Kérdőjelek

Szeretném már itt a legelején leszögezni, hogy a Magyarok Országos Gyűlése kiváló rendezvény volt. Aki ott volt az átélhette, hogy mit jelent társadalmi szinten az összetartozás, a másik megbecsülése, az odafigyelés érzése. Megtapasztalhatta azokat az értékeket, amik sajnos egyre jobban kivesznek a mindennapokból.

Azt gondolom, ha a tábor hangulatából csak a töredékét át tudnánk vinni a hétköznapokba, az ország már ezerszer előrébb tartana. Jó volt látni és megérezni, hogy lehetne másképp is, hogy lehetne más értékek mentén is működtetni egy társadalmat.

Az ember akárhová nyúlt, akárhová nézett mindenhol minőségi magyar termékekkel találkozott, amiket elérhető áron adtak úgy, hogy gondolom a kereskedőknek is megvolt a maguk tisztességes haszna az üzleten. Nem volt extraprofit, nem volt gátlástalan harácsolás, nem volt kufárkodás. Tisztességes kereskedés volt, ahol mind a vevő, mind az árus jól jár.

A kulturális programokra ugyanez igaz. Akármelyik sátorba ült be az ember, akármelyik előadásba, beszélgetésbe, vagy koncertbe hallgatott bele, ugyanazt tapasztalhatta, amit a vásári forgatag esetében is. Mindenhol megvolt a színvonal, nem kellett sehol sem tartani attól, hogy valami gagyesz katyvasz közepére csöppenünk. És talán a legfontosabb, mindenhol őszinte tekintetek voltak. Tisztességes magyar tekintetek.

Akik ott voltunk, egyhamar biztosan nem feledjük el azokat az érzéseket és élményeket, amiket ott tapasztaltunk.

De.

Minden pozitív dolog mellett, azonban a jobbítás szándékával meg kell tenni néhány szervezéssel, és ami fontosabb, politikával kapcsolatos észrevételt.

A szervezési kérdésekben a legnagyobb kritikát szerintem a sátorozók elhelyezése váltotta ki. Akivel eddig beszéltem az eseményről, azok egytől-egyig ezt említették ebben a körben a legnagyobb problémának. Igazából én sem értem, hogy mire volt jó az, hogy az ottalvós, sátorozós látogatókat ugyanott parkoltatták le, ahol a napi érdeklődőket. Ez azt eredményezte, hogy az ember cipelhette a sátrát, a hálózsákokat, a cuccait, a gyereket, meg amit még kellett a kb két kilométerre lévő sátorhelyekig. Végigmászva az árusokon, a látogatókon. Mindezt közel negyven fokban.

Szerintem gond volt a szociális blokkok kérdése is. Nem is a WC volt kevés, hanem a zuhanyzó és legfőképp a víz. Az emberek töredéke tudott csak normálisan tisztálkodni, amire ilyen atom melegben és nem kis porban, azért szükség lett volna. Nem hiszem, hogy az egymást öntözzük PET palackból típusú történet nagyon korszerűnek mondható.

Nem azt mondom, hogy ezek elrontották az élményt, de abban a pillanatban, amikor az ember szembesült vele, finoman szólva is bosszantó volt.

Azonban a legnagyobb kérdőjelek az esemény kapcsán mégsem ezek. A kérdőjeleket számomra a rendezvényt kísérő politikai megnyilvánulások okozzák.

Már hetek óta megy a találgatás, hogy mit akar kezdeni a megszerzett népszerűségével a Magyarok Szövetsége. Felröppentek olyan találgatások, hogy párttá alakulnak és így kvázi a Jobbik konkurensei lesznek. Ez a kérdés azonban mára már nem kérdés, mivel a tegnapi sajtótájékoztatón újságírói kérdése Vukics Ferenc közölte:

A Magyarok Szövetsége népi kezdeményezés, békés, de a nemzeti érdekekért határozottan kiálló társadalmi mozgalom kíván maradni a jövőben is, nem kíván párttá alakulni. Célja a társadalmi önszerveződés segítése, az, hogy az emberek ráébredjenek arra, hogy nekik kell saját sorsuk, s ez által az ország sorsának irányítását a kezükbe venni. Célja, hogy felderítse hazánk állapotát, meghatározza a nemzet jövője szempontjából legfontosabb lépéseket és megszervezze a társadalmi önvédelmet.

Azt gondolom ez sokunk számára megnyugtató válasz, feltéve, ha ez a szándék a későbbiekben sem változik meg. Ha fel is merült az MSZ elnökségében a párttá alakulás lehetősége, szerintem ők is belelátták, hogy ennek semmi értelme nem lenne.

Gondolom, az egyik közös célként az megfogalmazható, hogy fel kell építenünk a nemzeti oldalt úgy, hogy abban találja meg mindenki a neki való szerepet úgy, hogy minden szereplő azzal foglalkozzon, amihez igazán ért. Van már egy sikeres és folyamatosan fejlődő párt, van már egy kulturális tömegrendezvényeket sikeresen megrendezni tudó és egy sor civilt összefogó szervezet, van kisebb-nagyobb média és van sokezer ember, aki várja, és aki hajlandó is tenni a változásokért.

Ezért is érthetetlen számomra az MSZ egy-egy megnyilatkozása és megnyilvánulása. Nem értem miért kell a hétköznapokban elzárkózniuk olyan rendezvényektől, ahol a Jobbik logó is megjelenik. És legfőképp miért kellett elzárkózniuk a Magyar Gárda felvetésétől, mely arról szólt, hogy a betiltott Hősük terei avatás helyett, ott Bösztörpusztán legyen megtartva az eskütétel. Pedig milyen csattanós válasz lett volna. Oda vezényelhettek volna bármennyi rendőrt, a hatalmas tömeg miatt képtelenek lettek volna megakadályozni az avatást. Üzenhettünk volna mindenkinek, hogy mi összetartunk, mi kiállunk egymásért és fellépünk a kormány diktatórikus viselkedése ellen.

Hiba volt. Nagyon nagy hiba. Mint ahogy az utolsó nap közreadott kiáltvány is. Nem az abban megfogalmazott elvekkel van probléma, hanem a végén bejelentett ultimátummal. Kívánom, hogy sikerüljön, de a tapasztalatokból kiindulva ezek az ultimátumos ügyek nem nagyon szoktak bejönni. És ha a végén nem történik semmi sem, akkor azért az elég nagy pofára esés. Ne feledjük OV 72 órás ultimátumát, az is mekkora blama volt.

Meg érdekelne az is, hogy Vukicsék szerint, ki fog majd polgári engedetlenkedni. Mégis kire számítanak? Mégis kire gondolnak, kik lesznek azok, akik egy alapvetően kulturális rendezvényen való részvétel mellett egy ilyet is bemernek vállalni?

Nem akarok véletlenül sem lebecsülni senkit, de biztos vagyok benne, hogy a bösztörpusztai látogatók nagyon kicsi töredéke lenne, vagy lesz csak az, aki igen. Akkor kik? Valószínűleg majd mi, akik 2006 óta mindig ott vannak, a gárdisták, a HVIM-ek és a többi radikális szervezet szimpatizánsai, akik így-úgy, de eddig is szembeszálltak a regnáló hatalommal. Magyarul azok, akiktől kimondva, kimondatlanul, de elzárkózik az MSZ vezetése.

Így hát innen üzenném. Vegyétek már észre, hogy hülyeség elhatárolódgatni egymástól, hülyeség nem támogatni egymást, hülyeség külön-külön utakat járni, amikor mehetünk kéz a kézben is.

Külön külön látunk és külön külön érzünk, de csak együtt van esélyünk hogy valamit elérjünk, egyszer összefogni kéne nem oltogatni egymást – énekli FankaDeli Feri a Palackpostában. És milyen igaza van.

Lehet, hogy az odavezető út irányában vannak nézetkülönbségek, de a cél ugyanaz. A megmérettetés pedig egyre közelebb, és ezt most nem szabad elrontanunk.