(V)álság, avagy pénzügyi birodalmak születése I.

Először is beszélnünk kell 1-2 alapfogalomról, nézzük hogy áll össze a puzzle.

Nemzetközi Valutaalap (IMF)

• 185 ország a tagja, Magyarország is törvénybe iktatta az alapokmányukat.
• Tevékenységének három fő pillére a gazdaságpolitikai felügyelet - melynek keretében a gazdasági- és pénzügyi folyamatok vizsgálatára, illetve gazdaságpolitikai tanácsadásra kerül sor -, a szakértői segítségnyújtás, illetve a hitelnyújtás. A gazdaságpolitikai felügyelet során a Valutaalap többek között rendszeres párbeszédet folytat tagországaival
• A tagországok vállalják, hogy a monetáris, költségvetési, külgazdasági és reálszektorokra vonatkozó 21 adatkategóriában biztosítják az adatközlést.

A Nemzetközi Valutaalap számláját a BIS vezeti.

• Nemzetközi Fizetések Bankja, (BIS)
• A bankot 1930-ban hoztak létre részvénytársasági formában Bázelben, Svájcban. A Magyar Nemzeti Bankalapító részvényese az intézménynek. Jelenleg 55 ország központi bankja.
• (A Föld országainak több mint ¼-e a tagja)
• A BIS a jegybankok közötti együttműködés és információ csere kiemelt fórumává vált és az alapítása óta eltelt több mint hetven évben ez a szerepe egyre erősödött.
• A Magyar Nemzeti Bank elnöke is rendszeresen részt vesz a kéthavonta sorra kerülő jegybanki kormányzók tanácskozásán, melyen a nemzetközi pénzügyi rendszer legaktuálisabb kérdéseit vitatják meg.

A fentiekből jól látszik, hogy professzionális információáramlás zajlik a Nemzeti Bankok az IMF és a BIS között. Szabványosították a tagországok számviteli rendszereit, hogy mindenki ugyan azt a rendszert használja és az tökéletesen átlátható legyen. A pénzügyi stabilitás fenntartására külön intézetet tartanak fenn. Ide fut be minden információ.

Vajon lehetséges-e az, hogy azok az emberek, akik ott ülnek, elemeznek és semmi mást nem csinálnak, mint figyelik és alakítják a világ pénzügyeit, nem látnak előre egy válságot? Nem fura ez egy kicsit? De a világválságról majd később. Nézzük most Magyarországot.

Ami még érdekesebb a BIS az IMF-en keresztül csak a Nemzeti Bankokkal tart kapcsolatot. A kormányokkal közvetlenül nem tárgyal. A Nemzeti Bank 100%-ban állami tulajdon, azaz a miénk. Vagy mégsem?! A Magyar Kormánynak és vele együtt a pénzügyminiszternek sincs ellenőrzési és számonkérési jogköre a saját Nemzeti Bankunkon!! A Nemzeti Bank saját magát felügyeli. Hogy is van ez? Az államnak, mint tulajdonosnak nincs felügyeleti joga a saját bankján?

A válsz szomorú: nincs! A pénzügyi rendszer felülemelkedett a politikai hatalmakon és kénye-kedve szerint irányítja és játszik vele.

A BIS kialakítja az irányelveket, az IMF végrehajt a Nemzeti Bankokon keresztül.
Mert hát mi is a bankok célja? Miből származik a nyereségük? A bankrendszer profitérdeke az eladósítás és az azzal együtt járó kamat… emberek, cégek, gyárak, országok eladósítása. Aztán adós fizess!


Részlet a Magyar Nemzet Online Átvertek minket címmel megjelent számából (2009. június 4.)

Vagyis nem is mi adósodtunk el, hanem a külföldi tulajdonban lévő bankjaink?
Így van. Magyarországon tartják nyilván az adósságukat.

De ha ez igaz, akkor mi egy nagy átverés áldozatai vagyunk.
Pontosan. A bankok magánügyleteikkel 40-42 milliárd euróval növelték az ország adósságát. Ez a folyamat akkor gyorsult fel, miután elhangzott az öszödi beszéd, és mindenki azt hallotta, rosszul mennek a dolgok. Ekkor indult meg a spekulatív beáramlás, és 2008 elejére elképesztően felgyorsult. Vagyis az államadósságunk önmagában nem indokolta a valutaalap hitelének felvételét. Magyarország tavaly a GDP 67 százalékáig volt eladósodva, az uniós átlag alatt voltunk. Ez tehát egy gerjesztett álvita volt a közvélemény előtt, hogy indokolható legyen a hitelfelvétel.

Azt mondták, hogy a lejáró államkötvények átváltásához van szükségünk a devizahitelre.
Nem volt rá szükség. Utólag ez is pontosan látható. Tisztán kimutatható, hogy se devizatartaléki okból, se forintfinanszírozási okból nem volt szükség a valutaalap hitelére. Ez ténykérdés.

Akkor miért vettük fel mégis a hitelt?
Jó okuk volt rá. 2006 májusában hangzott el az MSZP-frakció előtt Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde. Ami nem egyszerűen hazugságbeszéd volt, annál jóval több. Miután a szocialista párt megnyerte a választást, az őket hatalomba segítő érdekcsoportok benyújtották a számlát. Ami azt jelenti, hogy jelentős jövedelem kivonásra kerül sor. A társadalomtól csak akkor lehet elvonni a pénzt, ha meggyőzik, hogy baj van, és emiatt megszorításokra van szükség. Gyurcsánynak ezért kellett egy éles váltással lecserélni a „dübörög a gazdaság” propagandát a válságkommunikációra.

Szép kis összeesküvés-elmélet…
Ez nem összeesküvés-elmélet, ez a tények alapján utólag logikusnak látszó folyamat. Ne feledjük, a valutaalap a pénzpiaci szereplők érdekében érvel és reguláz. A statisztikai adatok alátámasztják a logikát. Semmi nem indokolta azt, ami az öszödi beszéddel indult el: a „dübörög” vagy „omlik” csak kommunikáció kérdése. Omlásveszélyt hirdettünk, és áramlott az országba a spekulációs tőke. Ez a pénz nem marad az országban, csak átáramlik rajtunk a kamatokkal megnövelten. Csakhogy míg Nyugat-Európában ma egy-két százalék vagy az alatti a jegybanki kamat, nálunk 8-9 százalék, és „ijedtünkben” 11,5 százalékra emeltük.

És áramlottak befelé a pénzek. Amikor Gyurcsány azt mondta, hogy nagy bajban van az ország, és hajlandó megszorításokat végrehajtani a kormány, akkor mindezt igazolandó, a jegybank kamatot emelt. Ez vonzotta ide a tartalék pénzeket. Ez a pénz ráadásul valójában be sem jött. A kör két végén csak a különbözetet számolják el. 2006-ban megváltottuk a belépőt a monetáris rendszerbe a jófiúk közé azzal, hogy közhírré tette a kormány: hozzánk érdemes küldeni a pénzt, mert mi hajlandók vagyunk a társadalomból kisajtolni ennek a hozamát.

Miért a társadalomnak? Miért nem a jegybanknak?
A kamatfizetés forintban történik a jegybanknak, de azért, hogy az országból devizában lehessen kivinni a korlátlanul beáramló pénzek kamatait, biztosítani kellett a szükséges devizamennyiséget, amihez az MNB 16 milliárdos tartaléka már nem biztos, hogy elegendő lett volna. Tehát azért vettük fel az IMF-hitelt, hogy a Magyar Nemzeti Bank devizára tudja átváltani a költségvetésből kisajtolt kamatkötelezettséget, és biztosítsa a beáramlott 42-43 milliárd euró releváns részének esetleges távozását.

A hitel fedezete egyrészt számszerűsített követelmények sora a költségvetéssel szemben, másrészt strukturális átalakítás, harmadrészt vagyoni fedezet az állami vagyon teljes felajánlásával. Tehát minden olyan intézkedés így végrehajtható külső kényszerként, amit a kormány saját erőből nem lenne képes végrehajtani.

De ha az emberek megtudják, hogy itt mi történt, akkor évtizedekig a hatalom közelébe se kerül az a politikai erő, amelyik hajlandó volt ezt megtenni a néppel.
A politikusok nem fogják fel a saját önelégültségük miatt, hogy ők pusztán eszközei voltak e játszmának, akik, miután elhasználódtak, nyugodtan eldobhatók. Az MSZP-t elhasználták. Az SZDSZ előrelátóbb volt, kilépett a kormányból, a politikai tőkéje védelmében. Kívülről támogat, de a balhét a másik párt viszi. Más kérdés, hogy a társadalom nagy része átlát a szitán.

Ön szerint a következő hatalomra kerülő politikai garnitúrában lesz annyi erő, hogy ellenálljon…
Lehet, hogy az új kormány azt mondja, örököltem, be kell tartanom, nekem a legfontosabb az ország stabilitása. A monetáris politika változatlan marad, a kormány a fiskális oldalon matat, közben kapjuk a fenyegető árfolyamgyengítést. A devizaalapú hitelekkel a családok túszokká váltak. A másik lehetőség, hogy kimenti a családokat. A termelő tőke nem menekül el, az exportban a hozzáadott érték jövedelmezősége még valamit javul is.

A kamatot azonnal le kell szállítani, hogy illanjon el az irdatlanul sok spekuláns, nem marad a nyakunkon akkora járom, és amennyit lehet, a hitelből azonnal törlesztünk. Ám a kormány most éppen a teher nélküli kötvényadósságot a hitel mögötti követelményekkel terhesre cseréli azzal, hogy a valutaalap pénzéből államkötvényeket vásárol vissza. Hát ezért kell előre hozott választás. Azonnal!