Harminckilencből húsz, avagy rovásírás a boszniai Nap piramisban II.

A téma fejtegetését legutóbb ott hagytam abba, hogy a Piramisok Völgyében talált építmények a legóvatosabb becslések szerint is - az alagutakból előkerült fadarabok radiocarbonos vizsgálata alapján - legalább 34 ezer évesek.

Ha a hírek csak eddig szólnának, a hely közelsége miatt, számunkra már akkor is óriási jelentőségű lenne a felfedezés. Azonban a dolog ma már jóval tovább tart ennél. A napokban kiderült, hogy a Szakács Gábor vezette magyar kutatócsoport a Nap piramisának járataiban a székely–magyar rovásírás húsz betűjét azonosította. Jelezném még egyszer. A piramis nagyjából 34 ezer éves. A valaha megtalált legrégebbi építmény a földön.

A történet a Nap piramishoz vezető Ravne alagútban kezdődött, ahol Osmanagic és társai első bejárásukkor találtak olyan követ, amelyen a latin E betűhöz hasonló jel volt belevésve. Szakács Gábor és felesége, Friedrich Klára rovásírás-kutatók voltak azok 2006-ban, akik az Osmanagic által symbol-nak, azaz jelképnek nevezett karcolatok és a kárpát-medencei, székely-magyar rovásírásnak is nevezett betűk kapcsolatát elsőként megállapították.

A kutatások részletesebb eredményei néhány napja kerültek nyilvánosságra és minden kétséget kizáróan kijelenthető, hogy a 39 jelből álló székely rovásírás 20 jelét azonosították a piramisban talált kövekbe vésve. A beazonosított jelek egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely ABC jeleinek vonásaival.

Fotó: Szakács Gábor

A kutatók egyelőre igyekszenek lehűteni a kedélyeket azzal, hogy a rovásírás maga csupán néhány ezer éves, tehát a megtalált jelek nem igazolják, hogy az építők is magyarok lettek volna. De egyenlőre, az sem bizonyítható, hogy ez nem így van.

A székely-magyar rovásírás ábécéje elvileg 7-8000 éves, a kárpát-medencei, úgynevezett Tordos-Vinca műveltséghez tartozik, ami egyértelmű bizonyítéka az emberi tevékenységnek, jóllehet a hivatalos történettudomány nem fogad el ilyen régi írásbeliséget. A visokoi piramisok kövein talált írásjelek tehát az egyiptomi piramisokénál jóval régebbi emberi beavatkozást és jelenlétet mutatnak.

A megtalált szövegeket elolvasni egyelőre nem lehet, mert pillanatnyilag fogalmunk sincs a szókincsről, amit az adott kor embere kövekre vésett. A rovás ábécé jeleinek azonosítása még nem jelenti a szövegértést, hiszen hiába tudjuk napjainkban elolvasni a latin betűkkel írt olasz, svéd, angol szövegeket, ha nem ismerjük ezen népek szókincsét.

Azonban az biztosan megállapítható, hogy a Kárpát-medencében 7-8000 évvel ezelőtt élt és a visokoi piramisoknál írásjeleket hátrahagyott népcsoport ugyanazt az írásbeliséget használta, és a kapcsolatuk sem kizárt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezt a két népcsoportot mai szóhasználattal élve magyarnak nevezték volna, hiszen ilyen régmúltból nincsenek emlékeink a népnevekről.

Az viszont tény, hogy ezt az ábécét a Kárpát-medencében élő magyarság mind a mai napig használja, egyedül a mi nyelvünk minden hangjára van benne betű, tehát a korabeli népességnek kapcsolata lehetett a mai magyarsággal, vagy egyszerűen a mi őseink vésték oda őket.

A székely-magyar rovásírás abc-je

A Magyar Tudományos Akadémia hozzáállása az ügyhöz gondolom, nem lep meg senkit. Ők egyszerűen komolytalannak tartják az egész történetet a piramisok lététől kezdődően egészen a rovásírás kutatásokig. Takács Miklós, az MTA Régészeti Intézetének kandidátusa az egészet simán "hihetetlen baromságnak" nevezte.

Amikor múlt év tavaszán Pálinkás Józsefet, a fidesz-kormány egykori oktatási miniszterét az MTA elnökévé választották, hirtelen azt gondoltam, hogy valamiféle jóirányú változások ott is elindulnak. Sajnos, mint a fenti dolog is mutatja mindez csak hiú ábránd volt. Ahogy látszik ő is beleszürkült az akadémia idióta finnugor-elmélettel átitatott hétköznapjaiba.

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a folyamatban lévő kutatások és részeredmények hatására azonnal át kell írni a történelem könyveket (mondjuk ettől függetlenül is rájuk férne), egyszerűen csak arra akartam rámutatni, hogy talán egy ilyen intézménynek illene támogatni és melléállni egy ilyen jelentőségű kutatásnak. Értem ezt mind anyagi, mind szellemi támogatásra.

Sajnos azonban ma itt még nem tartunk. Azonban az ebből is látszik, hogy az élet minden terültén paradigmaváltásra van szükség. Más utakat kell keresnünk, mert amin most járunk, az nem vezet sehová sem. Az zsákutca, és nem a mi érdekeinket szolgálja.

[Az I. rész itt.]