Amikor néha eszembe jut, fel szoktam lapozni a wikipediát, hogy megnézzem, hogy éppen azon a napon, vagy a következőn, milyen jeles események történtek a világban. Ma is így tettem. November 29.-nél többek között a következő olvasható:
Az eseményen meghívott vendégként részt vett Dávid Ibi és Kuncze is, akik a szerzővel mélyen egyetértve rettegték az elkövetkezendőt. Mert hát Debreczeni szerint jövőre véget ér a magyar demokrácia, mivel azt majd OV jó eséllyel berekeszti. A szabadság húsz évének sajnos vége lesz - hangsúlyozta, majd így folytatta: a rendszerváltozás után megteremtődött az a politikai rendszer, amely a liberális demokráciát, az alkotmányos jogállamot Magyarországon meghonosította. Ez a korszak azonban most véget ér. Számomra ez a húsz év a szabadságot jelentette, és félek, hogy légszomjjal kell majd küzdenem a hátralévő időben.
Aztán még ment a további blabla, hogy milyen szörnyű helyzet lesz majd itt nemsokára. Ráadásul nem csak a Zorbán jön majd, hanem jönnek majd a jobbik nácik. Meg a gárdistásosok, meg a rettegés, meg a csontig hatoló félelem, meg a meg a.
A szánalmas idióták azonban a nagy rettegésben valahogy elfelejtkeztek az elmúlt évek dicsőnek éppen nem nevezhető folyamatairól. A nagy liberált boldogságban valahogy nem tűnt fel nekik a tomboló cigánybűnözés, a nulla külpolitika, a gazdaság bedöntése, a Hazudtunk reggel, éjjel, meg este méltán hírhedt üzenete. Nem élték meg problémaként a határon túli magyarság szemen köpését, a hazai kis- és középvállalkozások ellehetetlenítését, és még sorolhatnám oldalszám a köztörvényes liberált tetteket.
Ezek a tények valahogy nekik egyátalán nem számítanak, ezek nem okoznak félelmet. Az igazi gond csak és kizárólag a nácipopulisták előretörése, akik majd eltörlik a liberális demokrácia minden szépségét. Azt a remek rendszert, ami Magyarországon húsz év óta nem más, mint a régi elvtársak és köreiknek a szabadrablása.
Vajon az, miért nem tűnik fel Debreczeninek, hogy az általa oly nagyon szeretett liberális parlamentarizmus jegyében, az általa oly nagyra tartott Gyurcsány-félék tevékenységét az elmúlt két évtizedben kizárólag a harácsolás, rablás és annak különféle módjai, mint sikkasztás, befolyással és hatalommal való visszaélés, pályázatok meghamisítása és a korrupció vezérelte?
A rendszerváltásnak hazudott történet óta eltelt húsz évben Magyarországon gazdasági liberalizmus tombolt. Mindvégig a szabadpiac, és a nyakló nélküli privatizáció voltak a legfőbb vezényszavak. A liberált okostónik kizárólag ezeket tisztelték szent dolgokként. Ennek következtében mára a régióban nálunk a legmagasabb a külföldi tőke aránya. Gyakorlatilag a GDP-nk döntő többségét a multi cégek állítják elő. A tőkekivitel felgyorsult, a hazai vállalkozások elsorvadnak, az államadósság szárnyal, a multik pozíciói rohamosan erősödnek, míg a szociális szféra, és végső soron maga az államszervezet is leépül.
Ez az igazi káosz, ez az, amitől félni kell. Ez az, amit meg kell változtatni. Ez az, amivel le kell számolni. Egy hangoskodó szűk kis eliten kívül, ma már minden és mindenki változásért kiállt.
Innen üzenném. A liberált világ ideje lejárt. Meg az olyan mérhetetlenül aljas balliberális alakoké is, mint amilyenek ti, Debreczeni-félék vagytok. Erkölcsötök egyenlő a nullával. Nektek ezután a botrányos, szétzüllesztett nyolc év után egyedül egy dologhoz van jogotok:
Befogni a pofátokat.
1988.Jé. Milyen ismerősek ezek a mondatok. Ha letakarnánk az évszámot és eltekintenénk nevektől, akkor simán rámondhatnánk, hogy ezek a szavak manapság, valamelyik szocliberált szájából hangzottak el. Ilyeneket hallhattunk azon a nagy csinnadrattával meghirdetett könyvbemutatón is, ahol Debreczeni József legújabb, Orbán Viktor című szerzeményét mutatták be az erre még fogékony népeknek.
Grósz Károly a Budapest Sportcsarnokban rendezett pártaktíván kijelenti, hogy Magyarországon osztályharc folyik, és ha nem tudnak „az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel” szemben fellépni, akkor „az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – fehérterror uralkodik el” az országban. Hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az egypártrendszert, mert az „történelmileg alakult ki". Berecz János pedig egy tatabányai fórumon kijelenti, hogy „jelenleg forradalmi válság van” Magyarországon.
Az eseményen meghívott vendégként részt vett Dávid Ibi és Kuncze is, akik a szerzővel mélyen egyetértve rettegték az elkövetkezendőt. Mert hát Debreczeni szerint jövőre véget ér a magyar demokrácia, mivel azt majd OV jó eséllyel berekeszti. A szabadság húsz évének sajnos vége lesz - hangsúlyozta, majd így folytatta: a rendszerváltozás után megteremtődött az a politikai rendszer, amely a liberális demokráciát, az alkotmányos jogállamot Magyarországon meghonosította. Ez a korszak azonban most véget ér. Számomra ez a húsz év a szabadságot jelentette, és félek, hogy légszomjjal kell majd küzdenem a hátralévő időben.
Aztán még ment a további blabla, hogy milyen szörnyű helyzet lesz majd itt nemsokára. Ráadásul nem csak a Zorbán jön majd, hanem jönnek majd a jobbik nácik. Meg a gárdistásosok, meg a rettegés, meg a csontig hatoló félelem, meg a meg a.
A szánalmas idióták azonban a nagy rettegésben valahogy elfelejtkeztek az elmúlt évek dicsőnek éppen nem nevezhető folyamatairól. A nagy liberált boldogságban valahogy nem tűnt fel nekik a tomboló cigánybűnözés, a nulla külpolitika, a gazdaság bedöntése, a Hazudtunk reggel, éjjel, meg este méltán hírhedt üzenete. Nem élték meg problémaként a határon túli magyarság szemen köpését, a hazai kis- és középvállalkozások ellehetetlenítését, és még sorolhatnám oldalszám a köztörvényes liberált tetteket.
Ezek a tények valahogy nekik egyátalán nem számítanak, ezek nem okoznak félelmet. Az igazi gond csak és kizárólag a nácipopulisták előretörése, akik majd eltörlik a liberális demokrácia minden szépségét. Azt a remek rendszert, ami Magyarországon húsz év óta nem más, mint a régi elvtársak és köreiknek a szabadrablása.
Vajon az, miért nem tűnik fel Debreczeninek, hogy az általa oly nagyon szeretett liberális parlamentarizmus jegyében, az általa oly nagyra tartott Gyurcsány-félék tevékenységét az elmúlt két évtizedben kizárólag a harácsolás, rablás és annak különféle módjai, mint sikkasztás, befolyással és hatalommal való visszaélés, pályázatok meghamisítása és a korrupció vezérelte?
A rendszerváltásnak hazudott történet óta eltelt húsz évben Magyarországon gazdasági liberalizmus tombolt. Mindvégig a szabadpiac, és a nyakló nélküli privatizáció voltak a legfőbb vezényszavak. A liberált okostónik kizárólag ezeket tisztelték szent dolgokként. Ennek következtében mára a régióban nálunk a legmagasabb a külföldi tőke aránya. Gyakorlatilag a GDP-nk döntő többségét a multi cégek állítják elő. A tőkekivitel felgyorsult, a hazai vállalkozások elsorvadnak, az államadósság szárnyal, a multik pozíciói rohamosan erősödnek, míg a szociális szféra, és végső soron maga az államszervezet is leépül.
Ez az igazi káosz, ez az, amitől félni kell. Ez az, amit meg kell változtatni. Ez az, amivel le kell számolni. Egy hangoskodó szűk kis eliten kívül, ma már minden és mindenki változásért kiállt.
Innen üzenném. A liberált világ ideje lejárt. Meg az olyan mérhetetlenül aljas balliberális alakoké is, mint amilyenek ti, Debreczeni-félék vagytok. Erkölcsötök egyenlő a nullával. Nektek ezután a botrányos, szétzüllesztett nyolc év után egyedül egy dologhoz van jogotok:
Befogni a pofátokat.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle