Becsókolás

A közhely megtestesül: ez a kép aztán valóban többet mond ezer szónál. Éppen a napokban járja be az internetet egy képsorozat, amelynek ez az egyik tagja, és mind azt ábrázolja, amit egyszerűen nem akarunk elhinni a szemünknek.

Olyan pápa ez, mint a többi?

Ne legyenek illúzióink, a történelem folyamán két évezred alatt mindenféle csibész, zsivány, linkóci és fura pápa is ült már Szent Péter trónusán. De amit most látunk, az vadonatúj.

Már rögtön a megválasztásakor hallottam olyan hangokat, hogy nicsak, ez itt egy zsidó. Az arcvonások alapján. Én konkrétan nem tudom eldönteni. Lehet, hogy az. A katolikus egyházban zsidó is lehet pap. Bezzeg a zsidóknál elképzelhetetlen és kerek perec tilos, hogy olyanból legyen rabbi, aki nem zsidónak született. Ki a toleráns, ki a kirekesztő, ki a rasszista?

De mint Szegedi Chanádnál, jelen esetben sem a származás a fő gond vele. Hanem amit művel.

Tudatában van annak, mit tesz? Milyen szimbolikus hordereje van ennek?

Minden bizonnyal. Persze hogy tudatában van. Ugyanúgy, mint ahogyan a fősodratú média is, amely mélységesen elhallgatja, eltitkolja ezt az eseményt és jelenetet. Legalábbis nálunk. Izraelben bezzeg mutogatják, a zsidók közt szépen terjed, a legnagyobb örömükre. Még egy skalp! Nem akármekkora.

Magától, önként, saját ötletből teszi? Nagyon valószínűtlen. Ezt megrendelték tőle. Képzeljük el azoknak a lelkivilágát, akik ilyet kérnek.

És képzeljük el a hatalmukat. Ehhez aztán valóban óriási hatalom kell. Csak úgy egymagában a pénz nem lenne elég. Egy mindent átitató totális hatalom kell hozzá. Azt a hatalmat pedig mi mindenre lehet még használni. Lényegében bármire. Mindenre. Világuralomra, szó szerint.

Eszünkbe jut az előző pápa lemondása. Évezredes hagyományt tört meg vele. Nyomós oka kellett legyen. Vagy egy ekkora hatalom intézte. Miért is mondott le Josef Ratzinger? Nem tudjuk. Nem kötötték az orrunkra. Volt egy hablaty, hogy idős már. De amikor megválasztották, ezt előre tudni lehetett. Az egészségi állapotának romlásáról sem hallottunk. Köszöni, megvan – öregesen, csendesen, de megvan. Akár még mindig pápa lehetne.

Kellett a helye. Valamilyen céllal. Annak a hatalomnak, amely akár a Római Katolikus Anyaszentegyház pápáját is képes cserélgetni. Kívülről.

Mindeközben konferenciázgatnak, és ezeknek a témája jééé, mi más – nyilván véletlenül –, mint a katolicizmus közelítése a zsidó valláshoz. Nem fordítva, hanem ebben a szereposztásban. Erdő Péter, a magyarországi katolikus egyház feje ezek során azt hangsúlyozza, hogy a zsidó vallás az „idősebb testvér”, meg hogy az igaz keresztény nem lehet antiszemita.

Miért kell úgy hangsúlyozni, hogy „idősebb” testvér? Ha már mindenképpen testvérnek akarja beállítani, akkor nem volna elég az, hogy testvér? Á, dehogy. Idősebb! A domináns. Ezt kell éreztetni.

Az ám, Erdő Péter.

Á, hagyjuk inkább...

Én már csak egyet nem értek. Hogy ezen képek láttán legkésőbb mostanra miért nem eszmél rá mindenki arra, hogy mi folyik körülöttünk világméretekben? Hogyan fordulhat elő, hogy sokak számára még mindig nem világos az ábra?