A világ legigazságtalanabb békéjét követő revizionista törekvések második jelentős sikeréig 1940. szeptemberéig kellett várni. Az újabb országgyarapítást a Szovjetunió nyugati irányú terjeszkedése tette lehetővé: Lengyelország keleti felének és Finnország egyes területeinek a megszállása után a balti államok bekebelezése következett, majd 1940. június 26-án felszólították Romániát Besszarábia és Észak-Bukovina átadására.
A magyar kormány már másnap úgy foglalt állást, hogy amennyiben Románia eleget tesz a szovjet kérésnek, akkor ezzel kinyilvánítja a békeszerződés döntéseinek feladását és így Magyarország is érvényesítheti területi igényeit. A követelésnek félmilliós hadsereg mozgósításával adtak hangsúlyt, de német és olasz részről elutasítottak mindenféle katonai akciót, helyette kétoldalú tárgyalások megtartását kezdeményezték.
A Szörényvárott augusztus 16-án kezdődött megbeszélések azonban, ahogy az várható volt, nem hoztak eredményt, csak oda vezettek, hogy a magyar helyett az oláh fél kérte a német-olasz döntőbíráskodást.
Így került sor augusztus 30-án a II. bécsi döntésre, amelynek értelmében Észak-Erdély visszatért az anyaországhoz. A visszacsatolt 43.591 km2-nyi területen 2.185.546 ember élt, közülük 51,4% magyar, 42,1% oláh, 4,1% német, 2,4% egyéb anyanyelvű volt.
A magyar honvédség szeptember 5-én lépte át a trianoni határt, és szeptember 13-án teljesen birtokba vette a területet. Az egyetlen jelentősebb incidensre szeptember 9-én Ördögkút községnél került sor, ahol több halálos áldozattal járó tűzharc bontakozott ki a magyar alakulatok és oláh fegyveresek között. Ettől eltekintve a lakosság mindenhol óriási örömmel fogadta a magyar katonákat, szeptember 5-én a szatmárnémeti, 6-án a nagyváradi és 11-én a kolozsvári bevonuláson vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó is részt vett.
Európában, és persze itthon is sajnos generációk nőttek fel úgy, hogy semmilyen ismeretük nincs a békekötés okairól és következményeiről. Nem tudják, hogy a Trianonban olyan döntést hoztak 1920. június 4-én, amely igazságtalan volta mellett egyben gyalázatos megcsúfolása volt a népek önrendelkezési jogáról hangoztatott fennkölt elveknek. Meg kell ismertetnünk velük és a gyerekeinkkel is, hogy mennyi könny és szenvedés van ezen tollvonások mögött.
Nem felejthetünk!
A felelősség és a lehetőség pedig most már a miénk, hogy megoldásokat találjunk Trianon ma is fennálló problémaira. Ennek egyik lépése lehet, hogy jövő év június negyedikétől, azaz a kilencven éves évfordulótól nemzeti gyásznappal emlékezünk erről a szomorú, nemzetünk sorsát meghatározó történelmi eseményről.
Az ügy érdekében aláírásgyűjtés indult. Hogy a dolog kellő hangsúlyt kapjon, kérek mindenkit, hogy az alábbi linken írjon alá.
A magyar kormány már másnap úgy foglalt állást, hogy amennyiben Románia eleget tesz a szovjet kérésnek, akkor ezzel kinyilvánítja a békeszerződés döntéseinek feladását és így Magyarország is érvényesítheti területi igényeit. A követelésnek félmilliós hadsereg mozgósításával adtak hangsúlyt, de német és olasz részről elutasítottak mindenféle katonai akciót, helyette kétoldalú tárgyalások megtartását kezdeményezték.
A Szörényvárott augusztus 16-án kezdődött megbeszélések azonban, ahogy az várható volt, nem hoztak eredményt, csak oda vezettek, hogy a magyar helyett az oláh fél kérte a német-olasz döntőbíráskodást.
Így került sor augusztus 30-án a II. bécsi döntésre, amelynek értelmében Észak-Erdély visszatért az anyaországhoz. A visszacsatolt 43.591 km2-nyi területen 2.185.546 ember élt, közülük 51,4% magyar, 42,1% oláh, 4,1% német, 2,4% egyéb anyanyelvű volt.
A magyar honvédség szeptember 5-én lépte át a trianoni határt, és szeptember 13-án teljesen birtokba vette a területet. Az egyetlen jelentősebb incidensre szeptember 9-én Ördögkút községnél került sor, ahol több halálos áldozattal járó tűzharc bontakozott ki a magyar alakulatok és oláh fegyveresek között. Ettől eltekintve a lakosság mindenhol óriási örömmel fogadta a magyar katonákat, szeptember 5-én a szatmárnémeti, 6-án a nagyváradi és 11-én a kolozsvári bevonuláson vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó is részt vett.
Európában, és persze itthon is sajnos generációk nőttek fel úgy, hogy semmilyen ismeretük nincs a békekötés okairól és következményeiről. Nem tudják, hogy a Trianonban olyan döntést hoztak 1920. június 4-én, amely igazságtalan volta mellett egyben gyalázatos megcsúfolása volt a népek önrendelkezési jogáról hangoztatott fennkölt elveknek. Meg kell ismertetnünk velük és a gyerekeinkkel is, hogy mennyi könny és szenvedés van ezen tollvonások mögött.
Nem felejthetünk!
A felelősség és a lehetőség pedig most már a miénk, hogy megoldásokat találjunk Trianon ma is fennálló problémaira. Ennek egyik lépése lehet, hogy jövő év június negyedikétől, azaz a kilencven éves évfordulótól nemzeti gyásznappal emlékezünk erről a szomorú, nemzetünk sorsát meghatározó történelmi eseményről.
Az ügy érdekében aláírásgyűjtés indult. Hogy a dolog kellő hangsúlyt kapjon, kérek mindenkit, hogy az alábbi linken írjon alá.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle