Egy bevonulás margójára

Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.

De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet.

Horthy Miklós

1919. március 21.-én, a történelem során először, egy egész európai nemzet egy zsidó uralma alá került. Kun Béla (Kohn Áron) miután visszatért Oroszországból, az itteni hazaárulókkal megalapítja a világ második kommunista kormányát Magyarországon.

A történelem során Magyarország gyakran szenvedett idegen megszállástól, de a legrosszabb időket ez a zsidó bennszülött hozta rá. Százharminchárom napig, március 21.-től, augusztus 1.-ig Kun és elvtársai rémuralom alatt tartják a magyar nemzetet, amelynek borzalmait kevés történelmi esemény képes túlszárnyalni. A zsidó szatócsok vezényletével és aktív közreműködésével magyarok ezreit végezték ki brutális körülmények közepette a zsidó terroristák.

1919. őszére a háborús vereség, megfejelve a patkányforradalom pusztításával anyagi és erkölcsi mélypontra juttatja az országot, melynek feje felett Damoklesz-kardjaként lebegett a környező államok, és azok törekvéseit szentesítő Antant-hatalmak által megfogalmazott békediktátum rémálma. A rémálom, mely Trianonban majd valóra is válik.

A patkányforradalom hatására azonban elindult az országban az ellenforradalmi tevékenység is. Kezdetben Aradon, majd végül Szegeden új ellenforradalmi kormányok alakultak, melyben Károlyi Gyula gróf felkérésére Horthy Miklós is részt vesz és elvállalja a hadügyminiszteri posztot. Rögtön neki kezd a kommün romjain a Nemzeti Hadsereg megszervezésének, majd a következő kormányátalakítás után megkapja annak fővezéri tisztét is.

E hadsereg élén vonul be 1919. november 16-án a románok által kifosztott és az előző nap kiürített Budapestre. A lelkesen éljenző tömeg előtt, a Szent Gellért téren mondja el az, azóta szállóigévé vált beszédét, melyben tetemre hívja a megtévelyedett fővárost. Egyúttal meghirdeti a megbocsátást is, megteremtve ezzel az egész nemzetet átölelő összefogást, amely végül is az ország konszolidációjához vezetett.

Horthy kormányzóvá választása után rövid idő alatt a növekedés útjára terelte a magyar gazdaságot és ezzel együtt kivezette az országot a külpolitikai elszigeteltségéből is. Új országépítéshez kezdett és a harmincas-negyvenes évek fordulójára Magyarországot, a kelet-közép európai térség egyik legígéretesebben fejlődő országává tette.


Összehasonlítva az akkori és a mostani történéseket, nem kell nagy történelem szakértőnek lenni ahhoz, hogy meglássuk azokat a párhuzamokat, amik a két korszak között húzódnak. Úgy, ahogy annak idején, úgy ma is súlyos gazdasági válságban van Magyarország. Akkor is elloptak tőlünk mindent, mint ahogy ma is ez a helyzet. Akkor is egy patkányforradalom után voltunk, és nagyon nem lehet másnak nevezni az elmúlt évek szoclib országlást ma sem.

Ma ugyanúgy meg kell tisztítani az országot a hazaáruló politikusoktól, a korrupciótól, a magyargyűlölő álliberalizmustól, mint annak idején. Ezer év elteltével újra el kell foglalnunk hazánkat, a Kárpát medencében, azért, hogy egy magyarnak se kelljen rettegésben élnie, hogy a globális erőkkel szemben, a miénk maradjon a magyar föld.

Ahogy kilencven évvel ezelőtt, úgy most is teljes paradigmaváltásra van szükség, mert a jelenlegi történelmi helyzetből is csak így vezet kiút. Senkire és semmire sem szabad tekintettel lennünk, csak és kizárólag a magyar érdekre. Minden falat le kell dönteni, amely a magyarság útjában áll, hogy Magyarország ismét, a magyaroké legyen.