Magyarok mosták le Cirill lábáról a „gyalázatot”

Gondolom, többen hallották már a hírekben, hogy vasárnapra virradó éjszaka valakik sárga festékkel megdobták a komáromi Cirill és Metód szoborcsoportot. Az események hallatán szlovák média ajvékolása természetesen azonnal elindult. A főcímekben a „sárga festékkel öntötték le a szobrot” és a „festékbombával megszentségtelenítve” lett szinte a legenyhébb megfogalmazás a történtekre, pedig mindössze csak annyi történt, hogy valaki egy sárga színű vízfestékkel teli zacskót vágott oda Szent Cirill lábához, ami egy nagyjából 30 centiméteres foltot eredményezett. [nagyításért katt a fotóra]

Persze ez is több a semminél mondhatnánk, és bár nem vagyok híve semmilyen rongálásnak, de azért ez esetben azt kell mondanom, hogy ezt már korábban is megtehették volna. Akár többször is, hisz a szoborcsoport és annak komáromi felállítása csakis egyértelmű provokációként értelmezhető. Mint talán sokak által is ismert Cirill és Metód szobrát még ez év nyarán Fico állítatta fel kormányzásának utolsó napjaiban, minden engedély és minden helyi hozzájárulás nélkül Komárom Kossuth Lajosról elnevezett terén.

Annak idején mi is beszámoltunk az eseményekről rámutatva arra, hogy sajnos a felvidéki magyarság nagy részből mára teljesen kihalt az ellenállás az agresszív szlovák nyomulással szemben. A szobor felállításának terve ugyanis nyílt titok volt a városban. Az avató előtt mindenki láthatta, hogy hogy készül a talapzat, hogy milyen gyors ütemben folynak az előkészítő munkák. Azonban az ott élő magyarok közül senki nem tett ellene semmit sem. [a bejegyzésekért katt IDE és IDE]

Aztán elérkezett az avató előtti nap, amikor a Matica Slovenská székházának bejárata feletti balkonról leemelték a szobrot, hogy átvigyék az új helyére. Az áthelyezési munkálatok hírére Bastrnák Tibor akkori komáromi polgármester bejelentést tett a rendőrségen. Felhívta a hatóság figyelmét arra, hogy a tervezett emlékműavatásra Komárom város nem adott ki engedélyt. Személyesen beszélt a járási rendőrkapitánnyal és felszólította a rendőrséget, hogy cselekedjenek a nem bejelentett rendezvénnyel kapcsolatban.

Azonban a hivatalos szervek részérő semmilyen intézkedést nem foganasítottak. Egyetlen egy rendőr sem vonult ki a helyszínre, egyetlen egy felszólítás nem érkezett a munkákat leállítandó. A szobor pedig este hét óra után néhány perccel, Vladimír Matejička, a Smer akkori komáromi parlamenti képviselőjének az asszisztálása mellett felkerült a talapzatra.

A semmitmondó polgármesteri erőlködésen kívül más jelentős tiltakozás nem történt. Nem szerveztek tiltakozó megmozdulást, és nem akadályozták a szobor felállítását sem. Egyátalán nem csináltak semmit sem. A helyiek szinte kivétel nélkül elhitték, hogy a felesleges szájkaratén kívül mást nem is tehetnek, hogy ez így van rendben. Mindenki bevette a MOST szövegét és senkinek nem tűnt fel, hogy nekik nincs más céljuk, mint hogy mulya birkákká silányítsák, és a békés együttélés álszentsége mögé bújva züllesszék szét a felvidéki magyarokat.

Azóta eltelt több mint öt hónap. Az eredmények láthatóak. Bugárék a tót parlamentben sok mindent képviselnek, csak az igazi magyar érdekeket nem. Azonban a népek még mindig elhiszik a MOST-féle álszent dumákat, elhiszik, hogy a hogy a békés együttélés azt jelenti, hogy minket mindig meg lehet alázni, hogy nekünk jópofát kell vágnunk mindenhez.

És ami a legrosszabb, hogy ma már a felvidékiek nem csak elhiszik a dolgot, hanem már egyesek tesznek is érte úgy, mint az a három ”magyar” fiatal, akik tegnap önszorgalomból lekaparták a sárga festéket a szoborról mondván: „lemossuk a gyalázatot”.

Boldoghy Olivér, Less Károly és Knirs Imre, az Egy Jobb Komáromért Polgári Kezdeményezés tagjai létrával felszerelkezve kivonultak a helyszínre, felmérték a károsodás mértékét és miben voltát, majd a csípős hideg ellenére munkához láttak és a békés együttélést demonstrálva, levakarták Cirill lábáról a szennyeződést…

Nehéz erre bármit is mondani.

Már évek óta jól érzékelhető, hogy a felvidéki magyarság elindult egy olyan úton, ahonnan nem is tudom, hogy lesz-e valaha visszaút. A Bugár-féle hazaárulóknak sikerült a körükben egy olyan szemléletmódot meghonosítani, ami minden ízében ellentmond az összmagyar érdekeknek. És innentől kezdve itthon mi már téphetjük a szánkat, de igazából ennek túl nagy jelentősége már nincs, hisz ott a Felvidéken a magyarok jelentős része egész másképp gondolkodik.

A nyáron egy zselízi magyar fiatallal való beszélgetés után már egyszer írtam arról, hogy szerintem számunkra a Felvidék elveszett, bár akkor még kérdőjelet tettem a mondat végére. Mára azonban kezdem azt gondolni, hogy ez a kérdés már nem is annyira kérdés, és a mondat végén a pont az az írásjel, ami az igazságot és a valóságot kifejezi. [a bejegyzésért katt IDE]