Meztelenkedők

Újabb őrültségnek lehetünk szemtanúi [katt a fotóra].

Ez is annak az agymosásnak a része, amely az egész világon körbefut és megpróbálja az emberiséget saját önbecsülésének maradékaitól is megfosztani.

Kezdjük ott, hogy az undor egy teljesen normális emberi funkció, mely megvéd bennünket olyan dolgoktól, amelyek nem jók nekünk. Például egy romlott ételnek már a szagától is elmegy az étvágyunk, ezért nem esszük meg, elkerülve ezáltal a szalmonellafertőzést, vagy még rosszabbat. Ugyanebbe a jelenségkörbe tartozik a bizalmatlanság, félelem, undor bármilyen egyéb furcsa tüneménnyel, emberrel szemben is.

A fenti projektben művészek? vetkőznek le a rasszista gyűlölet ellen. Mint az előbb említettem, az ember nem azért bizalmatlan bizonyos dolgokkal, vagy emberekkel szemben, mert azoknak esetleg más színű a bőrük, vagy a hajuk, hanem teljesen természetes emberi önvédelemből.

Az úgynevezett magyarországi "rasszizmus" sem azért nyert ilyen formát, amilyet, mert mi bunkó primitív emberek vagyunk, hanem, mert mi éltünk mindig is más nemzetiségekkel együtt, méghozzá részünkről a lehető legjobb viszonyban (ízlésem szerint túl jóban is), jól kiismertük, megtapasztaltuk őket és teljesen egészséges emberi ösztönünk int óvatosságra bennünket bizonyos esetekben. A tökéletesen normális emberi bizalmatlanság jelenségével állunk szemben.

Európa legnagyobb része nemzetállamokkal van tele, nagyon kevés kivétellel. Azon országokban, ahol élnek más nemzetiségek is, a legtöbb esetben a gyűlölet valós, kőkemény méreteket ölt. Egyedül a történelmi Magyarországon fordult elő, hogy tíz-húsz, vagy ki tudja, hány nemzetiség élt együtt. Békében. Egészen addig, amíg meg nem jelentek az okoskodók, akik a magyarokat folyton okítani akarják. Természetesen, tudjuk, kik ezek az okoskodók és azt is tudjuk, hogy rafinált machinációikkal csakis a saját érdekeikért harcolnak.

Ez ellen is egészséges ellenszenvünk alakult ki, hogy egyesek felhatalmazva érzik magukat, a minket folyton okítani akarásra. Sőt, mondhatnánk, ettől már fizikai undort érzünk. Mindenki foglalkozzon a saját gondjaival, hiszen már Jézus is megmondta, hogy sokkal könnyebb a más szemében a szálkát megtalálni, mint a sajátunkban a gerendát. Egyébként is: a Rózsadombról könnyű okoskodni!

A mai megcsonkított Magyarország területén is él számtalan nemzetiség, egyedülállóan a világon mi rendelkezünk 10 százaléknyi zsidó és ugyancsak 10 százaléknyi cigány lakossággal, amely rohamléptekkel szaporodik. Mi, magyarok nem szaporodunk ily mértékben, mert mi tudatában vagyunk annak, hogy egy gyereket nem elég a világra hozni, aztán utánunk az özönvíz. Annak a gyereknek egy rendes jövőt kell biztosítani. Mint lentebb látni fogjuk, nem csak anyagi értelemben.

Okítóink, más országok közvéleményét is megpróbálják belekeverni a mi rasszistázásunkba, olyanokét, akiknek fogalmuk sincs a sok nemzetiséggel való együttélésről. De azért együtt vonyítanak a magyarországi libsikkel, mint farkascsorda teliholdkor. Ez a divat.

Visszatérve a fönt említett jelenségre, egyszer régen elmentem egy ismerős házaspárral a nudista strandra, mert ők csak oda járnak. Ha velük akartam strandra menni, kénytelen voltam végignézni a röplabdázás közben röpködő hím nemi szerveket és betegre röhögni magam rajtuk. Na, már ez is a nudisták sokat emlegetett liberális "toleranciájához" tartozik, hogy ők nem hajlandóak máshol strandolni, még a barát kedviért sem. Arról nem beszélve, hogy én magamon hagytam a fürdőruhámat, emiatt pedig nem csak többen, hanem majdnem mindenki megfenyegetett, aki ott a strandon jelen volt.

A kulcsot végül is az adta be, hogy a szomszéd takarón egy család két kisgyerekkel tanyázott, nem épp békésen. A szülők már anyaszült pucéran, a fiú még nagyon kicsi volt, őt gond nélkül le tudták vetkőztetni, a kislány pedig már három éves lehetett, alakulni kezdő szemérmességgel. Az anyja megpróbálta levetkőztetni, erre iszonyatos hisztériás rohamban tört ki, nem is sikerült levenni róla mindent. A nap hátralévő részét a strandon szülei iszonyatos szemrehányásai és lelki terrorja közepette volt kénytelen "élvezni". A háromévesek még nem vesztették el szilárd jellemüket és a világról alkotott képüket.

Ebből számomra az a tanulság, hogy a szemérem egy alapvető emberi tulajdonság, amely egy egészséges ember egyik legfontosabb védőpajzsa, ami, mint az imént láthattuk, a tökéletesen nudista szülők ellenére is, akik nyilván otthon is tök pucéran rohangálnak naphosszat (úristen, mekkora fűtésszámlájuk lehet télen!) kialakul egy normális gyerekben. Az intimszféra az ember sajátja. Az nem tartozik másra. Ha valaki EGY másik emberrel megosztja az intimszféráját, az egy óriási kitüntetés kell, hogy legyen.

Ezen okból vált ki undort minden egészséges, normális emberből fönti tiltakozási módszer is, aki még nem vesztette el teljesen önmagát a liberálagymosásban. Nem vagyunk kíváncsiak Soma és a Padödö idomaira. De még a Rúzsa Magdiéira sem! Tartsák meg maguknak. Ugyanígy nem vagyunk kíváncsiak az évi rendszerességgel ránk zúdított buzifesztiválok perverzitására sem. Aki perverz akar lenni, az legyen perverz otthon, a négy fal között, ha talál hozzá egy másik perverzet társnak. De ne botránkoztasson meg másokat ezzel. A liberalizmus lassan elfeledteti velünk, hogy a megbotránkoztatás is bűn. Ma, úgy látszik, Jézus-trip-en vagyok, de itt fel kell hívnom a figyelmet a Hegyi beszéd ide vonatkozó részére.

A homoszexualitás pedig perverz, méghozzá egyetlen okból: a szexualitás pur az állatvilág sajátja. Az ember attól ember, hogy számára ez nem lehet pusztán a pillanatnyi fizikai öröm forrása. Hosszú távú felelősség a partnerért, a kapcsolatból születő utódokért, stb. A homoszexuálisok részére pedig nem lehet más a szexualitás, mint a kóbor kutyák nemi életéhez hasonló jelenség. Hiszen még potenciálisan sem születhet gyermekük. A kutyát a Jóisten így teremtette, az embert pedig úgy, hogy egy társa legyen, és csak vele ossza meg a legbensőbb tulajdonságait.

De azért nézzünk magunkba, mi heterók is a fönti szálka-gerenda-elmélet szellemében: Nem devalváltuk-e az utóbbi évtizedekben mi is a saját szexuális életünket sok esetben ilyen mélyre? Lehetőséget adva ezzel a perverzitások híveinek is a terjeszkedésre? Hiszen mostanra azt mondhatják: "ti sem vagytok különbek egymással, hát akkor mit prédikáltok nekünk!".

Amikor a család büszke arra, hogy leánygyermeke szennyes lapok címoldalán kelleti magát pucéran, ahelyett, hogy szégyellné magát emiatt, akkor persze nem kell csodálkozni, ha már nincsenek határok.

Tisztelt Uraim! Ha Önök egy kicsit kevesebb pénzt adnának ki az iménti lapok vásárlására, már jobban járnánk mindnyájan.

Elárulom kedves liberális agymosóinknak, hogy bizony a magyar lakosság cigányok elleni idegenkedésében ez a jelenség is nagy súllyal szerepel. Mert vannak még elvétve bizony olyan magyar emberek is, akik megőrizték normális szégyenérzetüket ebben a szégyentelen világban. Ezek az emberek pedig nem szeretnék, ha a gyerekeik olyanokkal járnának egy óvodába, akik az előző este otthon látott közösülési jeleneteket ismétlik meg másnap az oviban a többi gyerek előtt, vagy rosszabb esetben őket is belerángatva. Ezek többsége pedig sajnos egy bizonyos kisebbség tagja. Az óvónőknek már reszket a keze a dühtől, tenni nem tudnak semmit.

Ez az a világ, amit kedves liberális kortársaink elképzeltek maguknak, mint földi Paradicsomot? Tudják mit? Nem is érdemelnek ők mást! Mi igen.

Egyáltalán, hogy jut egy gyerek olyan helyzetbe, hogy szülei intim életét végignézhesse?

Miközben ezeket a sorokat írom, elfog a tökéletesen normális hányinger. Nem én fogok emiatt orvoshoz menni, aki majd elmondja nekem, hogy én vagyok az intoleráns elmebeteg. Azoknak kell orvoshoz fordulniuk, akik beteges kényszert éreznek mások megbotránkoztatására. Reméljük, találunk még olyan orvost is ebben az etikától, moráltól szinte teljesen megszabadított világban, aki még a mi oldalunkon áll. Aki végre azt nevezi lelki sérültnek, aki valóban lelki sérült.

A fönti pucér tiltakozók pedig két legyet ütöttek egy csapásra: nem elég, hogy az általuk pellengérre állított állítólagos "rasszizmus" ellen nem tettek semmit, még őket is jobban megutálja minden egészséges lelkületű ember.