A hirtelen jött februári tavasz halaszthatatlanul kicsalogat bennünket a barlangunkból. Megpezsdülnek az életnedveink és csak kifelé vágyunk, a fényre. Leteszünk minden "életbevágóan" fontos tevékenységet és elindulunk. Örülünk annak, aki szembe jön, mert látjuk, hogy ő is örül a napsütésnek. A napsütésnek, amely könnyet csal fénytől elszokott szemeinkbe.
A talaj még fagyos, a tavalyról itt maradt fű is inkább barna, mint zöld. Csak itt-ott ütközik ki néhány tétova, fakózöld hajtás. A járdák tele vannak a szeméttel, amely a jégpáncél alatt telelt át. Itt-ott még hófoltok tarkítják a kopár zöldet. De már csicsereg néhány bátortalan madár. Eszegeti a télről kinn maradt eleséget.
Nem is nagyon akarjuk hinni, hiszen korai ez a felpezsdülés, még bármi más is jöhet. Miközben némán imádkozunk magunkban, hogy bár maradna így! Téltől meggyötört testünk-lelkünk sóvárog a megújulás, felépülés után.
Hazánk is ugyanerre vágyik, neki is erre van szüksége. Ugyanúgy, ahogyan mi, a polgárai, sokszor úgy éreztük az utóbbi hetekben, hogy már alig bírjuk tovább a tél terheit, szeretett hazánk is ereje végét járja. Kell a megújulás.
Valójában nem is történhetett volna ez jobban: egy tavaszi választás! Tavasszal megújhodik minden. A világ virágözönbe borul, vele együtt a lelkünk is. Tisztábban, világosabban gondolkodunk, kitárul előttünk az egész élet szépsége. Néha sikerül elfelednünk a halált. Szeretet lesz úrrá rajtunk.
Kívánom mindenkinek, hogy április tizenegyedikéig töretlenül őrizze meg a lelkében ezt a szeretetet az iránt, amiből csak egyetlen egy van, és ami mindnyájunk legnagyobb kincse: a hazánk!
A talaj még fagyos, a tavalyról itt maradt fű is inkább barna, mint zöld. Csak itt-ott ütközik ki néhány tétova, fakózöld hajtás. A járdák tele vannak a szeméttel, amely a jégpáncél alatt telelt át. Itt-ott még hófoltok tarkítják a kopár zöldet. De már csicsereg néhány bátortalan madár. Eszegeti a télről kinn maradt eleséget.
Nem is nagyon akarjuk hinni, hiszen korai ez a felpezsdülés, még bármi más is jöhet. Miközben némán imádkozunk magunkban, hogy bár maradna így! Téltől meggyötört testünk-lelkünk sóvárog a megújulás, felépülés után.
Hazánk is ugyanerre vágyik, neki is erre van szüksége. Ugyanúgy, ahogyan mi, a polgárai, sokszor úgy éreztük az utóbbi hetekben, hogy már alig bírjuk tovább a tél terheit, szeretett hazánk is ereje végét járja. Kell a megújulás.
Valójában nem is történhetett volna ez jobban: egy tavaszi választás! Tavasszal megújhodik minden. A világ virágözönbe borul, vele együtt a lelkünk is. Tisztábban, világosabban gondolkodunk, kitárul előttünk az egész élet szépsége. Néha sikerül elfelednünk a halált. Szeretet lesz úrrá rajtunk.
Kívánom mindenkinek, hogy április tizenegyedikéig töretlenül őrizze meg a lelkében ezt a szeretetet az iránt, amiből csak egyetlen egy van, és ami mindnyájunk legnagyobb kincse: a hazánk!
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle