DP csak a tünet

Viszonylagosan hosszabb csend után, Dániel Péter, a jelenleg Izraelben élő hivatásos magyargyűlölő úgy érezte, hogy így a választási kampány kezdetén, újra eljött az ideje egy komolyabb váladékozásnak. A gondolatot aztán tett is követte, minek következményeként az alábbi kis iromány került fel a 180 napos közmunka elől a Közel-Keletre menekült agyhalott facebook-oldalára:

Nagy tévedésben vannak, akik azt hiszik, hogy a jobbikos, operettnyilas csürhét nem lehet betiltani, mivel úgymond "demokratikus úton" választották meg őket. Tájékoztatásul közlöm, hogy Hitler pártjára is több millió megtévedt német szavazott, mégis helye volt a "betiltásnak". Ki kell végre mondanunk, hogy a jobbik egy nyíltan rasszista, antiszemita, neonáci szellemiségű párt, amelynek létezése sérti a Párizsi Békeszerződés és több másik nemzetközi egyezmény vonatkozó rendelkezéseit is. A betiltása tehát nem lehet kérdéses, akár nemzetközi katonai beavatkozás útján, ha végül az kell majd.

[nagyításért katt a fotóra]

Az, hogy Dániel Péter egy senkiházi cionista, nem túl nagy titok. Az pedig, hogy folyamatosan uszít Magyarország ellen, tény. Most éppen nemzetközi katonai beavatkozást követel, legközelebb lehet, atomtámadást tart szükségesnek, hogy megálljt lehessen parancsolni a „náci eszmék honi terjedésének”.

Persze most sokan mondhatnák, hogy semmi jelentősége nincs annak, hogy DP miket hadovál össze. És ez lényegében igaz is, mégis az egész történet jól mutatja, jól szimbolizálja azt, hogy egy bizonyos réteg Magyarországon miként gondolkodik. Dániel Péter katonai beavatkozásról szóló vízióját ugyanis a követői és a kommentelői közül - már a megjelenését követő első órákban - nagyon sokan támogatták, nem egy esetben sürgették. Nem politikusok, nem hivatásos, a médiában feltűnő, mindenki számára ismerős megélhetési rettegők, hanem mondjuk úgy, átlagemberek, akik hivatalosan magyar állampolgárok (is), akik itt élnek közöttünk.

Az ő véleményüket elvileg nem befolyásolja a megélhetés, ők nem abból keresik a kenyerüket, hogy belemondanak minden héten a mikrofonokba valami baromságot, amiért aztán utána felveszik az ilyen-olyan jogvédőnek mondott alapítványoktól a pénzeket. Ők pusztán csak a saját elvi meggyőződésükből lennének képesek ünnepelni az ide bevonuló idegen katonákat. Ők azok, akik gondolkodás nélkül eladnák ezt az országot, ők azok, akik esténként a vacsora alatt tapsikolnak minden belföldről és külföldről érkező verbális támadásnak, ők azok, akik akkor örülnek, ha valami baj van, ők azok, akik igazságosnak tartják Trianont, ők azok, akik egyetértően bólogattak, amikor néhány éve gátlások nélkül belénk lövettek. És ők azok, akik ha lenne rá újra lehetőségük, ismét megtennék.

Dániel Péter csak a tünet. A probléma mögötte keresendő.