A múlt héten nyilvánosságra került pénzügyi adatok és információk alapján azt hiszem, hogy nagyot nem tévedünk, ha kijelentjük: Magyarország gazdasága haldoklik. Mondhatnánk úgy is, hogy az intenzív osztályon fekszik és már lélegeztetőgépre is kapcsolták. A sorsa, ha nem lesznek hamarosan politikai és társadalmi változások nem kétséges, hisz a főorvost, aki a gyógymódról dönt IMF hívják.
De nézzük csak, hogy mik voltak a hírek.
Múlt hétfőn az MNB nyilvánosságra hozta a legfrissebb pénzügyi adatokat. Ezek szerint a munkanélküliség 10 százalék fölé kúszása mellett, a GDP 2009-ben 6,7 százalékkal csökken, az államadósság pedig a tavaly év végi 73 százalékról ez év márciusára a GDP 82,7 százalékára nőtt. Az adósságnövekedés egyrészt annak tudható be, hogy az állam az IMF által biztosított hitelkeret nagy részét már lehívta, másrészt a forint gyengülése miatt sokkal többe kerül ugyanazon adósságtartalom finanszírozása.
Számszerűsítve a dolgot. Az első negyedéves magyar államadósság 21.789 milliárd forintot tett ki, azaz tavaly év végéhez képest 2.470 milliárd forinttal emelkedett. Nem akarok további számokkal untatni senkit sem, ezért fordítsuk le inkább a hétköznapok nyelvére a dolgot. Van tehát huszonegyezer hétszáznyolcvankilenc milliárd forint államadósság, amit ha elosztunk a lakosság számával, azaz tízmillió harmincegyezer emberrel, akkor kétmillió százhetvenkétezer forint adósságteher jön ki személyenként.
Ez egy négytagú család esetében cirka 9 millió forint. Magyarul úgy, hogy nem is tudunk róla, vettünk magunknak egy kisebb lakást, vagy egy telket, esetleg egy jobb kocsit. Pontosabban nem mi vettük és ezeket mi soha a büdös életben nem is fogjuk élvezni, viszont minden fillérjét mi fogjuk kifizetni.
No, de menjünk tovább.
Hogy ne legyünk egyedül a bajban rögtön itt termettek az IMF képviselői és kegyeskedtek megengedni Gordonkáéknak, hogy az idén immár másodszor, felemeljék és bőven 3 százalék fölé vigyék a 2009-es költségvetési hiánycélt. A hiánycél módosítása azért volt kulcskérdés, mert a deficittervek teljesítése volt a lehívási feltétele a tavaly ősszel rendelkezésre bocsátott 20 milliárd eurós „mentőcsomag” újabb, 1,43 milliárd eurós részletének.
Az IMF tárgyalódelegációjának vezetője, James Morsink hangsúlyozta, hogy üdvözlik a kormány által bejelentett intézkedéseket, és azt, hogy Magyarország, ha szükséges, kész további lépéseket tenni a költségvetés rendbetételére és a pénzügyi stabilitás biztosítására. Aztán hozzátette még, hogy figyelemmel követik a bejelentett szigorító intézkedések megtételét és azon kikötésük teljesülését, hogy az adóbevétel jövőre az intézkedések hatására nem csökkenhet. Azaz a kormány nem csinálhat adócsökkentést 2010-ben.
Magyarul. Kiadták a Jordán-pozitívak, hogy további megsarcolásokat követelnek, és további privatizációt sürgetnek. Elő kell készíteni a föld és az ivóvízkészlet kezükre játszásának feltételeit, és további pénzeket kell kisajtolni a megélhetésükért már most is küzdő családokból.
Bajnaiék pedig, mint jó embereik végrehajtanak mindent, amit csak kérnek tőlük. A kormány már a múlt héten tárgyalta az újabb megszorításokat, amelyek között szerepel az ingatlanadó, az üdülési csekk és más, jelenleg adómentes juttatások megadóztatása, a szocpol és a lakásépítési kamattámogatás eltörlése.
Ha megvizsgáljuk a tervezett intézkedéseket, akkor könnyen észrevehetjük azokat égbekiáltó ellentmondásokat, amik a tervezett intézkedések mögött vannak. Az ingatlanadó alsó határát 30 milliós értéknél húzták meg, úgy hogy az ország egyes részeit a miniszteri íróasztalon, a valós piaci értékeket figyelmen kívül hagyva értéksávokba sorolták és kihoztak egy Ft/m2 viszonyszámot. Csak érdekességképpen. A tervezett besorolás szerint egy sima Pest megyei lakóház többet ér, mint egy ugyanakkora alapterületű balatonparti, mondjuk siófoki ingatlan.
Az sem veszi figyelembe a javaslat, hogy az éppen érintett ingatlan új építésű, vagy esetleg több tízéves, lelakott épület. Nem befolyásoló tényező az sem, ha valakinek több 30 milliónál kevesebbet érő ingatlana van. Ők sem fizetnek egy árva fillért se. Az igazságtalanságot jól jelzi továbbá az is, hogy akinek az ingatlana 29.999.999.- forintot ér semmit nem fizet, viszont akinek 30.000.001.- forintot ér, az nem csak a 30 millió feletti rész után, hanem a teljes érték után köteles megfizetni a sarcot.
Vajon mit jelent majd az ingatlanadó a devizaalapú hitelt felvevők számára? A legutóbbi kutatások szerint a magyarok csaknem fele áprilisban úgy ítélte meg, hogy komoly problémát jelent majd számára hitelének visszafizetése, 11 százalék pedig úgy vélte, hogy egyáltalán nem fog tudni törleszteni. Nem kell jósnak lenni ahhoz hogy lássuk, az ingatlanadó bevezetése jelentősen növeli a hitelek tömeges bebukásának az esélyét.
Azért tettek „kedvezményt” is. Azok a nyugdíjasok, akik nem tudják fizetni az ingatlanadót, azoknak nem kell. Azoknak jelzálogként ezt ráterhelik az ingatlanjára, aztán ha meghalnak, az örökösök fizethetik az adósságot, ha meg nem tudják az Apeh visz mindet. Igazi humánus megoldás, nem? Gondolom nem nehéz azt sem kitalálni, hogy kik fogják majd felvásárolni ezeket az ingatlanokat.
De nézzük, hogy mi van a szocpol és a kamattámogatás eltörlésével. A Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége által készített szakmai tanulmány szerint a kamattámogatás eltörlésével és az egyéb költségek megszűnésével 10.000 új lakás megépülésének elmaradása esetén, 52 milliárd forinttal csökken a költségvetés kiadási oldala.
A 10.000 új lakás megépülésének elmaradása ugyanakkor az áfa- és járulékbevételek elmaradásával is jár, ami cirka 60 milliárd forint költségvetési bevételkiesést jelent. Ráadásul az építőipar visszaesése mintegy 40.000 munkahely megszűnését eredményezheti, ami az emberi tragédiákon túl az államnak szociális téren mintegy 40 milliárd forint többletkiadással jár. A fenti adatok függvényében látható, hogy a tervezett intézkedés a társadalmi káron túl, mintegy 48 milliárd forint többletkiadást jelent az államháztartásnak.
Az eddig 40 milliárd forint értékben felhasznált üdülési csekk tervezett megadóztatása pedig, ha nem is csökken jelentősen a felhasználók száma, akkor is csak 4 milliárd forinttal növeli majd az állami bevételt. Ha azonban az eddig üdülési csekk formájában elköltött 40 milliárd forint helyett, ahogy az a felmérések alapján feltételezhető, készpénzben csak ennek felét költik majd el az eddigi felhasználók, akkor az ÁFA kiesés, a magánszemélyek, egyéni vállalkozók esetén az szja-kiesés, és a cégek esetén az osztalékadó-kiesés mindösszesen 12,6 milliárd elmaradó befizetést jelent az államkincstárnak. Arról már nem is beszélve, hogy a csökkenő bevételek miatt megszűnő mintegy 3000 munkahely szociális téren további 3 milliárd forint kiadást jelent az államnak.
A fenti rövid eszmefuttatásokból is jól látszik, hogy csak megszorításokkal, adóemeléssel, támogatások megvonásával nem lesz növekedés ebben az országban. A IMF által adott és mentőövnek hazudott hitel valójában nem a magyar társadalom megsegítését szolgálja, egyszerűen csak azért ment menti meg az országot a pénzügyi csődtől, hogy a hitelek törlesztését tovább tudjuk folytatni. Az általa biztosított pénz a hitelt nyújtó külföldi bankokhoz folyik majd, nekünk meg csak annyi jut belőle, amire egy jó kis kormánypropagandát lehet majd alapozni.
Nem kell közgazdasági szakembernek lenni ahhoz hogy lássuk, a szoclib kormány intézkedései nem vezetnek a megoldás felé. Az újabb és újabb konvergencia programoknak egyetlen célja van, minél többet kisajtolni a magyar családokból. Ezek a programok jók az IMF-nek, jók az országot felvásárolni kívánóknak, jók a multiknak. Egyvalakiknek nem jók és azok sajnos mi vagyunk, ennek az országnak a polgárai.
Változások kellenek. A lehető leggyorsabban, a lehető legradikálisabbak, mert különben az unokáinknak, de már lehet, hogy a gyermekeinknek sem lesz földje, vize, de legfőképp hazája.
De nézzük csak, hogy mik voltak a hírek.
Múlt hétfőn az MNB nyilvánosságra hozta a legfrissebb pénzügyi adatokat. Ezek szerint a munkanélküliség 10 százalék fölé kúszása mellett, a GDP 2009-ben 6,7 százalékkal csökken, az államadósság pedig a tavaly év végi 73 százalékról ez év márciusára a GDP 82,7 százalékára nőtt. Az adósságnövekedés egyrészt annak tudható be, hogy az állam az IMF által biztosított hitelkeret nagy részét már lehívta, másrészt a forint gyengülése miatt sokkal többe kerül ugyanazon adósságtartalom finanszírozása.
Számszerűsítve a dolgot. Az első negyedéves magyar államadósság 21.789 milliárd forintot tett ki, azaz tavaly év végéhez képest 2.470 milliárd forinttal emelkedett. Nem akarok további számokkal untatni senkit sem, ezért fordítsuk le inkább a hétköznapok nyelvére a dolgot. Van tehát huszonegyezer hétszáznyolcvankilenc milliárd forint államadósság, amit ha elosztunk a lakosság számával, azaz tízmillió harmincegyezer emberrel, akkor kétmillió százhetvenkétezer forint adósságteher jön ki személyenként.
Ez egy négytagú család esetében cirka 9 millió forint. Magyarul úgy, hogy nem is tudunk róla, vettünk magunknak egy kisebb lakást, vagy egy telket, esetleg egy jobb kocsit. Pontosabban nem mi vettük és ezeket mi soha a büdös életben nem is fogjuk élvezni, viszont minden fillérjét mi fogjuk kifizetni.
No, de menjünk tovább.
Hogy ne legyünk egyedül a bajban rögtön itt termettek az IMF képviselői és kegyeskedtek megengedni Gordonkáéknak, hogy az idén immár másodszor, felemeljék és bőven 3 százalék fölé vigyék a 2009-es költségvetési hiánycélt. A hiánycél módosítása azért volt kulcskérdés, mert a deficittervek teljesítése volt a lehívási feltétele a tavaly ősszel rendelkezésre bocsátott 20 milliárd eurós „mentőcsomag” újabb, 1,43 milliárd eurós részletének.
Az IMF tárgyalódelegációjának vezetője, James Morsink hangsúlyozta, hogy üdvözlik a kormány által bejelentett intézkedéseket, és azt, hogy Magyarország, ha szükséges, kész további lépéseket tenni a költségvetés rendbetételére és a pénzügyi stabilitás biztosítására. Aztán hozzátette még, hogy figyelemmel követik a bejelentett szigorító intézkedések megtételét és azon kikötésük teljesülését, hogy az adóbevétel jövőre az intézkedések hatására nem csökkenhet. Azaz a kormány nem csinálhat adócsökkentést 2010-ben.
Magyarul. Kiadták a Jordán-pozitívak, hogy további megsarcolásokat követelnek, és további privatizációt sürgetnek. Elő kell készíteni a föld és az ivóvízkészlet kezükre játszásának feltételeit, és további pénzeket kell kisajtolni a megélhetésükért már most is küzdő családokból.
Bajnaiék pedig, mint jó embereik végrehajtanak mindent, amit csak kérnek tőlük. A kormány már a múlt héten tárgyalta az újabb megszorításokat, amelyek között szerepel az ingatlanadó, az üdülési csekk és más, jelenleg adómentes juttatások megadóztatása, a szocpol és a lakásépítési kamattámogatás eltörlése.
Ha megvizsgáljuk a tervezett intézkedéseket, akkor könnyen észrevehetjük azokat égbekiáltó ellentmondásokat, amik a tervezett intézkedések mögött vannak. Az ingatlanadó alsó határát 30 milliós értéknél húzták meg, úgy hogy az ország egyes részeit a miniszteri íróasztalon, a valós piaci értékeket figyelmen kívül hagyva értéksávokba sorolták és kihoztak egy Ft/m2 viszonyszámot. Csak érdekességképpen. A tervezett besorolás szerint egy sima Pest megyei lakóház többet ér, mint egy ugyanakkora alapterületű balatonparti, mondjuk siófoki ingatlan.
Az sem veszi figyelembe a javaslat, hogy az éppen érintett ingatlan új építésű, vagy esetleg több tízéves, lelakott épület. Nem befolyásoló tényező az sem, ha valakinek több 30 milliónál kevesebbet érő ingatlana van. Ők sem fizetnek egy árva fillért se. Az igazságtalanságot jól jelzi továbbá az is, hogy akinek az ingatlana 29.999.999.- forintot ér semmit nem fizet, viszont akinek 30.000.001.- forintot ér, az nem csak a 30 millió feletti rész után, hanem a teljes érték után köteles megfizetni a sarcot.
Vajon mit jelent majd az ingatlanadó a devizaalapú hitelt felvevők számára? A legutóbbi kutatások szerint a magyarok csaknem fele áprilisban úgy ítélte meg, hogy komoly problémát jelent majd számára hitelének visszafizetése, 11 százalék pedig úgy vélte, hogy egyáltalán nem fog tudni törleszteni. Nem kell jósnak lenni ahhoz hogy lássuk, az ingatlanadó bevezetése jelentősen növeli a hitelek tömeges bebukásának az esélyét.
Azért tettek „kedvezményt” is. Azok a nyugdíjasok, akik nem tudják fizetni az ingatlanadót, azoknak nem kell. Azoknak jelzálogként ezt ráterhelik az ingatlanjára, aztán ha meghalnak, az örökösök fizethetik az adósságot, ha meg nem tudják az Apeh visz mindet. Igazi humánus megoldás, nem? Gondolom nem nehéz azt sem kitalálni, hogy kik fogják majd felvásárolni ezeket az ingatlanokat.
De nézzük, hogy mi van a szocpol és a kamattámogatás eltörlésével. A Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége által készített szakmai tanulmány szerint a kamattámogatás eltörlésével és az egyéb költségek megszűnésével 10.000 új lakás megépülésének elmaradása esetén, 52 milliárd forinttal csökken a költségvetés kiadási oldala.
A 10.000 új lakás megépülésének elmaradása ugyanakkor az áfa- és járulékbevételek elmaradásával is jár, ami cirka 60 milliárd forint költségvetési bevételkiesést jelent. Ráadásul az építőipar visszaesése mintegy 40.000 munkahely megszűnését eredményezheti, ami az emberi tragédiákon túl az államnak szociális téren mintegy 40 milliárd forint többletkiadással jár. A fenti adatok függvényében látható, hogy a tervezett intézkedés a társadalmi káron túl, mintegy 48 milliárd forint többletkiadást jelent az államháztartásnak.
Az eddig 40 milliárd forint értékben felhasznált üdülési csekk tervezett megadóztatása pedig, ha nem is csökken jelentősen a felhasználók száma, akkor is csak 4 milliárd forinttal növeli majd az állami bevételt. Ha azonban az eddig üdülési csekk formájában elköltött 40 milliárd forint helyett, ahogy az a felmérések alapján feltételezhető, készpénzben csak ennek felét költik majd el az eddigi felhasználók, akkor az ÁFA kiesés, a magánszemélyek, egyéni vállalkozók esetén az szja-kiesés, és a cégek esetén az osztalékadó-kiesés mindösszesen 12,6 milliárd elmaradó befizetést jelent az államkincstárnak. Arról már nem is beszélve, hogy a csökkenő bevételek miatt megszűnő mintegy 3000 munkahely szociális téren további 3 milliárd forint kiadást jelent az államnak.
A fenti rövid eszmefuttatásokból is jól látszik, hogy csak megszorításokkal, adóemeléssel, támogatások megvonásával nem lesz növekedés ebben az országban. A IMF által adott és mentőövnek hazudott hitel valójában nem a magyar társadalom megsegítését szolgálja, egyszerűen csak azért ment menti meg az országot a pénzügyi csődtől, hogy a hitelek törlesztését tovább tudjuk folytatni. Az általa biztosított pénz a hitelt nyújtó külföldi bankokhoz folyik majd, nekünk meg csak annyi jut belőle, amire egy jó kis kormánypropagandát lehet majd alapozni.
Nem kell közgazdasági szakembernek lenni ahhoz hogy lássuk, a szoclib kormány intézkedései nem vezetnek a megoldás felé. Az újabb és újabb konvergencia programoknak egyetlen célja van, minél többet kisajtolni a magyar családokból. Ezek a programok jók az IMF-nek, jók az országot felvásárolni kívánóknak, jók a multiknak. Egyvalakiknek nem jók és azok sajnos mi vagyunk, ennek az országnak a polgárai.
Változások kellenek. A lehető leggyorsabban, a lehető legradikálisabbak, mert különben az unokáinknak, de már lehet, hogy a gyermekeinknek sem lesz földje, vize, de legfőképp hazája.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle