Vajon miért fáj ez ennyire mindenkinek?

"S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?" - Megoldás-e ez bármire is? Egy olyan népet ütni, vágni, gyalázni minden oldalról immáron 94 év óta, amely valójában a légynek sem ártott, egyszerűen csak szeretne megmaradni. Vajon miért fáj ez ennyire mindenkinek? Vajon miért érzik fenyegetésnek a létünket oly sokan? Semmi okot nem adtunk mi erre. Nélkülünk is szegényebb lenne a népek palettája, mint minden más nép nélkül. Ezért üzenjük minden gyújtogatónak, pingálónak és kőtörőnek, hogy nem fogjuk feladni, meg fogunk maradni.  Töretlen  hittel  embernek  és  magyarnak.  Nem  ellenükre,  hanem  velük  együtt.

Verecke

Ez hát a hon... Ez irdatlan

hegyek közé szorult katlan.

S az út... Kígyó vedlett bőre.

Hány népet vitt temetőre.

S hozott engem, ezer éve,

Árpád török szava, vére

bélyegével homlokomon...

Szerzett ellen, vesztett rokon

átka hull rám, mint a rontás.

Perli-e még ez hont más?

Fenyő sussan, lombja lebben:

besenyő-nyíl a mellemben,

szakadékok; szakadt sebek,

útpor-felleg: megy a sereg,

elmegy, s engem hagynak sírnak...

Ágyékomból most fák nyílnak,

fényes szemem kivirágzik,

szájam havas vihart habzik,

málló szirtbe temessetek,

fejem alatt korhadt nyereg,

két lábamnál lócsont sárgul -

ősi jognak bizonyságul,

mert ez az út, kígyó bőre,

s kit nem vitt már temetőre,

s ki tudja még, kit hoz erre,

menni vele ölre, perre.

Kovács Vilmos