Megvolt hát az első nap.
Aki követte az eseményeket az értesülhetett szinte mindenről, hisz a híradások pontosan bemutatták az alakuló ülést és a hozzákapcsolódó történéseket. Ezért aztán én most nem is mennék bele az eseménynek részletes taglalásába, hanem inkább kiragadnék két pillanatot. Két pillanatot, kétszer két percet, ami azt hiszem, magába sűríti a tegnapi nap két legfontosabb üzenetét. Talán ez a két mozzanat az, ami jól szimbolizálja, hogy mi az a magatartás, mi az az irány, amit nekünk radikálisoknak ott a parlamentben majd követni kell, amit követi érdemes.
Az első kiragadott kép csak rólunk szól. Rólunk, akik egy hosszú harc után végre elértük az első célt, és képviselőket juttattunk az országgyűlésbe. Most van negyvenhét ember, aki megkapta a lehetőséget és a felelősséget, hogy képviselje a nemzeti érdekeket ott is, ahol erre eddig nem volt lehetőség.
Ezért tartom a tegnap nap egyik legfontosabb eseményének azt a pillanatot, amikor a Hazatérés templomából a parlamentbe vonuló jobbikos csapat, élén Vona Gáborral a Kossuth téren találkozott Toroczkai Lacival. A találkozó apropóját annak a petíciónak az átadása adta, ami a politikai foglyok börtönben sínylődésére hívja fel a figyelmet.
De ez a találkozó, ez a kézfogás sokkal több volt ennél. Ez útravaló volt, egy szimbolikus iránytű, hogy ti negyvenheten, ott bent a házban sohase feledjétek, hogy honnan jöttetek, hogy mi itt kint az utcán, és ti ott bent a teremben egyek vagyunk. Hogy a Jobbik, mint párt nem cél, hanem eszköz arra, hogy megvalósítsuk mindazt, amit az elmúlt években közösen kitűztünk magunk elé. És a parlamenti sorokban ülve se merüljön feledésbe az, hogy az út, a harc a bejutással nem ért véget, hanem még csak most kezdődik el igazából.
A második kiragadott két perc a nap legszebb pillanata. Az alakuló ülés végén, a Szózat eléneklése után, mielőtt még Schmitt Pál bezárta volna az ülést a radikális frakció belekezdett a Székely Himnuszba. Nem akarok túlzásokba esni, de biztos vagyok benne, hogy ez volt az elmúlt húsz év legfelemelőbb parlamenti momentuma.
Az első sorokat még csak mi énekeltük, de aztán az éneklésbe a narancsos képviselők közül is többen bekapcsolódtak és a végére a nap tényleg úgy fejeződött be, ahogy annak egy ilyen ünnepi alkalommal be kell.
Gondolom, mondanom sem kell, hogy az elvtársak főokosai hozták azt a hazaáruló magatartást, ami olyannyira a sajátjuk. Jellemző módon Elqró azonnal elhagyta az üléstermet, míg Mesterházy idétlen módon pakolgatni kezdett a táskájába. A többi szoci nagyrészt a teremben maradt, és a dal méltóságához illően, legalább vigyázzállásban végighallgatta a felemelő sorokat.
A történetnek az ünnepélyességen kívül, azonban van egy másik üzenete is. A narancsosok maguktól soha nem énekelték volna el a Székely Himnuszt. Maguktól soha jutott volna eszükbe, hogy ezt meg lehet, pontosabban, hogy ezt meg kell tenni, mert csak így lehet teljes egy ünnep. De most végre voltak ott olyanok, akik elkezdték, akik tudták, hogy ha felnyitnak egy szemet, akkor, aki akar, az már utána magától is láthat.
És ez így lehet majd más esetekben is. Akkor, amikor majd törvényeket és rendeleteket kell alkotni. Vannak és lesznek olyan dolgok, amit a narancsosok ilyen-olyan megfelelési kényszerből, politikai taktikázásból, nem akarnak majd felvetni, még akkor sem, ha a többségük egyet is ért vele. De ha szóvá teszi valaki, ha napirendre kerül az ügy, akkor már nem dughatják homokba a fejüket, akkor már nem tehetik meg azt, hogy ne álljanak oda mellénk.
Kétszer két perc, két felemelő pillanat. Útravaló és útmutató a következő hónapokra, a következő évekre. Ne feledjük el ezeket, ez adjon erőt, hisz a küzdelemnek tovább kell folytatódnia. Nektek ott bent a teremben, nekünk pedig itt kint az utcán azért, hogy ez az ország mihamarabb újra a magyaroké lehessen.
Aki követte az eseményeket az értesülhetett szinte mindenről, hisz a híradások pontosan bemutatták az alakuló ülést és a hozzákapcsolódó történéseket. Ezért aztán én most nem is mennék bele az eseménynek részletes taglalásába, hanem inkább kiragadnék két pillanatot. Két pillanatot, kétszer két percet, ami azt hiszem, magába sűríti a tegnapi nap két legfontosabb üzenetét. Talán ez a két mozzanat az, ami jól szimbolizálja, hogy mi az a magatartás, mi az az irány, amit nekünk radikálisoknak ott a parlamentben majd követni kell, amit követi érdemes.
Az első kiragadott kép csak rólunk szól. Rólunk, akik egy hosszú harc után végre elértük az első célt, és képviselőket juttattunk az országgyűlésbe. Most van negyvenhét ember, aki megkapta a lehetőséget és a felelősséget, hogy képviselje a nemzeti érdekeket ott is, ahol erre eddig nem volt lehetőség.
Ezért tartom a tegnap nap egyik legfontosabb eseményének azt a pillanatot, amikor a Hazatérés templomából a parlamentbe vonuló jobbikos csapat, élén Vona Gáborral a Kossuth téren találkozott Toroczkai Lacival. A találkozó apropóját annak a petíciónak az átadása adta, ami a politikai foglyok börtönben sínylődésére hívja fel a figyelmet.
De ez a találkozó, ez a kézfogás sokkal több volt ennél. Ez útravaló volt, egy szimbolikus iránytű, hogy ti negyvenheten, ott bent a házban sohase feledjétek, hogy honnan jöttetek, hogy mi itt kint az utcán, és ti ott bent a teremben egyek vagyunk. Hogy a Jobbik, mint párt nem cél, hanem eszköz arra, hogy megvalósítsuk mindazt, amit az elmúlt években közösen kitűztünk magunk elé. És a parlamenti sorokban ülve se merüljön feledésbe az, hogy az út, a harc a bejutással nem ért véget, hanem még csak most kezdődik el igazából.
A második kiragadott két perc a nap legszebb pillanata. Az alakuló ülés végén, a Szózat eléneklése után, mielőtt még Schmitt Pál bezárta volna az ülést a radikális frakció belekezdett a Székely Himnuszba. Nem akarok túlzásokba esni, de biztos vagyok benne, hogy ez volt az elmúlt húsz év legfelemelőbb parlamenti momentuma.
Az első sorokat még csak mi énekeltük, de aztán az éneklésbe a narancsos képviselők közül is többen bekapcsolódtak és a végére a nap tényleg úgy fejeződött be, ahogy annak egy ilyen ünnepi alkalommal be kell.
Gondolom, mondanom sem kell, hogy az elvtársak főokosai hozták azt a hazaáruló magatartást, ami olyannyira a sajátjuk. Jellemző módon Elqró azonnal elhagyta az üléstermet, míg Mesterházy idétlen módon pakolgatni kezdett a táskájába. A többi szoci nagyrészt a teremben maradt, és a dal méltóságához illően, legalább vigyázzállásban végighallgatta a felemelő sorokat.
A történetnek az ünnepélyességen kívül, azonban van egy másik üzenete is. A narancsosok maguktól soha nem énekelték volna el a Székely Himnuszt. Maguktól soha jutott volna eszükbe, hogy ezt meg lehet, pontosabban, hogy ezt meg kell tenni, mert csak így lehet teljes egy ünnep. De most végre voltak ott olyanok, akik elkezdték, akik tudták, hogy ha felnyitnak egy szemet, akkor, aki akar, az már utána magától is láthat.
És ez így lehet majd más esetekben is. Akkor, amikor majd törvényeket és rendeleteket kell alkotni. Vannak és lesznek olyan dolgok, amit a narancsosok ilyen-olyan megfelelési kényszerből, politikai taktikázásból, nem akarnak majd felvetni, még akkor sem, ha a többségük egyet is ért vele. De ha szóvá teszi valaki, ha napirendre kerül az ügy, akkor már nem dughatják homokba a fejüket, akkor már nem tehetik meg azt, hogy ne álljanak oda mellénk.
Kétszer két perc, két felemelő pillanat. Útravaló és útmutató a következő hónapokra, a következő évekre. Ne feledjük el ezeket, ez adjon erőt, hisz a küzdelemnek tovább kell folytatódnia. Nektek ott bent a teremben, nekünk pedig itt kint az utcán azért, hogy ez az ország mihamarabb újra a magyaroké lehessen.
21 kommentek:
Ugy legyen !
Az Égi Sólyomváros már itt van a Kárpát medence fölött. Az már a magyaroké. És mihelyst aláereszkedik, a Földön is Megvalósul, ami az Égen. Azaz a Magyarság Felemelkedik, visszaáll a régi Magyarország, mert csonka magyarország nem ország, Egész Magyarország Mennyország, nem "véletlenül".
Csak a Jobbik képes lelki erőt adni!
Az nap emlékezetes marad!
Sok sikert a Jobbiknak!!!
Nem lessz könnyű dolguk,most tudatosodott bennem hogy milyen rosszul állunk !Hiszen a MI Parlamentünkben más ország zászlóját (Izrael) az MSZP-és képviselők minden probléma nélkül kitűzhetik kitűzőként,de Vona mellénye mindenkit megbotránkoztat...
A Köztársasági elnök beszéde még inkább megbotránkoztató!!!
Mi történik itt???Ez már tényleg nem is a magyarság Országháza??!!?
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a kapott kitűzőket más országok parlamenti képviselői is a saját parlamentjükben dafke hordják. Merthogy a terrorista állam nagykövetei más népek képviselőit is megajándékozták.
/Jut eszembe a kétharmadosok martonyija....rajta volt billog??
Vagy csak a szocikon?/
Köszönöm!A szivem megtelt valami gyönyörűséggel,melegséggel!És Köszönöm mindenkinek,aki velünk érzett,és álva maradt!Talán nemis olyan romlott társaság van ott -fenn!
ez már tényleg nem a magyarság országháza!!!december óta, amikkor a rohadt zsidók ott zenélgettek.Ez már nem kétség!!ezzek minden alkalmat megragadnak,hogy belénk ruggjanak.nézzd a kuruc infot,egy mocsok belölük, szarkoronának nevezzi a SZENTKORONÁT!!BÜDÖS ROHADT blankoltak.
Felemelő érzés volt hallgatni.Nagyon köszönöm,hogy részese lehettem ennek a nagyszerű pillanatnak. Végre már el kell,hogy jöjjön egy olyan korszak amikor ez az ország valóban a magyar emberekért lesz.
Sosem lesz már ilyen korszak.
Hála mindazoknak, akik emelt fővel és bátor szívvel kiállnak az elveinkért, az igazunkért, a méltóságunkért! Mert értem is állják a támadásokat és a gúnyolódásokat, és a gyermekemért is, és az ő leendő gyermekeiért is... Köszönöm!
Csak közbe el ne aludjál!
Szebb jövőt!
Hogy az Atyaúristenben merik megtenni, hogy izraelita jelképeket hordjanak a magyar parlementben. Vajon a siratófalig eljutna -e egyetlen magyar zászló? Nemrég még a magyar nyelvünket gyalázták zsidó ujságokban - most meg itt érzik magukat a legjobban? Miért nem minket kérdeznek mit gondolunk róluk? Obamát már rendesen beijesztették, annyira, hogy 100 milliós adományt adott csak úgy grátis a zsidó államnak! Azoknak akik kődobáló gyermekeket agyonlőnek!!! Miért lehet nekik atombombájuk? Ha annyira félnek az emberektől költözzenek ujra a sivatagba....
Istenverte rongy, szemét szoci banda! Ennyire szemérmetlenül kimutatják a magyargyűlöletüket - nem égett meg a hátukon a kabát kifelémenet a rájuk szegeződő pillantásoktól? - mert azok bizony égettek....a képernyők előtt is!!!!!
Vajon mit szólnának,ha a kneszetben mi zenélnénk nekik????a pofátlanságuknak nincs határa!!egyszer majd rápacsálnak,de cefettül.
A szebb jövő elkezdődött. Amíg élünk, harcolunk a magyarságért.
Mellény dal:
http://www.youtube.com/watch?v=5jykTtv7QVc
Elnézést, ez a mellény dal :)
http://www.youtube.com/watch?v=35sl3ewbpoU
Szívbemarkoló két perc! A szocik viselkedésén nem csodálkozom, a narancsködösöké jólesett, a köztársasági elnöké felháborít... Szebb jövőt!
Mocskos Ssarházi Patkányok.
"Az Égi Sólyomváros már itt van a Kárpát medence fölött. Az már a magyaroké. És mihelyst aláereszkedik, a Földön is Megvalósul, ami az Égen. Azaz a Magyarság Felemelkedik, visszaáll a régi Magyarország, mert csonka magyarország nem ország, Egész Magyarország Mennyország, nem "véletlenül"."
A nagymamám 1912-ben a történelmi magyarországon született! Ő mondogatta mindig ezt Ő tanitott a hiszek egyre, Ő mondta, hogy egyszer eljő a szebb jővő! HÁT ITT VAN!!!!!
Elnezest de hianyzik a geprol ahonnan irok az ekezet.Olvasom a hunhir.hu-n ,hogy meg nem szunt meg a bekes polgarok (akik magyar osi jelvenyeket hordanak)
zaklatasa,igazoltatasa.Jo lenne,ha a Jobbik szova tenne mar azonnal ezeket a rendörseg altal a bekes magyar polgaroknak a szekirozasat.Es kerne a parancsnokoknak azonnali levaltasat.Vajon mit szollananak Szent Istvan ,Szent Imre , Szent Erzsebet, Szent Kinga
Szent Laszlo ,hogy MA Magyarorszagon tilos ARPAD HAZI JELKEPEKET VISELNI ?????
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle