Minek és milyen alapon?

Amikor először hallottam a hírt, miszerint a kormány augusztus 20-a alkalmával a legmagasabb állami kitüntetést, a Szent István-rendet akarja átadni Kertész Imrének, egy kérdés merült fel bennem: minek és milyen alapon?

Aztán eljött a díjátadás napja, ahol Áder János az ünnepi beszédében így fogalmazott: „A magyar állam legmagasabb kitüntetésére azok válnak méltóvá, akik egyedülálló teljesítményük mellett olyasmit adtak nemzetünknek, aminek önmagán túlmutató jelentősége van.”

Vajon Kertész esetében a köztársasági elnök mire gondolhatott?

Az író az elmúlt években számtalanszor gyalázta és tagadta meg Magyarországot. „Semmiféle szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett ”magyarsággal”, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek, s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával. Se német nem vagyok, sem izraeli, sem magyar. A németekhez fűznek a legerősebb kulturális kötelékek (…) egyedül Izraelhez fűz olyan szolidaritás, amelyet nép vagy nemzet iránt egyáltalán érezni tudok, izraeli kötődésem teljes egészében érzelmi kötődés; Magyarországhoz a nyelven kívül semmi nem fűz, sem szolidaritás, sem szeretet: ez az ország, amelyet el kell hagynom, mielőtt lelki beteggé tesz a hamis értékrendszerük, a számomra elfogadhatatlan moralitásuk.” – írta a Mentés másként című könyvében. Majd nem sokkal később a Die Welt újságírójának kijelentette: „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz”.

Ez lenne „egyedülálló teljesítmény”, ami túlmutat önmagán?

Aki kicsit is figyeli a mai közéletet, az pontosan tudja, az pontosan látja, hogy Kertész kitüntetése nem más, mint színtiszta politika, a narancsos kormányzat újabb dörgölődzködése a honi és az európai cionistákhoz, és semmi köze nincs Kertészhez, az ő emberi ”nagyságához”. Ha csak ez utóbbin múlott volna az elismerés odaítélése, Kertész soha nem lett volna méltó arra, hogy a kezébe nyomják a Szent István-rendet.

Persze most sokan mondhatnák, hogyha így is van, miért olyan nagy gond ez? Miért baj, ha OV megpróbál lavírozni? Miért problémás az, ha ilyen akciókkal akarja kifogni a szelet a zsidó megmondóemberek vitorlájából? Miért baj az, hogy Kertész kitüntetésével gesztust tesz a másik oldal felé?

A válasz tömör és egyszerű. Azért mert egyrészt értelmetlen, másrészt hányingerkeltő.

Akik abban hisznek, abban bíznak, hogy a zsidóknak tett gesztusok előbb, vagy utóbb viszonzásra találnak, azok súlyosan tévednek. Nézzünk vissza az elmúlt időszakra, történt ilyen? Ezeknek semmi nem elég, ezeknek tehet bárki bármilyen jót, akkor is köpni fognak ránk. Arról már nem is beszélve, hogy a Szent István-rendet nem kéne, nem szabadna a napi politikai játszmák szintjére zülleszteni.

Lehet politika, lehet taktikázás, lehet bármi, de az államalapításunk ünnepén nem szabadna csak azért odaadni valakinek a legmagasabb államai kitüntetést, mert zsidó.