A sakálvokál rázendített

A hétköznapi politizálás színtere mind nagyobb arányban az internetre, azon belül a Facebookra helyeződik át. Rögtön szögezzük le: nincs olyan, hogy ”a” Facebook, mert mindannyian mást-mást látunk ezen a címen. Aszerint, hogy kiket jelölünk be ismerőseinknek, illetve melyik portálok és egyebek hírfolyamára iratkozunk fel. Egyénre szabott facebookok vannak, éppen ez benne a pláne. Politikai meggyőződés – vagy inkább rögeszmerendszer – szerint mindenkinél profilírozódás alakul ki, mert az ismerőseink között nagy valószínűséggel többen vannak azok, akik hasonló zászló alá tartoznak, továbbá nyilván több olyan hírfolyamra iratkozunk fel, amelyik a mi hitünk szerint szaval, semmint az ellentáborokhoz tartozókra. De mindez nem vezet egyszínűséghez. Úgyis vannak olyan barátaink vagy netes ismerőseink, akik az ellenfelek drukkerei, és rajtuk keresztül átjön az Ellenség Hangja. Nem is baj, mert lehet min csámcsogni, lehet min vitatkozni.

Ezeknek a vitáknak a színvonala mi tagadás, lesújtó. Szinte mindig óvodás szintű anyázásba fullad, de ettől eltekintve is döbbenetes tudatlanság jellemző rájuk. Ecce homo. Elszáll az embernek a Nép iránt táplált maradék kis illúziója is. De hát ezt mindenki tudja, itt is volt már szó róla.

A facebookos politizálásnak van azonban egy másik jellemzője is, mégpedig a megoszthatóság. Amit érdekesnek találok, azt egy-két kattintással az összes ismerősöm számára láthatóvá teszem, vagyis futótűzként terjeszthetem. Olyan gyorsasággal, méretekben és hatékonysággal, ami meghaladja a régi idők propagandistáinak a legkéjesebb álmait.

Tematizálni lehet vele a közbeszédet! Elérhetjük, hogy arról legyen szó, az legyen a téma, amiről mi akarjuk. Óriási manipulációs lehetőség van benne.

Mindez most a Vida Ildikó nevéhez kapcsolható abszurd bolhacirkuszról jutott eszembe, az adott neki aktualitást. Boldog-boldogtalan ezen csemegézik, persze anélkül, hogy tudna a témáról bármi érdemlegeset. Mi, kívülállók honnan is tudnánk konkrétumokat. Ez egy tipikus médiacumi, amit ravasz háttéremberek bedugtak a jónép szájacskájába. Abból az egyébként ötletes és kreatív indíttatásból, hogy nicsak, egy egészen új aspektusból lehet Orbánt szidni. Folytatva ezzel a terepelőkészítést az esetleges újabb tüntetési hullámok, vagy netán egy Majdan-típusú ”demokratikus” balhé számára. Már olyan gyermeteg szinten megy a téma rágcsálása, hogy Vida Ildikó nem tud angolul. Állítólagosan felnőtt emberek ezeken szörnyülködnek, méghozzá szívvel és lélekkel, teljes átéléssel, a Facebook ezzel van tele a sokszorosan oda-vissza pattogó megosztások révén. Nagyon lehervasztó.

Ha kicsit is gondolkodunk, nem nehéz kitalálni, hogy kik fújják a passzátszelet. Természetesen a hazaáruló bandának a médiacsicskái a 444-től kezdve a hvg-n és a 168 órán át a Népszaváig. Ők már csak ilyenek, ezért tömik őket pénzzel, ez a nyomorult létük egyetlen értelme. Vevők rá a zsidók, na persze, valamint a mindenféle sznobok, maszopcsápolók, lecsörömpölt SZDSZ-esek, valamint a politikailag tudatlan tömegeknek az a nem kis része, akik egója számára nélkülözhetetlen, hogy legyen valakit ócsárolniuk. Tőlük sem meglepő.

A probléma az, hogy sajnos az úgynevezett nemzeti radikálisok – vagy magukat annak képzelők – egy elég komoly hányada simán betársul az előzőekhez. Fogalmuk sincs róla, hogy mire megy ki az egész játszma, a konkrét vidaildikós dologról sem tudnak semmit, mindössze annyit fognak fel az egész mostani hepajból, hogy fúúú, fúúú, hülyeorbán takarodj diktátor!, és akkor társuljunk be mi is a sakálvokálba.

Az USA-követségen és a Király utcában közben a manipulátorok a markukat dörzsölik, és fülig ér a szájuk a boldogságtól. „A turbómagyarok most fűrészelik el a fát maguk alatt” - gondolják, és sajnos igazuk van benne.

Ugyan ne tegyük már meg nekik ezt a szívességet! Gondolkodjunk egy kicsit, bármennyire nehéz és szokatlan. Nézzünk meg, hogy kiknek az alattomos machinációit terjesztgetjük, és lehetőleg ne a zsidókét.

És főleg: ne ássuk alá Magyarország szuverenitását, ne az ellenségnek tegyünk szívességeket ilyesmikkel.