Szöőrmentén, avagy Anna visszatér

Azért mindig bebizonyosodik, hogy van az életben valamiféle sorsszerűség, van valami rendező erő, ami végül mindig, akár akaratán kívül is, de odaviszi az embert, ahová az igazából való. Lehetnek vargabetűk, lehetnek kilengések, de végül minden és mindenki a helyére kerül.

Nem akarok nagy filozófiai okfejtésekbe bocsátkozni, mindez csak onnan jutott eszembe, hogy a hétvégén megtartotta kampánynyitó rendezvényét a Torgyán-Kisgazda-Koalíció. Persze most sokan mondhatnák, hogy remek, de mégis kit érdekel ez?

A kétkedőknek akár igazat is adhatnánk, hisz maga az esemény igazából jelentéktelen lenne, ha a beszámolókat nézve nem találnánk ismerős arcot a résztvevők között. De találunk.

Szöőr Anna ül ott. A Torgyán-Kisgazda-Koalíció mátészalkai képviselőjelöltje. Az párt országos listájának 5. helyezettje. [nagyításért katt a fotóra]

Anna megérkezett, megtalálta a számára megfelelő közeget. Azt nem mondhatnánk, hogy sokáig tartott neki, mert a tavaly áprilisi narancsos szekértolástól cirka kilenc hónap alatt, egy kis Jobbikos kitérővel mára sikerült eljutnia a torgyáni szemétdombra.

Szép történet. Azt hiszem, érdemes áttekintenünk.

Ha emlékeztek még, tavaly április 14.-én az Alkotmány utcában tartotta Bajani megválasztásához igazítva, kormánylemondató nagygyűlését a Civil Összefogás Fórum. Amikor az események már kezdtek volna radikálisabb hangvételt kapni, akkor Friczék, köztük Szöőr Annával és Makovecz Imrével először elhatárolódtak Vona Gábortól, majd azért, hogy a végén még nehogy történjen valami, elvezették a narancsos tömegeket a Sándor-palotához, mondván ott kell követelni Sólyomtól a parlament feloszlatását. [Az akkori eseményekről bővebben a Narancsosok árulása című bejegyzésünkben.]

Alig telt el három hónap, amikor sokunk meglepetésére Annát már a Jobbik színpadán láthattuk, mint meggyőződéses radikálist. Ráadásul nem is egy kisebb rendezvényen, hanem a Magyar Gárda július 11-i újjáalakuló demonstrációján, a Szabadság téren. Akkor még senkinek nem tűnt fel, hogy az átállás nem a narancsos, álszent jobboldaliság felismeréséből, hanem tisztán karriervágyból következett be.

Azonban ennek sem kellett sok idő, hogy kiderüljön. Az igazság pillanata akkor jött el, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy őt egyetlen helyi szervezet sem jelöli országgyűlési képviselőjelöltnek. Ekkor Annának hirtelen más dolga akadt, melyet e-mailben tudatott a párt vezetőivel: „A mai nappal megállapodtam egy igen komoly, nemzeti ügyeket képviselő alapítvány elnökével és alelnökével, hogy januártól velük dolgozom. A megbízásom hazafias érzelmekhez, valamint szaktudáshoz és kapcsolatrendszerhez, de pártsemlegességhez is kötődik, így fájó szívvel, de el kell búcsúznom a Jobbiktól.”- írta még decemberben.

Ha itt befejeződött volna a történet, akkor már, mint egy rossz álmot mi is rég elfelejtettük volna. Azonban Anna itt nem állt meg. Ezután még végig haknizta a teljes narancsos médiát a bánatával, közben pedig két kézzel szórta a sz@rt a radikálisokra.

Legnagyobb meglepetésemre azonban az elmúlt hónapokban kiderült számomra, hogy vannak olyanok a Jobbik vezetésében, akik nem fogadják szívesen a nemzeti radikális gondolkodású értelmiségieket. (…)

Akár regényt is írhatnék Krisztina kusza jelleméről, de egy a fontos, hogy az én ügyem kapcsán a Jobbik vezetősége számomra lelepleződött, - már nincsenek kételyeim. Mindannyian tudjuk, hogy 1998 óta csak azok a pártok kerülhetnek be és maradhatnak bent a parlamentben, amelyeknek a létéről a Fidesz és az MSZP megállapodik. Azt azonban nem gondoltam, hogy a Jobbik macsói hajlandóak teljesíteni azt az elvárást, hogy 2010-ben csak 10 % körüli értéket érjenek el, azaz csak öncélúan kiabáljanak, ne tegyenek gyakorlatilag semmit, hogy a két nagy párt ki nem mondott nagykoalícióval összefoghasson a "szélsőségek" ellen. Ebbe a képbe persze egy szélhámos színésznő mellé csendes háttérszereplőkként bekerülhetnek megvezethető statiszták is, de újabb gondolkodók még véletlen sem kellenek, mert azok könnyen átlátnák a helyzetet.” – fejtegette Anna sértődötten, a narancsos retorikához hirtelen visszatalálva.

És már el is jutottunk a mához. Ma már szó sincs pártfüggetlen alapítványról, hazafias érzelmekről, meg ilyesmiről. A legújabb hitvallás így szól: Maximálisan azonosulok a Torgyán-Kisgazda-Koalíció vállalkozásokról, oktatásról és kultúráról alkotott, valamint minden fontos kérdést össznemzetet érintően kidolgozott programjával… [a teljes sajtótájékoztatóért katt ide]

Ehhez már nagyon nincs mit hozzátenni. Megtalálta a zsák a foltját. Bár azt nem nagyon értem, hogy miből gondolja, hogy ezzel a párttal bármi esélye is lenne a bejutásra. De akkor meg miért csinál teljesen hülyét magából? Ennyire fontos számára, hogy odaírják a neve mellé, hogy országgyűlési képviselőjelölt? Annyira gyomorforgató ez az egész, de hát a fentiek után mit is várhatnánk tőle.

Mindezek mellett az egész történet komolyságáról pontos képet ad Torgyán nyilatkozata is: "Ha a kopogtatócédulákat össze tudjuk szedni, akkor az én eszmeiségem feltámasztásával, és a Torgyán-Kisgazda-Koalíció erejével be fogunk jutni az Országgyűlésbe és akár a 2010-es választási győzelmet is elképzelhetőnek tartom."

Szöőr és Torgyán, na meg az eszmeiség.

Ez már viccnek is szánalmas.