Behajtani tilos, avagy a te érdekedben ír-e levelet a Zapeh elnök?

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy kevés olyan ember van ma az országban, akinek ne lenne valamilyen APEH-es története, amit vagy saját maga, vagy az ismerősei körében élt át valaki. És talán abban sincs semmi túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezen történetek végén, jellemzően nem mi vagyunk azok, akik jól jönnek ki a dologból, még akkor sem, ha történetesen nekünk van igazunk.

A Gyurcsány-érában folyó vagyonosodási vizsgálatok horror történetei, az adóhatóság által igazságtalanul meghurcoltak megalázásai honlapokat töltenek meg. Mindannyian tudjuk, hogyha egy magyar kisvállalkozó késik az adóbefizetéssel, ha csúszik a járulékokkal a Zapeh azonnal lép, mérlegelés nélkül inkasszózik, lefoglal, vizsgálódik.

Gondolom, még sokan emlékeznek Szikora János APEH elnök, tavaly év végi szavaira: "A válság nem mentesíthet az adózási fegyelem betartása alól, az ellenőrzési tevékenységet ugyanazzal a következetességgel végezzük, mint korábban."

Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy ez a kiváltságosokra nem vonatkozik. Azokra a Zapehnél külön figyelnek, és ha úgy adódik egészen nagyvonalúan is képesek kezelni az ügyekeit. Tegyük hozzá gyorsan, hogy mindezt az állam és így a többi adófizető kárára. Sőt, vannak olyan ügyek is, amikor a nagyvonalúság olyan méreteket ölt, amit már nem lehet másnak nevezni, mint egyszerűen bűncselekménynek.

Ilyen történet a napokban kipattant Malév ügy is, ahol Szikora elvtárs nagyvonalúsága potom 1,17 milliárd forintnyi köztartozás befizetésének minden következmények nélküli elhalasztását tette lehetővé a légitársaság számára. Történt ugyanis, hogy 2008 októberében az akkor már az oroszok tulajdonolta vállalatnak a fent említett összeget kellett volna befizetnie az államkasszába, azonban a pénz az előírt határidőre nem érkezett meg. A nem fizetés miatt három nappal később az adóhivatal megindította a végrehajtást, aminek a keretében a Malév valamennyi számlájára inkasszót bocsátottak ki.

Persze most sokan mondhatnák, hogy mi ebben a hír? Ezt szokták csinálni másokkal is.

Igen, de ez a történet itt nem ér véget. Szikora elvtárs ugyanis az inkasszó kibocsátása után két nappal elnöki levélben utasítást adott az illetékes igazgatóságnak, hogy azonnal vonják vissza az inkasszókat. Ennek következtében a Zapeh megállította a folyamatot, és nem szedte be, a több mint egymilliárd forintot.

Az adóhatóság tegnapi közleménye nem tagadja az esetet, de azt azzal magyarázza, hogy a 2008 októberében kitört pénzügyi világválság okán a Malévnak nagy érvágás lett volna, ha az APEH leemeli számláiról ezt a milliárdos összeget, hisz így egyetlen más számlát sem tudtak volna abban az időben kifizetni. „A válság kirobbanása és az ennek következtében csúcsosodó általános üzleti bizalomvesztés időszakában egy ilyen rendkívüli intézkedést nehezen viselt volna el a légitársaság. Az adóhatóság mindenkori célja az adótartozás minél hatékonyabb beszedése, ugyanakkor az adófizetők védelme” – áll abban a nyilatkozatban, amit az eset kapcsán bocsátottak ki.

Milyen érdekes, hogy ezt a fajta hozzáállást a honi vállalkozások esetében soha nem alkalmazzák. A hazai kis- és középvállalkozások esetében még nem nagyon hallottam olyanról, hogy a Zapeh bármit is mérlegelt volna, hogy bármikor is törődött volna azzal, hogy tönkremegy-e bárki is az inkasszóik következtében. A kisebb cégeknél mindennapos eset, hogy a kiadott számla ellenértéke késve érkezik meg, de a számla ÁFA tartalmát ettől függetlenül be kell fizetniük, mert az adóhivatal azonnal rátenyerel a bankszámláikra. És az sem ritka, hogy a számla kiegyenlítése azért csúszik, mert a lánctartozás végén maga az állam áll. Azonban ezekben az estekben is simán inkasszóznak és magasról tesznek arra, hogy ezzel teljesen ellehetetlenítik az adott céget.

A kisvállalkozásokkal ellentétben persze az elvtársi pénzszivattyúkat csak úgy nem lehet piszkálgatni. A Malév pedig pontosan ilyen vállalt. Gondolom, még mindenki emlékszik arra is, hogy a céget még 2007-ben Elqró adta el 200 millió forintért úgy a Borisz Abramovics vezette oroszoknak, hogy azok kötelezettséget vállaltak 12,5 milliárd forint tőkeemelésre, 30 milliárd forint hitel visszafizetésre, és a Magyar Fejlesztési Bank 20 milliárdos hitelátvállalására. A pénzek ide-oda tologatása mellett és a hangzatos ígérgetések ellenére a privatizált cég az utóbbi három évben jelentős veszteséget halmozott fel, melynek következtében ez év elejére más adósságok mellett 19 milliárd forint adó- és járuléktartozást is sikerült összehoznia.

Február végére a légitársaság helyzete tarthatatlanná vált, mivel a cég 2009. évi mérleg szerinti vesztesége elérte a 24,4 milliárd forintot, amihez egyszeri, 4,8 milliárd forint veszteség is hozzájárult. Ekkor a Bajnaiék úgy döntöttek, hogy visszaveszik azt állami tulajdonba. A felhalmozott adótartozás beszámításával és egy „kis” készpénzzel is megtámogatott üzlet, végül 25,2 milliárd forintba került az adófizetőknek.

Az ügy jól szemlélteti az elvtársi üzletelés mentét. A hasznot privatizálják, az adósságot államosítják. Közben az ide-oda csúszó milliárdokból mindenkinek jut egy kicsi, aki elég közel áll a tűzhöz.

Most, hogy kiderült az ügy, a kérdés már csak az, hogy a szálakat meddig tudják, vagy meddig akarják felgöngyölíteni. Mert azért az, szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy Szikora ezt a húzást magától nem merte volna megtenni. Kizárt dolog, hogy a pénzügyminisztériumban ne tudtak volna erről, hogy ott ne adta volna az áldását rá valaki. Azt hiszem, azon sem lepődne meg senki sem, ha a végén kiderülne, hogy Veres, vagy Elqró adta ki a parancsot az inkasszók visszavonására.

A nagy kérdés most már csak tényleg az, hogy Szikora elviszi-e egyedül a balhét, vagy részletes mesélésbe kezd és borítja a kártyavárat?