Antimagyarok találkozója

Szomorú érzés látni azt, amikor két antimagyar tanácskozik Magyarországon, magyarokat érintő kérdésekről. Az meg még szomorúbb, hogy a tárgyalások eredményeként olyan döntéseket hoznak, ami mindenkinek jó, csak éppen nekünk, magyaroknak nem. Azonban a legszomorúbb mégis az, hogy a tárgyalók közül az egyik, az éppen regnáló magyar miniszterelnök.

Tegnap Fico, tót kormányfő Szécsényben találkozott a magyar történelem legmegalkuvóbb, legpuhányabb és legjellegtelenebb miniszterelnökével. Fico, ahogy belépett az országba, már azzal rommá alázta a magyar diplomáciát. Ő nem foglakozott túlságosan azzal, egészen pontosan tojt rá, hogy Balassagyarmat polgármestere – egyébként nagyon helyesen – nem kívánatos személynek minősítette és felszólította, hogy a határt ne itt lépje át.

A tót kormányfőnek eszébe sem jutott, hogy eljátssza a Sólyom-féle révkomáromi nagyhalált és minden figyelmeztetés ellenére kíséretével csak azért is ott jött át a hídon. A kísérettel, amelynek kommandósokkal teli felvezető autója nyitott ajtóval szelte át a várost, jól láttatva a kilógó fegyverek csövét. Fico érkezése is jól meg volt tervezve részéről. 15 percet késett. Gordonka meg ott álldogált, mint egy kis pöcs és várt.

Egyszerűen szánalmas az egész.

A tárgyalássorozat után aztán közösen kiálltak egy sajtótájékoztatóra, ahol bejelentették, hogy egy 11 pontos állásfoglalást fogadtak el. Ebben aztán szó van mindenről, ilyen-olyan bizottságokról, meg hasonló semmitmondó ügyekről, de a lényeg a szlovák nyelvtörvény kérdése és Sólyom kitiltása ügyében egy tapottat nem léptek előre.

A nyelvtörvény ügyben megegyeztek, hogy az EBESZ kisebbségi főbiztosának ajánlásaira bízzák magukat. Magyarul szó nincs a törvény visszavonásáról. Szó nincs még annak ideiglenes felfüggesztéséről sem. A magyar diplomácia belement abba, hogy az EU legyen a döntőbíró. Az az EU, aki eddig is magasról tett erre a kérdésre.

Sólyom kitiltása kapcsán pedig mindkét ország a sajnálkozását fejezte ki. A szlovákok nem kértek bocsánatot, nem fogták rá, hogy félreértés volt, nem mondták azt, hogy esetleg ezt nem kellett volna. Egészen pontosan a tótok beleröhögtek a pofánkba, felhúzták a vállukat, és azt mondták, hogy így jártatok.

Aztán a végén még közölték, hogy ha már annyira hiányzik a révkomáromi szoboravatás, akkor a magyar küldöttség ugorjon már ki pár hét múlva Cirill és Metód szobrának avatására, ahol közösen tiszteleghetnének a két szláv hittérítő előtt. És magyar részről egyetlen tiltakozó szó nem hangzott el. Egyetlen mondat, egyetlen figyelmeztetés sem, hogy na, azért ezt már nem kéne.

Az emberben, ahogy olvassa és hallgatja a híreket, megállíthatatlanul tódulnak felfelé a kérdések. Mire volt ez jó? Mi volt a jó ebben nekünk? Miért kellett megint rommá aláznunk magunkat? Ráadásul hazai pályán.

Ilyen történetek után nem lehet csak azt mondani, hogy erőtlen a magyar diplomácia, vagy hogy nem áll a helyzet magaslatán. Erre nem lehet azt mondani, hogy külpolitikai baklövés, félresikerült kommunikáció.

Az ilyen cselekedetnek egészen pontos neve van.

Úgy hívják, hogy hazaárulás.

0 kommentek:

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló