Tegnap lejátszották A narancsosok árulása 2. epizódját. Ugyanolyan szar volt, mint az előző. Na, de ne fussunk ennyire előre, térjünk vissza néhány gondolat erejéig az elsőre.
Azon a vasárnapon, amikor Cenzorovát és Elqró klónját a szocialista brigád pajzsára emelte, fideszes civilek a Hősök terén tüntetést szerveztek az előrehozott választásokért. Össze is jött egy csomó ember, akik meghallgatták Fricz Tamás és társai soha véget nem érő szájkaratéját, majd a végén a jelentős többségük, mint aki jól végezte dolgát hazament.
A legroszabb az egészben az, hogy ezek emberek elhitték, hogy tettek valamit az ügy érdekében, hogy ettől majd bármi is meg fog változni. Tipikus fideszes húzás. Aki emlékszik még O.V. pár évvel ezelőtti gigademonstrációs beszédeire, az tudja miről beszélek. Már akkor is adott ultimátumot, csöngette a vekkereket, elmondta, hogy tele a pohár, hogy most már elég volt, hogy most majd megmutatjuk nekik. Azóta sem történt semmi. A százharminc-nyolcadik pohár is tele lett, Elqróék a több századik szemétséget is megcsinálták és a sokadik hazugságukra is fény derült.
Megunják, aztán majd hazamennek. Mondta Feri anno és így is lett mindig. Az ilyen megmozdulások a többség altatásán és a cselekvés megjátszásán kívül semmire nem jók. Pontosabban csak erre jók. Kb. annyi értelme van neki, mint két hetente a tuti biztos leszavazás tudatában a parlament feloszlatását kezdeményezni. Persze ilyenek után széttárt kézzel el lehet mondani, hogy mi minden demokratikus eszközt bevetettünk, de sajnos nem jött össze. Ezért ugyan szomorúak vagyunk, de mást nem tehetünk.
Ilyesmit játszottak akkor vasárnap is. Ha valaki elgondolkodik kicsit, akkor azért eszébe juthatnak olyanok, hogy az egész tüntetést miért pont a Hősök terére szervezték? Ez a tér valóban fontos helyszín, de politikai demonstrációk szempontjából a Kossuth tér sokkal demonstratívabb lett volna. Vagy egész egyszerűen az emeszpé kongresszus helyszíne elé kellett volna hívni az embereket. Ott tényleg lett volna lehetőség igazi nyomásgyakorlásra.
Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy kétszázezer emberrel az ablak alatt, vajon hány megélhetési képviselőnek, vagy küldöttnek remegett volna meg a keze. Miért nem lehetett ezt leszervezni? Ja, hogy akkor netán történhetett volna valami?
Aztán, amikor már szóban minden probléma megoldódott és pár kilométerre arrébb lemutyizták a következő IMF kormányt, akkor hazaküldték az embereket, mondván hogy majd 14-én ismét összejövünk. Akkor aztán lesz majd minden, nonstop tüntetés, okos beszédek, élőlánc meg amit még addig kitalálunk.
És így is lett. Tegnap megint összejött vagy húszezer ember. Azonban a történet második részének kezdete is az eddigi forgatókönyv szerint zajlott. Elmondták a beszédeket, átadták a petíciót és megnézték Bajnai megszavazását a tv-ben. Ez azonban egy kis magunkfajták rásegítéssel kiverte a tömegnél a biztosítékot és végre beindult valami.
A közelebb állók elkezdték bontani a kordont és aztán repült minden a droidok felé. A dolgok már kezdtek volna jól alakulni, amikor Fricz betojt, vagy csak szóltak neki, hogy ezt már nem kéne és átvezényelte a narancssárgákat a Sándor palotához. Akik szépen szótfogadva elindultak a várba, hogy Sólyomtól követeljék a parlament feloszlatását. Aki egyébként ott sem volt, ráadásul nem is lenne alkotmányos eszköze erre. De ez senkit nem érdekelt, egyszerűen el kellett vinni az embereket a térről. Nem volt már fontos az élőlánc, az addig itt leszünk, amíg le nem mondtok, meg a többi jól hangzó szlogen.
Természetesen a várba már a tömegnek csak a töredéke ért fel, de a lényeg úgysem ez volt, a célt elérték, a tömeg több részre szakadt. A Vértanúk terén megint csak mi maradtunk. Aztán jött a szokásos oszlatás, igazoltatás, zaklatás. Késő estére a sokszoros túlerőben lévő droidsereg felőrölte az ellenállást.
A két nap eseményeiből azonban levonható tanulság és eredmény is van bőven. Az egyik és talán legfontosabb az, hogy most már látszik, hogy csak magunkra számíthatunk. Azokra akiknek már felnyílt a szemük, akik rájöttek már arra, hogy a szegfű és a narancs ugyanannak a szarnak a két különböző oldala. Nem érdemes arra várni, hogy majd egy nagyobb narancsos tömeg pszichikai bűnsegédként ottmarad egy-egy csata során. És talán nem is csak utcai harcok kellenek, hanem széles körben érthető gondolatok és érvek, mint mondjuk március 15-én a Deák téren.
Azon a vasárnapon, amikor Cenzorovát és Elqró klónját a szocialista brigád pajzsára emelte, fideszes civilek a Hősök terén tüntetést szerveztek az előrehozott választásokért. Össze is jött egy csomó ember, akik meghallgatták Fricz Tamás és társai soha véget nem érő szájkaratéját, majd a végén a jelentős többségük, mint aki jól végezte dolgát hazament.
A legroszabb az egészben az, hogy ezek emberek elhitték, hogy tettek valamit az ügy érdekében, hogy ettől majd bármi is meg fog változni. Tipikus fideszes húzás. Aki emlékszik még O.V. pár évvel ezelőtti gigademonstrációs beszédeire, az tudja miről beszélek. Már akkor is adott ultimátumot, csöngette a vekkereket, elmondta, hogy tele a pohár, hogy most már elég volt, hogy most majd megmutatjuk nekik. Azóta sem történt semmi. A százharminc-nyolcadik pohár is tele lett, Elqróék a több századik szemétséget is megcsinálták és a sokadik hazugságukra is fény derült.
Megunják, aztán majd hazamennek. Mondta Feri anno és így is lett mindig. Az ilyen megmozdulások a többség altatásán és a cselekvés megjátszásán kívül semmire nem jók. Pontosabban csak erre jók. Kb. annyi értelme van neki, mint két hetente a tuti biztos leszavazás tudatában a parlament feloszlatását kezdeményezni. Persze ilyenek után széttárt kézzel el lehet mondani, hogy mi minden demokratikus eszközt bevetettünk, de sajnos nem jött össze. Ezért ugyan szomorúak vagyunk, de mást nem tehetünk.
Ilyesmit játszottak akkor vasárnap is. Ha valaki elgondolkodik kicsit, akkor azért eszébe juthatnak olyanok, hogy az egész tüntetést miért pont a Hősök terére szervezték? Ez a tér valóban fontos helyszín, de politikai demonstrációk szempontjából a Kossuth tér sokkal demonstratívabb lett volna. Vagy egész egyszerűen az emeszpé kongresszus helyszíne elé kellett volna hívni az embereket. Ott tényleg lett volna lehetőség igazi nyomásgyakorlásra.
Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy kétszázezer emberrel az ablak alatt, vajon hány megélhetési képviselőnek, vagy küldöttnek remegett volna meg a keze. Miért nem lehetett ezt leszervezni? Ja, hogy akkor netán történhetett volna valami?
Aztán, amikor már szóban minden probléma megoldódott és pár kilométerre arrébb lemutyizták a következő IMF kormányt, akkor hazaküldték az embereket, mondván hogy majd 14-én ismét összejövünk. Akkor aztán lesz majd minden, nonstop tüntetés, okos beszédek, élőlánc meg amit még addig kitalálunk.
És így is lett. Tegnap megint összejött vagy húszezer ember. Azonban a történet második részének kezdete is az eddigi forgatókönyv szerint zajlott. Elmondták a beszédeket, átadták a petíciót és megnézték Bajnai megszavazását a tv-ben. Ez azonban egy kis magunkfajták rásegítéssel kiverte a tömegnél a biztosítékot és végre beindult valami.
A közelebb állók elkezdték bontani a kordont és aztán repült minden a droidok felé. A dolgok már kezdtek volna jól alakulni, amikor Fricz betojt, vagy csak szóltak neki, hogy ezt már nem kéne és átvezényelte a narancssárgákat a Sándor palotához. Akik szépen szótfogadva elindultak a várba, hogy Sólyomtól követeljék a parlament feloszlatását. Aki egyébként ott sem volt, ráadásul nem is lenne alkotmányos eszköze erre. De ez senkit nem érdekelt, egyszerűen el kellett vinni az embereket a térről. Nem volt már fontos az élőlánc, az addig itt leszünk, amíg le nem mondtok, meg a többi jól hangzó szlogen.
Természetesen a várba már a tömegnek csak a töredéke ért fel, de a lényeg úgysem ez volt, a célt elérték, a tömeg több részre szakadt. A Vértanúk terén megint csak mi maradtunk. Aztán jött a szokásos oszlatás, igazoltatás, zaklatás. Késő estére a sokszoros túlerőben lévő droidsereg felőrölte az ellenállást.
A két nap eseményeiből azonban levonható tanulság és eredmény is van bőven. Az egyik és talán legfontosabb az, hogy most már látszik, hogy csak magunkra számíthatunk. Azokra akiknek már felnyílt a szemük, akik rájöttek már arra, hogy a szegfű és a narancs ugyanannak a szarnak a két különböző oldala. Nem érdemes arra várni, hogy majd egy nagyobb narancsos tömeg pszichikai bűnsegédként ottmarad egy-egy csata során. És talán nem is csak utcai harcok kellenek, hanem széles körben érthető gondolatok és érvek, mint mondjuk március 15-én a Deák téren.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle