Pusztuljatok, bilincses iskolák?

A két kép a neten kering, a Facebookon is, és mindannyiszor rengeteg lájkot arat. Ez kell a népnek! Kézenfekvő, hogy mi a közös üzenetük. Szabadság, az egyéniség kibontakozása, „pusztuljatok, bilincses iskolák”, a konformizmus elutasítása, az ember tökéletesnek született. „We don't need no education, we don't need no thought control, teachers, leave us kids alone” - emlékszünk a Pink Floydra? Cool volt, na persze...













Amit a képeken látunk, az maga a liberalizmus. A rózsaszínűre mosdatott pofája, a vakegér mesehívőket vonzó csábossága. Úgy hazug, ahogy van.

Gondoljunk csak olyan szavakra, mint tanulatlan vagy faragatlan. Máris nem tetszik annyira a kép. Aztán jusson eszünkbe, hogy ha a gyermeket nem irányítják, akkor nem ám az ő Lelkének Szépsége fog burjánzani, hanem az egója. Ha nem ismeri meg tényszerűen a világot, akkor mindenféle hülyeségeket fog hinni, és makacsul ragaszkodik hozzá, mert hiszen ki merné lenyesegetni. Ezer példával találkozunk manapság, tombolnak az áltudományok és a leghülyébb babonák. A tanulatlan és tudatlan ember nem egyszerűen alapértelmezetten buta, hanem magába szívja a legelborultabb marhaságokat, mert nincs ismeretanyaga, ami alapján szelektálni tudna. Ebből eredően ideális alanya az összes megvezetésnek és manipulációnak. Nem az iskola – tehát a szervezett nevelés – az agymosás melegágya, hanem pontosan a hiánya. Ott van például az USA a hírhedten alacsony színvonalú közoktatásával. De hát valakiknek ott a háttérben nagyon jó ez így.

Közben a massza persze örül. Kényelmes nekik. Megvan az a hamis illúziójuk, hogy ők vannak a központban. Még csak erőt kifejteni vagy pláne gondolkodni sem kell hozzá. Sőt úgy élik meg, hogy demokrácia van, mindenki egyenlő, és akkor az én butaságom is éppen annyit ér, mint a te tudásod. Alanyi jogon. Ez itat át mindent nálunk is egyre jobban.

Csak aztán minden szar, és csodálkozunk, hogy miért. Közben már kifordul a belecskénk a sok-sok kis Egó cifrálkodásaitól, amelyeket amennyire eredetinek és egyéninek képzelnek a masszaemberek, annyira egy kaptafára készülnek és primitívek.

És ez még csak az egyik baj. A másik a fegyelem hiánya. Az önfegyelemé is, az általában vett fegyelemé is. Igen, a fegyelem kényelmetlen, és a képzeletünkben szigorkodás, másoknak a dolgainkba való beleszólása, kényszerítés, korlátozás, sőt terror kapcsolódik hozzá. De nélküle nincs rend. Rend nélkül káosz és szerencsétlenkedés van, és egyre fokozódik. A rendet csak szervezett keretek között lehet megtanulni, illetve belenevelni másokba. A család ehhez kevés. Főleg ismerve, hogy a családok nagy része milyen.

Akiknek tetszik a két rajz, azok mit szólnának a katonaságról? Mennyire örültünk, amikor megszűnt a sorkatonai szolgálat! Megvolt a logikája, hogy örültünk. Mérhetetlen sok hülyeség és romboló hatás volt a magyar hadseregben. Viszont nélküle a hülyeségek nem szűntek meg, csak más formákat vettek fel. Mostanra már ott tartunk, hogy egyre többen szeretnék visszaállítani. Leng az inga két szélső végpont között, mindkét végpont rossz, valahol középen lenne a megoldás. De ahhoz végiggondoltság és szervezés kellene, magától nem áll elő.

Jut szembe: a Wehrmacht- vagy SS-katonák, tisztek mit szólnának a handabandázó, teljesen kezelhetetlen, egymással szervezetten együttműködni képtelen, de attól még horogkereszttel összetetovált zűrös figurákhoz, akik manapság annyira istenítik őket? Csak köpnének egyet... Horthy sem örülne a magukat horthystáknak vallók legnagyobb részének. Legfőképpen pedig bármilyen valamire való vezető nem ilyen tábort akar.

Akik most a nemzeti radikális oldalon vannak, jelentős részarányban a liberalizmus termékei. Nem tehetnek róla, de mégis azok. Megváltoztatni őket csak saját maguk tudhatják. Babonák és handabandázás helyett valódi tudást középpontba helyező értékrenddel, valamint fegyelemmel.

Mindez nemcsak a nemzeti radikalizmusra vonatkozik. Az egész országra. Társadalomra, gazdaságra, politikára és főleg a mindennapi életünkre is. Méghozzá sürgősen, mert nagy a baj.