Három évvel a tragédia, és két héttel a jogerős bírósági ítélet után, Szögi Zsuzsa megtörve az eddigi, teljesen érthető csendet, most először beszélt a média nyilvánossága előtt érzéseiről, terveiről és az elmúlt évek történéseiről.
A riport egyszerre szomorú és bizakodásra okot adó. Felkavaró, mert egy ilyen szörnyű dolog, még három év távlatából is nagyon fájdalmas emléket ébreszt, és szerencsére örömteli is, mert a lány mosolya, magabiztossága és tervekkel teli gondolatai méltán csalnak nekünk is mosolyt az arcunkra.
[A riport 2:40-nél kezdődik.]
Olasziszkán, a tragédia helyszínén, három éve mécsesek égnek. Őrzik és jelzik a helyét annak a szörnyűségnek, aminek soha nem szabadott volna megtörténnie. Az a nap, az a hely, azóta szimbólum lett. Szimbóluma az összes magyargyűlöletből fakadó erőszaknak, és egyúttal egy határkő is, mely után már semmi nem lehet olyan, mint annak előtte.
Szögi tanár úr tragédiája könyörtelenül rávilágított arra a morális mélységre, és értéknélküliségre, ami mára ebben az országban teljesen eluralkodott. Rávilágított arra, hogy az a liberális út, amit már hosszú évek óta ránk akarnak erőszakolni zsákutca, és így nem vezet sehová sem.
Az olaszliszkai cigányok egyike sem született eredendően gyilkosnak, egy kegyetlen állatnak, mint ahogy egyik ember sem születik annak. Az, hogy azzá váltak, az annak az aljas politikának a következménye, amit a szoclib kormányok rászabadítottak erre az országra. Azoknak a bűne, akik elhitették velük, hogy nekik mindent lehet, akik adták alájuk a lovat, akik képesek voltak a korábbi mocsadék cigánybűnözőkből szenvedő hősöket faragni.
Azoknak a bűne, akik ahelyett, hogy már a legelső alkalommal példás büntetéseket követeltek volna a bűnöző retkeknek, mindig a többségi társadalmat, sőt nem ritkán az atrocitást elszenvedőket kiáltották ki bűnbaknak, rasszistának, hogy aztán ezzel magyarázzák szegény védtelen cigányok ugyan nem elfogadható, de megérthető cselekedeteit.
Az évek során kinevelődött egy réteg, akik már gyerekként megtanulták, hogy nem kell törekedniük az együttélésre a többségi társadalommal. Elég, ha elbújnak a magyarság hazudott rasszizmusa, fajgyűlölete mögé. Ezek lettek a varázsszavak, mert ez felmentést ad minden alól. És nem kell már törekedni semmire sem. Nem kell megpróbálni megfelelni senkinek és semminek. Nincsen már vágy a megértésre, nincsen beilleszkedési kényszer.
Elhitték, mert elhitették velük, hogy bármit megtehetnek. Nem kell dolgozni, elég csak várni a segélyt. Ha pedig nincs mit enni, bemennek a boltba és lopnak. De nem kell már titokban tenni ezt sem, hanem büszkén öntudatosan, ahogy azt Kuncze tanította nekik. Aztán, ha mégsem megy simán, akkor összeverik a pénztárost, az eladót meg azt, aki esetleg még szólni mer.
A liberált vetés beérett. Az SZDSZ "jogvédőinek" irracionális és magyarellenes cselekedetei, az MSZP meghunyászkodó, mindig a bűn pártját fogó gyáva magatartása, és a rendőrség megfélemlítése az ilyen és ehhez hasonló ügyekben elvezetett oda, hogy most itt ül a nyakunkban egy cigányréteg, akik minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgják az együttélés és emberiesség összes parancsát.
Három éve, azon a borzasztó délutánon egy kislány segítségért kiáltott. Ma már tudjuk, az a kiáltás egyben a magyarság segélykiáltása is volt. Egy jel, hogy nagyon nagy a baj. Három év óta egy család keresi a válaszokat, hogy miért pont így, hogy miért pont velük történt meg ez akkor. De ezekre a kérdésekre azóta sincsenek válaszok.
Talán mindenkinek meg van a maga sorsa és a szerepe a világban, és ahogy Zsuzsa is mondta, az édesapjának valószínűleg ez volt a küldetése.
Hogy egy ország szemét felnyissa.
A riport egyszerre szomorú és bizakodásra okot adó. Felkavaró, mert egy ilyen szörnyű dolog, még három év távlatából is nagyon fájdalmas emléket ébreszt, és szerencsére örömteli is, mert a lány mosolya, magabiztossága és tervekkel teli gondolatai méltán csalnak nekünk is mosolyt az arcunkra.
[A riport 2:40-nél kezdődik.]
Olasziszkán, a tragédia helyszínén, három éve mécsesek égnek. Őrzik és jelzik a helyét annak a szörnyűségnek, aminek soha nem szabadott volna megtörténnie. Az a nap, az a hely, azóta szimbólum lett. Szimbóluma az összes magyargyűlöletből fakadó erőszaknak, és egyúttal egy határkő is, mely után már semmi nem lehet olyan, mint annak előtte.
Szögi tanár úr tragédiája könyörtelenül rávilágított arra a morális mélységre, és értéknélküliségre, ami mára ebben az országban teljesen eluralkodott. Rávilágított arra, hogy az a liberális út, amit már hosszú évek óta ránk akarnak erőszakolni zsákutca, és így nem vezet sehová sem.
Az olaszliszkai cigányok egyike sem született eredendően gyilkosnak, egy kegyetlen állatnak, mint ahogy egyik ember sem születik annak. Az, hogy azzá váltak, az annak az aljas politikának a következménye, amit a szoclib kormányok rászabadítottak erre az országra. Azoknak a bűne, akik elhitették velük, hogy nekik mindent lehet, akik adták alájuk a lovat, akik képesek voltak a korábbi mocsadék cigánybűnözőkből szenvedő hősöket faragni.
Azoknak a bűne, akik ahelyett, hogy már a legelső alkalommal példás büntetéseket követeltek volna a bűnöző retkeknek, mindig a többségi társadalmat, sőt nem ritkán az atrocitást elszenvedőket kiáltották ki bűnbaknak, rasszistának, hogy aztán ezzel magyarázzák szegény védtelen cigányok ugyan nem elfogadható, de megérthető cselekedeteit.
Az évek során kinevelődött egy réteg, akik már gyerekként megtanulták, hogy nem kell törekedniük az együttélésre a többségi társadalommal. Elég, ha elbújnak a magyarság hazudott rasszizmusa, fajgyűlölete mögé. Ezek lettek a varázsszavak, mert ez felmentést ad minden alól. És nem kell már törekedni semmire sem. Nem kell megpróbálni megfelelni senkinek és semminek. Nincsen már vágy a megértésre, nincsen beilleszkedési kényszer.
Elhitték, mert elhitették velük, hogy bármit megtehetnek. Nem kell dolgozni, elég csak várni a segélyt. Ha pedig nincs mit enni, bemennek a boltba és lopnak. De nem kell már titokban tenni ezt sem, hanem büszkén öntudatosan, ahogy azt Kuncze tanította nekik. Aztán, ha mégsem megy simán, akkor összeverik a pénztárost, az eladót meg azt, aki esetleg még szólni mer.
A liberált vetés beérett. Az SZDSZ "jogvédőinek" irracionális és magyarellenes cselekedetei, az MSZP meghunyászkodó, mindig a bűn pártját fogó gyáva magatartása, és a rendőrség megfélemlítése az ilyen és ehhez hasonló ügyekben elvezetett oda, hogy most itt ül a nyakunkban egy cigányréteg, akik minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgják az együttélés és emberiesség összes parancsát.
Három éve, azon a borzasztó délutánon egy kislány segítségért kiáltott. Ma már tudjuk, az a kiáltás egyben a magyarság segélykiáltása is volt. Egy jel, hogy nagyon nagy a baj. Három év óta egy család keresi a válaszokat, hogy miért pont így, hogy miért pont velük történt meg ez akkor. De ezekre a kérdésekre azóta sincsenek válaszok.
Talán mindenkinek meg van a maga sorsa és a szerepe a világban, és ahogy Zsuzsa is mondta, az édesapjának valószínűleg ez volt a küldetése.
Hogy egy ország szemét felnyissa.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle