A minap napvilágot látott egy közvéleménykutatás, mely a törökországi közhangulatot veszi górcső alá. A felmérés szerint a török lakosság jelentős része alig bízik saját nemzetében, illetve saját magában. A válaszadók több mint egynegyede egyetértett a kijelentéssel, miszerint a török nemzet "reménytelen".
Persze feltehetjük a kérdést, hogy mégis hol érint ez minket? Természetesen közvetlenül nem, inkább maga a jelenség az, ami érdekes lehet.
Nem tudom, mennyire ismert az a tény, hogy még 2001 februárjában a fellépő pénzügyi válság hatására néhány nap alatt szinte teljesen összeomlott a török gazdaság. A válság előtti két évben a kormány erősen túlköltekezett, az államháztartási hiány sokszorosára nőtt. A hirtelen meglóduló infláció miatt a bankok nem tudták érvényesíteni követeléseiket és tucatszámra mondtak csődöt, cserben hagyva betéteseiket.
A török kormány az IMF-hez fordult, akik természetesen segítőkészek voltak mindössze néhány "reformintézkedés” bevezetéséhez kötötték a pénzek folyósítását. Az intézkedések következményeként leépítettek és eladtak mindent, befagyasztották az állami szférában a béreket, a GDP 7,5 százalékkal csökkent, a költségvetési hiány 16 százalékra nőtt.
A törökök, azóta hatalmas áldozatok árán visszafizették 10 milliárd dolláros hitelüket, de mint látható ez azért nem múlt el nyomtalanul. Az IMF-et gátlástalanul kiszolgáló akkori török kormány nem törődve a társadalmi károkkal minden olyan intézkedést bevezetett, amit a cionista hatalom előírt számára.
A közvéleménykutatás során 2000, közép- illetve felsőfokú végzettséggel rendelkező embert kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak az önbizalomról, becsületességről, magánéletről és a török társadalom megosztottságáról. A megkérdezettek bár általában elítélik az igazságtalanságot, azonban alig bíznak meg egymásban. Kiderült az is, hogy saját érdekük védelmében nem riadnak vissza becstelen magatartástól. A megkéredzetteknek csak 44 százaléka értett egyet azzal a mondattal, hogy "a legjobb, amit tehetünk másokkal, a velük szemben tanúsított becsületesség".
Az eredmények jól tükrözik az IMF „segítség” minden árát. Különösen megdöbbentő ez az eredmény annak fényében, hogy a török lakosság fele 28 éven aluli. Vajon milyen jövő vár így rájuk? Milyen lehet, vagy lesz 70 millió kiábrándult országa?
Nem kell társadalomkutatónak lennünk ahhoz, hogy észrevegyük a párhuzamokat az akkori törökországi és a mostani magyar állapotok között. A jelenleg regnáló hazaárulók ugyanúgy kiszolgálják az IMF minden kívánságát, ugyanúgy nem törődnek annak társadalmi hatásaival.
Azt hiszem a török események és a következményei figyelmeztetőül kell, hogy szolgáljanak a mi számunkra is. Vegyük észre, hogy a társadalmak lezüllesztése, a nemzeti öntudat kiirtása és a reménytelenség érzésének az emberekbe való plántálása a globális uralmon lévők legfőbb célja.
Ha nincs, ami az embereket összefogná, ha nincs társadalmi szolidaritás, ha nincs nemzeti érzés, akkor az emberek igazi birkákká válnak, akiket könnyen lehet terelgetni, akiket ki lehet szipolyozni, akiket, ha kimerültek, el lehet dobni, mint egy elhasznált laposelemet.
Kering a neten egy film, mely a 2001-es pénzügyi válság török és argentin eseményeit foglalja össze, rámutatva az okokra, a küzdelmekre és a cionista gátlástalanságra. Aki még nem látta, annak azt hiszem érdemes megnéznie.
Persze feltehetjük a kérdést, hogy mégis hol érint ez minket? Természetesen közvetlenül nem, inkább maga a jelenség az, ami érdekes lehet.
Nem tudom, mennyire ismert az a tény, hogy még 2001 februárjában a fellépő pénzügyi válság hatására néhány nap alatt szinte teljesen összeomlott a török gazdaság. A válság előtti két évben a kormány erősen túlköltekezett, az államháztartási hiány sokszorosára nőtt. A hirtelen meglóduló infláció miatt a bankok nem tudták érvényesíteni követeléseiket és tucatszámra mondtak csődöt, cserben hagyva betéteseiket.
A török kormány az IMF-hez fordult, akik természetesen segítőkészek voltak mindössze néhány "reformintézkedés” bevezetéséhez kötötték a pénzek folyósítását. Az intézkedések következményeként leépítettek és eladtak mindent, befagyasztották az állami szférában a béreket, a GDP 7,5 százalékkal csökkent, a költségvetési hiány 16 százalékra nőtt.
A törökök, azóta hatalmas áldozatok árán visszafizették 10 milliárd dolláros hitelüket, de mint látható ez azért nem múlt el nyomtalanul. Az IMF-et gátlástalanul kiszolgáló akkori török kormány nem törődve a társadalmi károkkal minden olyan intézkedést bevezetett, amit a cionista hatalom előírt számára.
A közvéleménykutatás során 2000, közép- illetve felsőfokú végzettséggel rendelkező embert kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak az önbizalomról, becsületességről, magánéletről és a török társadalom megosztottságáról. A megkérdezettek bár általában elítélik az igazságtalanságot, azonban alig bíznak meg egymásban. Kiderült az is, hogy saját érdekük védelmében nem riadnak vissza becstelen magatartástól. A megkéredzetteknek csak 44 százaléka értett egyet azzal a mondattal, hogy "a legjobb, amit tehetünk másokkal, a velük szemben tanúsított becsületesség".
Az eredmények jól tükrözik az IMF „segítség” minden árát. Különösen megdöbbentő ez az eredmény annak fényében, hogy a török lakosság fele 28 éven aluli. Vajon milyen jövő vár így rájuk? Milyen lehet, vagy lesz 70 millió kiábrándult országa?
Nem kell társadalomkutatónak lennünk ahhoz, hogy észrevegyük a párhuzamokat az akkori törökországi és a mostani magyar állapotok között. A jelenleg regnáló hazaárulók ugyanúgy kiszolgálják az IMF minden kívánságát, ugyanúgy nem törődnek annak társadalmi hatásaival.
Azt hiszem a török események és a következményei figyelmeztetőül kell, hogy szolgáljanak a mi számunkra is. Vegyük észre, hogy a társadalmak lezüllesztése, a nemzeti öntudat kiirtása és a reménytelenség érzésének az emberekbe való plántálása a globális uralmon lévők legfőbb célja.
Ha nincs, ami az embereket összefogná, ha nincs társadalmi szolidaritás, ha nincs nemzeti érzés, akkor az emberek igazi birkákká válnak, akiket könnyen lehet terelgetni, akiket ki lehet szipolyozni, akiket, ha kimerültek, el lehet dobni, mint egy elhasznált laposelemet.
Kering a neten egy film, mely a 2001-es pénzügyi válság török és argentin eseményeit foglalja össze, rámutatva az okokra, a küzdelmekre és a cionista gátlástalanságra. Aki még nem látta, annak azt hiszem érdemes megnéznie.
[a filmért katt a fotóra]
A mentális rombolás már itthon is óriási, de azért még nem tartunk ott, ahol a törökök. És talán áprilisig már nem romlik visszafordíthatatlanul a helyzet. Utána pedig, ha minden úgy alakul, ahogy reméljük, akkor talán még minden visszafordítható.
Vagyis nagyon bízom benne.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle