Visszaköltözött a gyerekkori falujába dolgozni. Este sétálni ment a régi utakon. Nézegette az ismerős, de ugyanakkor alaposan megváltozott környezetet, a kertek más elrendezését, az új házakat. Úgy érezte magát, mint egy déj`a-vu-ben.
Ahogy a főutcán gyalogolt, egyszer csak meghallott egy énekhangot. Aztán a kerítés mögött a szürkületben meglátott egy kislányt. Nem szólt hozzá, hadd énekeljen.
A kislány azonban nem hagyta annyiban:
- Ugye, milyen szépen énekelek?
- Nagyon szépen, de miért nem mész haza, lassan besötétedik?
- Félek, hogy az apukám megver.
- Azt meg miért?
- Mert elhagytam az üzenőfüzetemet.
- És az olyan nagy baj?
- Az én apukám mindenért megver. Gyere be velem, segíts! Akkor nem ver meg, ha te is ott vagy. Mire elmész, elpárolog a mérge. De ha nem jössz be, biztosan kikapok.
Egy hosszú, tornácos ház sokadik bejáratán lépett be a kislányt követve egy zsúfolt előszobába, ahol minden tele volt szögekkel és kampókkal, ezekről mindenféle ruhadarabok garmadái lógtak, nyomasztóan beszűkítve az amúgy sem tágas teret.
Egy ajtón keresztül, amelyre szintén dzsekik és nadrágok voltak felakasztva, a konyhába kerültek. Ő megállt a kredenc előtt, rögtön balra a bejárattól. A kislány azonnal eltűnt a sok holmi között egy ajtón át, észre sem vette, hová lett.
Pár másodperc múlva egy másik, lefüggönyözött ajtónyíláson keresztül belépett egy idősebb férfi, izzadtságszagúan, zsíros, kopaszodó barna hajjal, ujjatlan alsóingben. A derengésben is látszott, hogy ruházata elég koszos. Kitérdesedett mackónadrágja zsebéből elővett egy óriási borotvát és elkezdte nyitogatni. Hihetetlenül nagy volt, mégsem lehetett észrevenni a zsebében, amíg elő nem vette.
- Mi szél hozta ide? - kérdezte a nőt.
- A kislánya kért meg, hogy jöjjek be vele, mert maga nagyon dühös lesz rá, ha egyedül jön be.
- Nagyon jól tette, hogy bejött. - válaszolta nyájas hangon. Közben egy harmadik, szemben lévő ajtóból hirtelen megjelent egy tizennyolc év körüli fiatalember szúrós tekintettel és érdeklődve figyelte a társalgást.
Az egész környezet rettentően zsúfolt volt, teljesen telepakolva, a konyhában is mindenhonnan kampókról lógott a holmi, rongyok, vászonzacskókban fűszerek, szita, vajling. Hirtelen undor és félelem fogta el, megfordult és sietve kiment a bejáraton, valamit makogva az orra alatt. Hogy félelmét leplezze és, hogy a ház gazdáit ne nagyon sértse meg, megpróbálta lépteit kicsit visszafogni.
Az apa utána ment, kezében a borotvát továbbra is nyitogatva. Követte őt az utca túlsó oldalán lévő presszóig, amely szerencsére még nyitva volt, elég sok fiatal szórakozott ott, hangos zenét hallgatva. Tanácstalanul beljebb lépett, majd ismét ki a kerthelyiségbe, ahol a virágágyások között szintén sok lány és fiú ült az asztaloknál csoportokban, vagy szerelmespárok elkülönülve. A férfi, aki mindenhová követte, kezében továbbra is nyitogatva a borotvát, most megszólalt:
- Viszontlátásra! Köszönöm, hogy segíteni akart a lányomnak! - és gyors léptekkel a háza irányába távozott.
Ő ott állt megkövülten, jeges rémület futkosott a tagjaiban. - Hogy lesz most már ezután? A jövőben mindig? - gondolta magában.
Ahogy a főutcán gyalogolt, egyszer csak meghallott egy énekhangot. Aztán a kerítés mögött a szürkületben meglátott egy kislányt. Nem szólt hozzá, hadd énekeljen.
A kislány azonban nem hagyta annyiban:
- Ugye, milyen szépen énekelek?
- Nagyon szépen, de miért nem mész haza, lassan besötétedik?
- Félek, hogy az apukám megver.
- Azt meg miért?
- Mert elhagytam az üzenőfüzetemet.
- És az olyan nagy baj?
- Az én apukám mindenért megver. Gyere be velem, segíts! Akkor nem ver meg, ha te is ott vagy. Mire elmész, elpárolog a mérge. De ha nem jössz be, biztosan kikapok.
Egy hosszú, tornácos ház sokadik bejáratán lépett be a kislányt követve egy zsúfolt előszobába, ahol minden tele volt szögekkel és kampókkal, ezekről mindenféle ruhadarabok garmadái lógtak, nyomasztóan beszűkítve az amúgy sem tágas teret.
Egy ajtón keresztül, amelyre szintén dzsekik és nadrágok voltak felakasztva, a konyhába kerültek. Ő megállt a kredenc előtt, rögtön balra a bejárattól. A kislány azonnal eltűnt a sok holmi között egy ajtón át, észre sem vette, hová lett.
Pár másodperc múlva egy másik, lefüggönyözött ajtónyíláson keresztül belépett egy idősebb férfi, izzadtságszagúan, zsíros, kopaszodó barna hajjal, ujjatlan alsóingben. A derengésben is látszott, hogy ruházata elég koszos. Kitérdesedett mackónadrágja zsebéből elővett egy óriási borotvát és elkezdte nyitogatni. Hihetetlenül nagy volt, mégsem lehetett észrevenni a zsebében, amíg elő nem vette.
- Mi szél hozta ide? - kérdezte a nőt.
- A kislánya kért meg, hogy jöjjek be vele, mert maga nagyon dühös lesz rá, ha egyedül jön be.
- Nagyon jól tette, hogy bejött. - válaszolta nyájas hangon. Közben egy harmadik, szemben lévő ajtóból hirtelen megjelent egy tizennyolc év körüli fiatalember szúrós tekintettel és érdeklődve figyelte a társalgást.
Az egész környezet rettentően zsúfolt volt, teljesen telepakolva, a konyhában is mindenhonnan kampókról lógott a holmi, rongyok, vászonzacskókban fűszerek, szita, vajling. Hirtelen undor és félelem fogta el, megfordult és sietve kiment a bejáraton, valamit makogva az orra alatt. Hogy félelmét leplezze és, hogy a ház gazdáit ne nagyon sértse meg, megpróbálta lépteit kicsit visszafogni.
Az apa utána ment, kezében a borotvát továbbra is nyitogatva. Követte őt az utca túlsó oldalán lévő presszóig, amely szerencsére még nyitva volt, elég sok fiatal szórakozott ott, hangos zenét hallgatva. Tanácstalanul beljebb lépett, majd ismét ki a kerthelyiségbe, ahol a virágágyások között szintén sok lány és fiú ült az asztaloknál csoportokban, vagy szerelmespárok elkülönülve. A férfi, aki mindenhová követte, kezében továbbra is nyitogatva a borotvát, most megszólalt:
- Viszontlátásra! Köszönöm, hogy segíteni akart a lányomnak! - és gyors léptekkel a háza irányába távozott.
Ő ott állt megkövülten, jeges rémület futkosott a tagjaiban. - Hogy lesz most már ezután? A jövőben mindig? - gondolta magában.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle