Még a hetedik nap sem telt el ebből az évből, de az emeszpé-féle agymosás már folyamatosan és mindenhonnan dübörög. A gátlástalan hazudozás sorát természetesen Gordon nyitotta meg még vasárnap, amikor is a következőket találta mondani:
Persze nem maradhatott ki a sorból Mesterházy sem, aki bejelentette, hogy a Párt január közepén jelöltbemutató plakátkampányt indít, mellyel azt szeretnék bemutatni, hogy mennyit fejlődött szerintük a "helyi Magyarország" az elmúlt két ciklusban. A plakátkampány sikerét arra alapozzák, hogy egyes kutatások szerint vidéken jobban értékelik az MSZP tevékenységét, és inkább érzik a fejlesztések hatását, mint országosan.
A gyanútlan polgár pedig csak kapkodja a fejét, hogy akkor most mi is van? És nem érti, hogy hogy lettek a nagy elkúrókból, hirtelen a legnagyobb megmentők. Meg azt sem, hogy a szoci miniszterelnök-jelölt miért büszke arra az időszakra, amiről az átlagember úgy gondolja és legfőképp a saját bőrén érzi, hogy az a kudarcok sorozata volt.
De az agymosás megy folyamatosan és tartok tőle, hogy jónéhányan lesznek olyanok, akik idővel már nem is akarják ezt érteni. Innentől pedig már nem kell sok ahhoz, hogy felébredjen a nosztalgia a 3,60-as kenyér után, nem törődve azzal, hogy éppen ezek miatt, ez ma már euróban annyi és odahúzzák az ikszet a szegfű mellé.
Ne becsüljük le ezen tömegek nagyságát. Hogy őszinte legyek tegnapig még én is ezt tettem, amíg véletlenül bele nem keveredtem egy önkormányzati ügyfélvárós beszélgetésbe. Egy idősebb és egy középkorú nő beszélgetett a sorukra várva az aktuális világproblémákról. Ahogy leültem melléjük akaratlanul is belehallgattam az eszmecserébe.
Mit mondjak, megdöbbentő volt. Éppen azt taglalgatták, hogy látták a tévében a „nagyon aranyos” Mesterházyt, aki azt mondta, hogy jövőre már jobb lesz egy kicsit, utána meg még jobb, mert most már jó úton vannak a dolgok. A legdurvább pedig az volt, amikor a fiatalabb kijelentette, lehet hogy a Gyurcsány hazudott néha, de amióta a Bajnai van, azóta már csak az igazat mondják.
És csak jöttek sorra az okosságok, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe. Nyugalmat erőltetve magamra megkérdeztem tőlük, hogy azon miért nem gondolkodnak el egy kicsit, hogy vajon miért most kell válságot kezelni, hogy mi és legfőképp kik miatt jutott oda az ország ahová. Hogy miért hiszik el azt, hogy aki eddig hazudott és becsapott mindenkit, az képes egyik pillanatról a másikra hirtelen tisztaszívű angyallá változni, legfőképp akkor, amikor egyébként ugyanazok vannak a háttérben, mint akik az elmúlt nyolc évben is.
Próbáltam még rávezetni őket egy-két kérdéssel arra, hogy felismerjék azt a nem elhanyagolható apróságot, hogy az elvtársak megint csak át akarják vágni őket, hogy igazából ugyanúgy hazudnak, ahogy eddig is. Nem értették, talán nem is akarták. Nagyrészt fogalmuk sem volt arról, amiről beszéltem. Nem voltak ismereteik, csak azokról a dolgokról hallottak, ami retekklubból, meg a telaviv2-ből kijött nekik.
Aztán ők kerültek sorra és így megszakadt a beszélgetés, pontosabban az egymás melletti elbeszélés. Én pedig ott maradtam a folyosón és nem akartam elhinni, hogy ilyen van még, hogy létezik még olyan ember az országban, aki simán beveszi az elvtársak dumáját.
Mint látszik, létezik, meg az is, hogy az elvtársak sem hülyék. Ők is pontosan tudják, hogy hol vannak még lehetőségeik, hogy hol rejtőznek azok az idióták, akik még az elmúlt évek után is elhiszik, hogy csak ők azok, akikre érdemes szavazni.
Már csak az a kérdés, hogy mennyi ilyen van még. Mert azt egy pillanatra se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az agymosottak szavazata, a maunikasón szocializálódók iksze ugyanannyit ér, mint bármelyikünké Egészen pontosan bármelyik radikálisé. Azt meg aztán végképp ne, hogy a szocik gátlástalanul be fognak vetni mindent azért, ami egy kicsit is előrébb viszi őket.
Úgyhogy most egy kicsit felejtsük el a közvéleménykutatási eredményeket, felejtsük el az EP választások eredményét. Ez most egy új hadjárat kezdete. Egy új harcé, amiben nem veszíthetünk. A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. – mondta egykoron Kós Károly. Nagy igazság.
A startpisztoly eldördült. Mindenki a barikádokra!
A válságkezelés kényszerűen fájdalmas lépései mellett sikerült összetartani a magyar társadalmat, megvédeni az élet kereteit adó nagy rendszereket, a munkát, a szociális gondoskodást, a válság elleni küzdelemben pedig érvényesíteni a szolidaritás elvét.Aztán, hogy végképp ne legyen kétségünk afelől, hogy elindult a probaganda, hétfőn a már régen agyhalott Nyakó tovább emelte a tétet és bemondta a legújabb szoci igazságokat a mikrofonba:
Ha a következő kormány a most megkezdett utat folytatja, akkor 2011-től beindul a gazdasági növekedés, amely 3,5-4 százalékos lehet; szigorú költségvetéssel és további jelentős átalakítások eredményeként pedig tartóssá is válhat. Ennek eredményeként pedig négy év alatt összességében nagyjából 2 ezer milliárd forint többletjövedelemmel gazdálkodhat az új kabinet.
A baloldal kormánya megmentette Magyarországot a gazdasági szociális vészhelyzettől, megerősítette a forintot és megteremtette a következő kormányok mozgásterét, bármelyik párt is alakít kormányt.Mit mondhatnánk erre? Indításnak elég magasra tettétek a lécet gyerekek, már ami a pofátlan hazudozás mértékét illeti. Természetesen mindezeket, mindketten szemrebbenés nélkül, a tipikus szocialista gátlástalanság minden kellékével felvértezve adták elő.
Persze nem maradhatott ki a sorból Mesterházy sem, aki bejelentette, hogy a Párt január közepén jelöltbemutató plakátkampányt indít, mellyel azt szeretnék bemutatni, hogy mennyit fejlődött szerintük a "helyi Magyarország" az elmúlt két ciklusban. A plakátkampány sikerét arra alapozzák, hogy egyes kutatások szerint vidéken jobban értékelik az MSZP tevékenységét, és inkább érzik a fejlesztések hatását, mint országosan.
A gyanútlan polgár pedig csak kapkodja a fejét, hogy akkor most mi is van? És nem érti, hogy hogy lettek a nagy elkúrókból, hirtelen a legnagyobb megmentők. Meg azt sem, hogy a szoci miniszterelnök-jelölt miért büszke arra az időszakra, amiről az átlagember úgy gondolja és legfőképp a saját bőrén érzi, hogy az a kudarcok sorozata volt.
De az agymosás megy folyamatosan és tartok tőle, hogy jónéhányan lesznek olyanok, akik idővel már nem is akarják ezt érteni. Innentől pedig már nem kell sok ahhoz, hogy felébredjen a nosztalgia a 3,60-as kenyér után, nem törődve azzal, hogy éppen ezek miatt, ez ma már euróban annyi és odahúzzák az ikszet a szegfű mellé.
Ne becsüljük le ezen tömegek nagyságát. Hogy őszinte legyek tegnapig még én is ezt tettem, amíg véletlenül bele nem keveredtem egy önkormányzati ügyfélvárós beszélgetésbe. Egy idősebb és egy középkorú nő beszélgetett a sorukra várva az aktuális világproblémákról. Ahogy leültem melléjük akaratlanul is belehallgattam az eszmecserébe.
Mit mondjak, megdöbbentő volt. Éppen azt taglalgatták, hogy látták a tévében a „nagyon aranyos” Mesterházyt, aki azt mondta, hogy jövőre már jobb lesz egy kicsit, utána meg még jobb, mert most már jó úton vannak a dolgok. A legdurvább pedig az volt, amikor a fiatalabb kijelentette, lehet hogy a Gyurcsány hazudott néha, de amióta a Bajnai van, azóta már csak az igazat mondják.
És csak jöttek sorra az okosságok, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe. Nyugalmat erőltetve magamra megkérdeztem tőlük, hogy azon miért nem gondolkodnak el egy kicsit, hogy vajon miért most kell válságot kezelni, hogy mi és legfőképp kik miatt jutott oda az ország ahová. Hogy miért hiszik el azt, hogy aki eddig hazudott és becsapott mindenkit, az képes egyik pillanatról a másikra hirtelen tisztaszívű angyallá változni, legfőképp akkor, amikor egyébként ugyanazok vannak a háttérben, mint akik az elmúlt nyolc évben is.
Próbáltam még rávezetni őket egy-két kérdéssel arra, hogy felismerjék azt a nem elhanyagolható apróságot, hogy az elvtársak megint csak át akarják vágni őket, hogy igazából ugyanúgy hazudnak, ahogy eddig is. Nem értették, talán nem is akarták. Nagyrészt fogalmuk sem volt arról, amiről beszéltem. Nem voltak ismereteik, csak azokról a dolgokról hallottak, ami retekklubból, meg a telaviv2-ből kijött nekik.
Aztán ők kerültek sorra és így megszakadt a beszélgetés, pontosabban az egymás melletti elbeszélés. Én pedig ott maradtam a folyosón és nem akartam elhinni, hogy ilyen van még, hogy létezik még olyan ember az országban, aki simán beveszi az elvtársak dumáját.
Mint látszik, létezik, meg az is, hogy az elvtársak sem hülyék. Ők is pontosan tudják, hogy hol vannak még lehetőségeik, hogy hol rejtőznek azok az idióták, akik még az elmúlt évek után is elhiszik, hogy csak ők azok, akikre érdemes szavazni.
Már csak az a kérdés, hogy mennyi ilyen van még. Mert azt egy pillanatra se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az agymosottak szavazata, a maunikasón szocializálódók iksze ugyanannyit ér, mint bármelyikünké Egészen pontosan bármelyik radikálisé. Azt meg aztán végképp ne, hogy a szocik gátlástalanul be fognak vetni mindent azért, ami egy kicsit is előrébb viszi őket.
Úgyhogy most egy kicsit felejtsük el a közvéleménykutatási eredményeket, felejtsük el az EP választások eredményét. Ez most egy új hadjárat kezdete. Egy új harcé, amiben nem veszíthetünk. A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. – mondta egykoron Kós Károly. Nagy igazság.
A startpisztoly eldördült. Mindenki a barikádokra!
3 kommentek:
Az a probléma,hogy a társadalom egy részét már teljesen a cionista média irányítja.Ezek az emberek teljesen agymosottak:az sem baj,hogy éhen döglenek,nincs évek óta munkájuk.Az úgynevezett való világban élnek ami Orwell kommunisták által gyűlölt regényének megtestesülése.A zsidó nagytestvér figyel téged!Bárhol is vagy a világban!Testvéreim,gázt nekik!
Ezt én küldtem.
Kedves Gabeebee!
Sajnálattal kell közölnöm azt a tényt, hogy ez a jelenség sajnos ragályos! Az idő múlásával az ember mindig a szépre emlékszik vissza! Nincs ez másképp ez esetben sem és ezt nagyon jól tudják. Amíg a fent említett adókon a fő műsoridőket a különböző veszekedő show-k és családi, kórházi sorozatok teszik ki, addig nincs esély. Nem a műsorokkal van gond hanem ezeknek az igényére! Sajnos butulunk, butítanak minket a lehető legtöbb módon.
Építeni nehéz és fáradságos és hosszú munka, talán ezért is tartják távol magukat a Mesterházy félék.
Sok mindent nem értek ebben az országban. Nem értem hogyan lehet valaki olyan miniszteri székben amihez pl.: a honvédelmi miniszterünk nem volt katona stb.... Van a másik véglet amikor egy miniszter mindenhez ért pl.: Draskovics úr. Mi pedig nézzük ölbe tett kézzel és hagyjuk hogy ez megtörténjen. Furcsa módon a hétköznapi adózó ember, csak az iskolai végzettségének megfelelő, betölthető munkakört töltheti be.
Nem értettem továbbá azt a tényt se hogyan maradhat a székében az előző miniszterelnökünk.
-Tételezzük fel, van egy "hétköznapi ember", elmegy dolgozni egy nagy cég ügyvezető igazgatójának. Négy év után leszúrja az embereit, önmagát azért mert nem dolgozott, így a cég nem fejlődik, nem gyarapszik. Annak érdekében, hogy pozícióját megtarthassa mást mondott a cég tulajdonosának. Egy munkatársa hangfelvételt készít és ezt tudomására hozza a tulajdonosnak.
Kérdezem én, vajon maradhatna egy ilyen cégvezető a posztján a csapatával együtt? Esetleg a tulajdonos meg is dicsérné azért, mert ezt "bevallotta" (ami nem történt meg mert kitudódott)? Vajon továbbra is lehetne bízni egy ilyen emberben ugyan azzal a csapattal? Lehetne még kérdéseket feltenni, de nem szeretnék. El kell gondolkodni, tényleg jó így?
Talán ez ad némi támpontot arra vonatkozólag, hogy miért is érvényesülnek ezek az emberek nálunk ilyen nagy eredménnyel!
Üdvözlettel,
egy hétköznapi ember
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle