Ingyenbusz, süket duma és verekedés, avagy az elvtársak ünnepelnek

Még le sem koptak Budapest utcáiról a választási plakátok, amikor Horváth Csaba máris újra teleragasztotta a várost, hogy tudassa mindenkivel, a szocik totális pofára esése ellenére, neki még mindig van egy jó híre.

Az elempé színvilágát idéző posztereken Horváth elvtárs kisminkelve, mandulavágásúvá rajzolt szemekkel, dús szemöldökkel és egy transzvesztita bájvigyorával közölte azt is a nagyérdeművel, hogy a jó hír, egyelőre még titok. Az majd csak május elsején a Városligetben, a hagyományos kádár-nyugger dzsemborin lesz nyilvános.

[nagyításért katt a képre]

Így aztán az elmúlt napokban sokan találgatták, hogy mi lesz majd a nagyformátumú bejelentés. Talán feloszlik a szocialista párt? Vagy Horváth végre feladja magát és a bűntársait? Esetleg megmondja, hogy mikor, kinek, hány darab Nokia-dobozban juttattak milliókat?

De ma már nem kell találgatni, mert a hétvégén végre felszállt a fehér füst és a szocik „Budapest arca” kifejtette a jó hírt. A hosszú és teljesen értelmetlen körítés után, amikor végre megmondta volna, hogy mi a francért plakátolták tele súlyos milliókért a várost, akkor abban a pillanatban verekedés tört ki a nézőtéren. Pontosabban az egyik vén komcsi nekitámadt a HírTV operatőrének és egy másik fotóriporternek.

Azonban a sűrű kurvaanyázás mellett is lehetett hallani, ahogy Horváth bemondja a lényeget: Én ígérem azt, hogy ma megtesszük az első lépést annak érdekében, hogy Budapest barátságosabb, zöldebb, zajtól, portól és dugóktól mentes, magasabb szintű életet biztosító város legyen. Ennek érdekében, ha Önök is akarják, 2013-ig fokozatosan, minden budapesti polgárnak bevezetjük, és díjmentessé tesszük a díjmentes közösségi közlekedést.

Az, hogy Horváth Csaba nem tud magyarul már önmagában is necces, amit meg mond jó hír gyanánt, az meg egy állatság, de ezt valószínűleg ő is pontosan tudja. Meg gondolom azt is, hogy az általa felvetett ötlet egész egyszerűen kivitelezhetetlen, ráadásul szándékosan okoz konfliktust a főváros és a vidék viszonyában. Az elvtársak valószínűleg az őszi önkormányzati választásokra mindent egy lapra tesznek fel és a vidéket teljesen feladva, csak Budapestre koncentrálnak, mint az egyetlen olyan helyre, ahol jól szerepelhetnek.

A kérdés már csak az, hogy vajon még hány budapesti hiszi el az ígéreteiket? Vajon hányan sorakoznak fel egy ilyen hiteltelen bájgúnár mögé?

Vajon a budapestiek elgondolkoznak-e azon, hogy az emeszpé miért kezdett bele már most, egy hónapokkal későbbi választás kampányába? Vajon egy 15 százalékosra zsugorodott párt miből képes finanszírozni azt, hogy óriásplakátokkal ragassza tele a várost? És vajon miből telik majd a további kampányra?

Vagy ez most csak egy egyszeri, mondhatni jelzésértékű bejelentkezés volt Horváth és az emeszpé részéről a főpolgármesteri posztra? Jelzés az elempé és a többi balos szervezetnek, hogy ki lesz az, aki mellé majd oda kell állniuk? Figyelmeztetés, hogy még véletlenül se gondolkodjanak saját jelöltben?

Ha megnézzük az országgyűlési választás budapesti pártlistás eredményeit, akkor már kezd érthetőbbé válni, hogy az elvtársak mivel kalkulálnak. A voksolás során az MSZP 25,3 százalékot, az LMP 12,8 százalékot, az MDF pedig 4,7 százalékot kapott, ami összesen 42,8 százalékot tesz ki. Emellett a fidesz 46,3 százalékot, a Jobbik pedig 10,8 százalékot ért el.

Jól látható, hogyha a narancsosok buknak néhány százalékot őszig, akkor az egyfordulós főpolgármester választáson a baloldali pártok közös támogatottja még akár a győzelmet is elérheti. Ha pedig még ehhez hozzávesszük azt a tényt is, hogy ez az a város, ahol egy Szanyit képesek voltak beszavazni a parlamentbe, akkor tényleg bármi megtörténhet.

De tekintsünk most el egy pillanatra az elvtársak taktikázásától és nézzük meg magát a nagy bejelentést.

Az emeszpé által bedobott elképzelés szerint a budapesti lakosoknak ingyenes tömegközlekedés járna, ami lényegében azt jelenti, hogy az utazás költségeit a város és az állam fizeti 100 százalékban. Horváth szerint ebbe segítene bele az, hogy a fővárosban dugódíjat vezetnének be.

Azonban, ha továbbgondoljuk az ügyet, akkor már nem kicsit sántít a dolog, hisz a dugódíjat egyébként is be lehetne vezetni úgy, ahogy azt már több, más nagyvárosban is megtették. Azaz a dugódíjat lehetne másra is költeni, mint az ingyenességre, olyan dolgokra, amit most költségvetési pénzekből fedeznek.

Magyarul, végső soron a dugódíjból finanszírozott BKV-t se a dugódíjat fizetők tartanák el, hanem a teljes lakosság. Egészen pontosan az ingyenes BKV azt jelenti, hogy az utasok helyett minden adófizető fizetné a BKV-t, akár jár vele, akár nem. Ez pedig valljuk meg, azért elég igazságtalan lenne.

Vajon melyik budapesti örülne annak, ha az adóforintjaiból a szegedi, a debreceni, vagy mondjuk a győri ingyenes tömegközlekedést kéne, hogy támogassa? Arról már nem is beszélve, hogy a világon melyik többmilliós városban ingyenes a tömegközlekedés? Vég nélkül lehetne sorolni a nálunk sokkal fejlettebb, gazdaságilag sokkal jobban álló országokat és városokat, ott sem engedhetik ezt meg maguknak, akkor mi, hogy tehetnénk meg?

Az elvtársak pofátlansága nem ismer határokat, Horváth Csaba pedig az egyik legpofátlanabb közülük, akinek a BKV-és ügyei miatt, már réges-rég előzetesben kéne ücsörögnie. Ő, mint a pár hónapja még a tömegközlekedésért is felelős főpolgármester-helyettes, vajon miért nem tett a hivatali ideje alatt ilyen bejelentéseket?

És azt se felejtsük el, hogy a választási kampányban azokat a pártokat, amelyek adócsökkentést ígértek, Horváth és az elvtársak súlyosan felelőtlennek és demagógnak, az ötletet pedig egyszerűen kivitelezhetetlennek minősítették. Mára meg már az is belefér, hogy ingyen békávé legyen?

Vajon akkor ki a populista? Ki a fűt-fát ígérgető?

Vagy talán igazából már nem is ez a legfontosabb kérdés. Sokkal inkább az, hogy tényleg előfordulhat-e, hogy Budapest húsz ilyen év után is baloldali irányítás alatt marad?