Gordon az ablaknál állt és nézte, ahogy a város lassan eszmélni kezdett a hajnali ködben. Szitált az eső, a vízcseppek szomorúan folytak végig az üvegen. Mindjárt indul a gépem - gondolta és abban a pillanatban összerándult a gyomra. Az érzés nem volt új számára. Így ment már hetek óta, pontosabban két hete, azóta amióta Trugymó Emília bejelentette a választási eredményeket.
Amikor kimondta a Jobbik 15%-át Gordon már tudta, hogy baj lesz, arra azonban nem számított, hogy a bejelentés után 5 perccel csörögni fog a titkos telefon az, ami csak nagy baj esetén használatos. Amikor meglátta a + 972-vel kezdődő hívószámot, átfutott az agyán: Ezt nagyon elb@sztuk.
A beszélgetés legalább tizenöt percig tartott, de Gordon ez alatt az idő alatt az igen, uram, megoldjuk uram, és a mindent elkövetünk uramon kívül mást nem nagyon mondott. Aztán mielőtt befejeződött volna a beszélgetés, még búcsúzóul hozzátette: 23-án természetesen ott leszek Jeruzsálemben, uram…
Az ablak előtti mélázásból az egyik testőr kopogása riasztotta fel. Indulnunk kell miniszterelnök úr, a gép lassan felszállásra kész. A szolgálati Audi gyorsan haladt a hajnali forgalomban, Gordon pedig azon gondolkodott, hogy vajon elég lesz-e az, amit a balul sült el választások óta eredményként fel tud mutatni.
Végül is megtettem mindent, amit lehetett. Átnyomtuk nagyjából az adótörvényeket, lehívtuk a következő részletét a hitelnek, elhatárolódtam mindentől, amiben piros-fehér-zöld van, sőt még Ibolyát is rávettem arra, hogy figyelemelterelés miatt repüljön rá Viktorra. Ha nagyon nagy baj lesz, legfeljebb beígérem nekik a vízkészletet, vagy amit akarnak, de a velencei tavi bizniszt biztosan megoldom…
Jó volt a szadeszes ötlet is a turullal, meg a holokausztos törvény folyamatos melegen tartása is. Azért nem hiába, ezek a srácok mindig tudják, hogy mihez érdemes nyúlni. Bár a disznólábas cipők annyira nem jöttek jól, kicsit olyan üzenete volt neki, hogy nem tudunk rendet tartani, de ezt megpróbálom nekik most majd személyesen kimagyarázni. Talán valamit majd segít az ügyön, hogy letartoztattuk Budaházyt. Nem baj, ha a vád nem nagyon áll majd meg, mire az kiderül már egy csomó időt nyertünk…
Az órák gyorsan peregtek és Gordon annyira elmélázott az elmúlt napok eseményein, hogy szinte észre sem vette, ahogy a gép könnyedén leereszkedett a tel-avivi kifutóra. Sietnünk kell, súgta a fülébe valaki a héber küldöttségből, Netanjahu miniszterelnök úrnak nincs sok ideje, rövidesen indul a gépe Olaszországba.
Gordon kérdően nézett rá. Mire a férfi közölte: Miért mit gondolt, hogy az egész napot magával tölti? Ha jól tudom, maga csak a menetrendért jött, meg ha jól hallottam, nem egészen úgy mennek a dolgok maguknál, ahogy annak kéne…
Elb@sztuk. Nagyon. Nagyon, nagyon. Mantrázta Gordon végig, a sajtótájékoztatóra vezető úton. Valamit tennem kell. A kötelező fotózás után Bibi nyitotta meg a nyilvános találkozót:
Mosoly, kézfogás, vakuvillogás.
A délután már gyorsan telt, sőt arra is maradt idő, hogy Gordon fát ültessen a Jeruzsálem erdőben. Ahogy lapátolta a földet, az járt a fejében, hogy azért minden egész jól sült el. Meg tudtam magyarázni mindent, és most már tudom, hogy mik a következő hetek legfontosabb teendői. Aztán majd utána meglátjuk, hogy hogy alakulnak a dolgok.
Mondjuk lesz ez a 4-i tüntetés az Igazságügyi Minisztériumnál, de talán nem lesz nagy gáz. Mindenesetre Budaházyt levitettem Szombathelyre, onnan biztos nem fogják kiszabadítani. Ha kevesen lesznek, szétverjük őket, ha nagyon sokan, akkor meg gyorsan elhúzunk. Végül is elég kellemes itt a klíma. Az előbb ajánlott valaki Tel-Avivban egy jó kis helyet, tengerre néző, örökpanorámás.
A biztonság kedvéért elraktam a névjegyét, és negyedikére bepakolok egy bőröndöt is, sose lehet tudni…
Amikor kimondta a Jobbik 15%-át Gordon már tudta, hogy baj lesz, arra azonban nem számított, hogy a bejelentés után 5 perccel csörögni fog a titkos telefon az, ami csak nagy baj esetén használatos. Amikor meglátta a + 972-vel kezdődő hívószámot, átfutott az agyán: Ezt nagyon elb@sztuk.
A beszélgetés legalább tizenöt percig tartott, de Gordon ez alatt az idő alatt az igen, uram, megoldjuk uram, és a mindent elkövetünk uramon kívül mást nem nagyon mondott. Aztán mielőtt befejeződött volna a beszélgetés, még búcsúzóul hozzátette: 23-án természetesen ott leszek Jeruzsálemben, uram…
Az ablak előtti mélázásból az egyik testőr kopogása riasztotta fel. Indulnunk kell miniszterelnök úr, a gép lassan felszállásra kész. A szolgálati Audi gyorsan haladt a hajnali forgalomban, Gordon pedig azon gondolkodott, hogy vajon elég lesz-e az, amit a balul sült el választások óta eredményként fel tud mutatni.
Végül is megtettem mindent, amit lehetett. Átnyomtuk nagyjából az adótörvényeket, lehívtuk a következő részletét a hitelnek, elhatárolódtam mindentől, amiben piros-fehér-zöld van, sőt még Ibolyát is rávettem arra, hogy figyelemelterelés miatt repüljön rá Viktorra. Ha nagyon nagy baj lesz, legfeljebb beígérem nekik a vízkészletet, vagy amit akarnak, de a velencei tavi bizniszt biztosan megoldom…
Jó volt a szadeszes ötlet is a turullal, meg a holokausztos törvény folyamatos melegen tartása is. Azért nem hiába, ezek a srácok mindig tudják, hogy mihez érdemes nyúlni. Bár a disznólábas cipők annyira nem jöttek jól, kicsit olyan üzenete volt neki, hogy nem tudunk rendet tartani, de ezt megpróbálom nekik most majd személyesen kimagyarázni. Talán valamit majd segít az ügyön, hogy letartoztattuk Budaházyt. Nem baj, ha a vád nem nagyon áll majd meg, mire az kiderül már egy csomó időt nyertünk…
Az órák gyorsan peregtek és Gordon annyira elmélázott az elmúlt napok eseményein, hogy szinte észre sem vette, ahogy a gép könnyedén leereszkedett a tel-avivi kifutóra. Sietnünk kell, súgta a fülébe valaki a héber küldöttségből, Netanjahu miniszterelnök úrnak nincs sok ideje, rövidesen indul a gépe Olaszországba.
Gordon kérdően nézett rá. Mire a férfi közölte: Miért mit gondolt, hogy az egész napot magával tölti? Ha jól tudom, maga csak a menetrendért jött, meg ha jól hallottam, nem egészen úgy mennek a dolgok maguknál, ahogy annak kéne…
Elb@sztuk. Nagyon. Nagyon, nagyon. Mantrázta Gordon végig, a sajtótájékoztatóra vezető úton. Valamit tennem kell. A kötelező fotózás után Bibi nyitotta meg a nyilvános találkozót:
Isten hozta miniszterelnök! Üdvözlöm önt Izrael népe, s azon belül a Magyarországról elszármazott izraeliek nevében, akik onnan vándoroltak ki ebbe az országba. Országaink között kitűnő a kapcsolat, amit az ön látogatása is tükröz.Most beleadok mindent, futott át Gordon agyán és eltökélten magához ragadta a szót:
Magyarország legközelebbi barátja a közel-keleti térségben Izrael. A két ország gazdasági kapcsolati dinamikusan bővülnek. Nálunk él Közép-Kelet Európa legnagyobb zsidó közössége, amelynek hagyományait ápolni kell.Amikor befejezte félénken Bibire nézett, kis enyhülést látott a szemében, de mosoly még sehol. Talán mondanom kéne még valamit. Ja, nem mondtam még a hatmilliót. Bazze, megint majdnem elrontottam.
Tanulni kell a múltból, hogy az soha ne ismétlődhessen meg, és ebben a kormányom nagyon elkötelezett. Támogatjuk a holokauszt tagadását tiltó törvény elfogadását és szándékunk az is, hogy minden demokratikus párttal összefogva karanténba zárjuk a szélsőséges eszméket. A Jobbik politikai válaszai vállalhatatlanok, szélsőségesek, erőszakosak és antidemokratikusak, ezért a magyar kabinet nevében elhatárolódok a Jobbik nézeteitől.
Szeretném bejelenteni még, hogy mi már készülünk a 2011-ben esedékes soros magyar EU-elnökségre, amelynek ideje alatt létrejöhet egy izraeli-EU csúcsértekezlet, hisz Izrael és az Európai Unió közeledését semmi sem akadályozhatja meg.
Még a délelőtt folyamán találkozom Simon Peresz elnök úrral is, és a kíséretében meglátogatom a Jad Vasem holokausztmúzeumot. Már régóta vágytam rá, hogy megtekinthessem az ottani kiállítást, és kötelességemnek érzem, hogy koszorút helyezzek el az Emlékek Csarnokában a második világháború hatmillió zsidó áldozatának az emlékére.Ismét Bibire sandított, de a héber arcán semmilyen visszajelzésre nem talált. Mi a francot mondjak még? Rövid gondolkodás után, mely a kívülállók számára inkább hatásszünetnek tűnhetett, így folytatta:
A délutáni zártkörű megbeszélések során Peresz elnök úr és a kollegái segítségét szeretném kérni a szélsőséges eszméket vallók és terjesztők elleni harchoz. Mint már a korábbiakban említettem mi, a demokratikus erők Magyarországon ezzel a szörnyű jelenséggel küzdünk. Mivel Önök, már nagyobb tapasztalattal rendelkeznek e téren, biztosan megfelelő tanácsokat tudnak adni nekem és a velem érkező szakembereknek.Bibi a mondat végére elmosolyodott és alig hallhatóan Gordon fülébe súgott. Ennyi elég lesz, fejezd be, mert már nem érek rá tovább bohóckodni itt veled. Mindjárt indul a gépem, Berlusconit nem akarom megváratni.
Mosoly, kézfogás, vakuvillogás.
A délután már gyorsan telt, sőt arra is maradt idő, hogy Gordon fát ültessen a Jeruzsálem erdőben. Ahogy lapátolta a földet, az járt a fejében, hogy azért minden egész jól sült el. Meg tudtam magyarázni mindent, és most már tudom, hogy mik a következő hetek legfontosabb teendői. Aztán majd utána meglátjuk, hogy hogy alakulnak a dolgok.
Mondjuk lesz ez a 4-i tüntetés az Igazságügyi Minisztériumnál, de talán nem lesz nagy gáz. Mindenesetre Budaházyt levitettem Szombathelyre, onnan biztos nem fogják kiszabadítani. Ha kevesen lesznek, szétverjük őket, ha nagyon sokan, akkor meg gyorsan elhúzunk. Végül is elég kellemes itt a klíma. Az előbb ajánlott valaki Tel-Avivban egy jó kis helyet, tengerre néző, örökpanorámás.
A biztonság kedvéért elraktam a névjegyét, és negyedikére bepakolok egy bőröndöt is, sose lehet tudni…
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle