdekeit szolgálja. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy a kettő még csak köszönő viszonyban sincs egymással.

Így aztán ahelyett, hogy pénteken délután a magyar belügyminiszter kiállt volna a sajtó nyilvánossága elé és bejelentette volna, hogy a cigányok és a liberáltak általi hisztériakeltés átlépte a törvényi határokat és a rémhírterjesztőket előzetes letartóztatásba helyezték ellenük eljárást indítva, a Véderő táborát pedig megfigyelés alatt tartják és ha bármilyen jogszerűtlenséget tapasztalnak azonnal közbelépnek, szóval mindezek helyett Pintér egyetlen intézkedésként parancsot adott egy magánterületen zajló békés esemény karhatalommal való felszámolására.

Délután négykor, alig fél órával a tábor megnyitása előtt a rendőrök elvitték a szervezet vezetőjét, Eszes Tamást. A helyszínen ekkor a Véderő három, piros barettes, terepszínű ruhás és bakancsos tagján kívül 10-12 szimpatizáns tartózkodott.

Fél ötre az a koreográfia alakult ki, hogy 15-20 fős csoportokban érkeztek a táborhoz a rendőrök, és mindig elvittek valakit. Először elvitték a három piros barettest, aztán azok kerültek sorra, akik már a táborozásra érkeztek és terepszínű ruhát, valamint bakancsot viseltek.

A rendőri akció a végére aztán kezdett tragikomédiába fulladni, mivel voltak olyanok is, akik felemás öltözékben voltak: alul terepszínben, de felül csak pólóban. Nekik a rendőrök azt mondták, hogy három lehetőség közül választhatnak. Lecserélik a ruhájukat, elhagyják a területet, vagy pedig előállítják őket.

Az egyik fiú, aki „Szabadságot Budaházynak” feliratú pólót viselt, úgy döntött, hogy átöltözne, mert vannak a táborban olyan szerszámok, amelyeket őriznie kéne. Jogkövető magatartást tanúsítva megkérdezte az eljáró rendőrt, hogy akkor mégis milyen nadrágot vehet fel a terepszínű helyett? Közölte, hogy van neki még egy fekete oldalzsebes nadrágja, amit a hétköznapokon szokott viselni, de nem tudja, hogy ezek után az hordható-e Gyöngyöspatán. A rendőr erre azt felelte: „Tudja, mit? Vegyen fel inkább egy farmert!”

A többi rendőri intézkedés alá vont fiatal pedig elmondta, hogy nekik nincs más ruhájuk és hazamenni sem tudnak, mert csak vasárnap jönnek értük. Végül úgy döntöttek, hogy akkor inkább ők is bemennének a rendőrségre, már csak azért is, mert még a hálózsákjuk is terepszínű, és biztosra veszik, hogy ha most nem is, de este úgyis elvinnék őket.

Az előállítás során azért még megkérdezték, hogy milyen alapon intézkednek velük szemben, mire a rendőrök közölték, hogy garázdaság szabálysértése miatt viszik el a megjelenteket. Amikor visszakérdeztek, hogy ez esetben mégis mit jelent a garázdaság, a rendőri választ az volt, hogy olyan egyenruhát viselnek, ami másokban riadalmat kelt. Aztán amikor valaki tovább érdeklődött az iránt, hogy egy magánterületen miért nem viselheti azt, amit akar, akkor a rendőr így zárta le a beszélgetést: „parancsot teljesítünk, aki panasszal kíván élni, az intézkedés végén megteheti.”

Igazából nem is tudom, hogy sírni kéne, vagy nevetni az egészen. Ez egyszerűen elképesztő.

Azonban mielőtt még valaki azt gondolná, hogy a történetnek ez már a csúcspontja, azt ki kell, hogy ábrándítsam. A nap méltó befejezése még csak ezután jött. Pintér belügyminiszter ugyanis meglepetésszerűen a helyszínre látogatott, hogy megnézze a gyakorlatban miként sikerült végrehajtani az intézkedést.

A sajtótájékoztató után, ahol természetesen szemrebbenés nélkül közölte, hogy "közrend és közbiztonság van és lesz. Itt is rend van, és akik ezt megpróbálták tönkretenni, a rendőrség vendégszeretetét élvezik", kilátogatott a faluba.

Pintér itt beszélgetésbe elegyedett a helyiekkel, aminek a végére egy spontán lakossági fórum alakult ki, ahol ismét felszínre tört az igazság. A pataiak közölték vele, hogy felháborítónak tartják, hogy egy bűnöző, terrorizáló kisebbségnek nagyobb és több a joga, mint a rettegésben élő, megfélemlített magyarnak. A kialakuló heves vitát lezárandó Pintér felemelte az ujját és kijelentette: „Egy pillanat. Hogyha itten valaki kiabál, akkor az én lehetek!” [az eseményről készült videó ITT]

Mondjuk, hogy ezt a jogot, mármint a kiabálásét miből vezette le magának, azt nem tudom, bár ennek talán nincs is túl sok jelentősége. Végül aztán, mint aki jól végezte dolgát beült a szolgálati Audiba és elment. A cigányok hosszan tapsoltak, a helyi magyarok pedig ismét szembesülhettek azzal, hogy csak magukra számíthatnak.

Ez van. Abszurdisztán, 2011. április. A nagy forradalom első évfordulóján, ha rend nincs is, de legalább már azt tudjuk, hogy csak a belügyminiszternek van joga kiabálni.


----------------------------------------------------------------------------------------------
Frissítés:

Megszüntette a Véderő Gyöngyöspatán őrizetbe vett tagjai ellen a szabálysértési eljárást hétfőn az Egri Városi Bíróság. A garázdaság miatt pénteken őrizetbe vett nyolc ember szabadon távozhatott.

„A bíróság úgy látta, hogy a kirívóan közösségellenes magatartást csak aktív módon, például kötekedve lehet megvalósítani” - mondta Nyíri Beáta, a bíróság szóvivője. „Töretlen abban a bírói gyakorlat, hogy magánterületen nem lehet elkövetni szabálysértést. A nyolc eljárás alá vont személy mindegyike terepszínű ruhát viselt. Ez a terepszínű ruha azonban nem szabályellenes, tehát önmagában véve ez nem valósít meg semmilyen szabálysértést.”

A végzés nem jogerős, mert a rendőrség fellebbezett. Az ügyben másodfokon a Heves Megyei Bíróság dönt néhány héten belül.