A Székely Szabadság Napja(i)

Március tizedike a székely szabadság napja. Katalán mintára a székelyek is kiválasztottak maguknak egy jeles napot, amelyet a saját nemzeti ünnepükké nyilvánítottak és ezen a napon demonstrálják egyben mindig újra és újra az autonómiára való igényüket is. Március tizedikén Székelyföld 160 éve a Habsburgok által kivégzett vértanúira, Török Jánosra, Gálfi Mihályra és Horváth Károlyra emlékezünk, akiknek történetét ITT olvashatjuk.

E nap az idén hétfő lévén már a hétvégén elkezdődtek a demonstrációk a világ több városában a Székelyföld autonómiájáért, és egyben a román kormány által tervezett közigazgatási területi változtatások elleni tiltakozás jegyében, amelyek az ott él tömbmagyarságot kisebbségi szórványokba kényszerítenék. Székelyföldön több cég szabadnapot adott aznapra a dogozóinak, hogy részt vehessenek a megmozduláson.

Legelőbb említem a legmeghatóbb kezdeményezést, amely Isztambulban történt, ahol törökök rendeztek tüntetést az ottani román nagykövetség előtt a székely autonómiáért. Nem mondhatunk nekik eléggé köszönetet, mert miközben a magyar nép nagy része inkább az RTL Klubot nézte, ők órákig demonstráltak az esőben miattunk és értünk. Köszönjük!

Budapesten a Székelyföldért Társaság hívására szép számmal jelentek meg az emberek a Hősök terén és egy nagyszerű, ünnepélyes gyűlésen vehettek részt. Ózdon is összegyűltek az igaz magyarok, hogy kifejezzék szolidaritásukat. Cleveland-ben és Los Angeles-ben is szép és megható demonstrációt tartottak az ott élő honfitársaink, sőt Los Angeles-ben még kerekasztal-beszélgetésen is megvitatták a székely autonómia fontosságát. Onnan jött az ötlet a székely zászlót formázó mécsesözönhöz is, amelyet aztán a budapesti naggyűlésen ismét megvalósítottak. Torontóban, Stockholmban, Londonban és Stuttgartban is felvonult az ott élő magyarság a székelyek autonómiáját követelve.

Természetesen a hétfői marosvásárhelyi volt a legfontosabb, a központi rendezvény. Amely legelőször is azzal kezdődött, hogy a mártírokra való megemlékezést engedélyezték, a felvonulást pedig betiltották: " A március 10-re tervezett marosvásárhelyi felvonulást sem a polgármesteri hivatal, sem a törvényszék, sem Maros megye prefektusi hivatala nem engedélyezte. Bármi ilyen jellegű megmozdulás törvénytelen, és a törvénynek megfelelően büntetendő" - nyilatkozta a maros megyei prefektus. A Székely Nemzeti Tanács azért döntött mégis a vonulás megtartása mellett, mert törvénytelennek tartja a megemlékezést engedélyező, de az azt követő felvonulást tiltó polgármesteri levelet, mert az kifutott a törvényes határidőből. Az SZNT még tavaly decemberben bejelentette a megmozdulást, és a polgármester csak februárban fogalmazta meg a tiltását, noha ezt csak a bejelentést követő 48 órában tehette volna meg.

Szervezés közben persze az is felvetődött, hogy mégis inkább az előző napon, vasárnap kellene rendezni a megmozdulást, hogy többen elmehessenek oda, de erre Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének csak az volt a válasza, hogy "március 10-e idén is március 10-ére esik".
A román médiában a marosvásárhelyi rendezvénnyel kapcsolatban természetesen kizárólag randalírozó magyar szélsőségesekről volt szó és például ilyen címen jelent meg tudósítás: "Botrány Marosvásárhelyen: 4000 magyar az SZNT tüntetésérén". Nyilván piszkálta még a csőrüket a tavaly óriási méretűre sikeredett Nagy Székely Menetelés. A hatóságok (a rendőrség és a csendőrség) ezúttal nem is engedélyezték az úttesten való vonulást, csak a járdát használhatta a menetelő tömeg. Helyi becslések szerint így is több, mint tízezren vettek részt a mártírokra való megemlékezésen és egyben a székely autonómiát követelő naggyűlésen. A megemlékezésen a székelység és a magyarság több jeles politikai képviselője, vagy annak audió-, illetve videóüzenete mellett belga és katalán politikusok is felszólaltak.
Ezután az egybegyűltek Izsák Balázs felkérésére a járdán vonulva indultak el a mártírok egykori vesztőhelyéről a város központjába, hogy átadják a kormány maros megyei képviselőjének a demonstráció kiáltványát, minekutána még a tavalyi petícióra sem érkezett válasz. Majd békésen feloszlott a tömeg.

Többé már nem kiáltjuk az égbe, hogy "Hol vagytok, székelyek?"! Nagyon büszkék vagyunk rátok és veletek maradunk az autonómiáért való további küzdelmetekben.