Amikor először olvastam a hír kivonatát, azt hittem, hogy rosszul látok, aztán hirtelen az jutott eszembe, hogy biztos valami félreértésen alapul a történet. Elkezdtem hát utánanézni, rákeresni a dologra és végül kicsit meglepve ugyan, de nagy elégedettséggel kellett megállapítanom, hogy a hír igaz. Pontosabban igaznak tűnik. A magyar állam az uniós törvényeket kihasználva, tényleg földvásárlásba akar kezdeni Erdélyben.
A kormányzati elképzelést Szabó József Andor, a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséja villantotta fel a múlt hét végén egy riportban, amikor azon újságírói kérdésre válaszolt, hogy „Létezik-e egy állami stratégia arra, hogy január elsejétől, amikor már magánszemélyek is vehetnek földet Romániában, Budapest támogassa az efféle befektetéseket?”
„Van erre egy programunk, amelynek az a lényege, hogy ha valaki a földjét el szeretné adni, akkor egy olyan szerződést köthet a magyar állammal, melynek értelmében életjáradékot kap, ráadásul a terület is a tulajdonában marad élete végéig.” – mondta Szabó József Andor, majd a következő kérdésre, miszerint „Technikailag miként kivitelezhető az állam terve? Magyarán mi a teendője annak a megöregedett, megfáradt gazdának, aki már nem tudja művelni a földjét és nincs is kire hagyja?” a következőket válaszolta: „Miután a rendszer működőképessé válik, az atyafinak annyi dolga lesz, hogy megkeresse a majdani irodánkat, amelynek munkatársai a helyszínen felbecsülik a földet és előrukkolnak egy ajánlattal. Ha ez nem felel meg, próbálkozhat a szabadpiacon; ha igent mond, mint említettem, életjáradékot kap, és amíg meg nem hal, a föld az ő nevén marad és ő is használhatja.”
Azt hiszem, hogy az ötlet, bárki is találta ki messzemenően támogatandó. Persze nem kell mindjárt illúziókba ringatni magunkat és nagyon rövid időm belül egész Erdély felvásárlását, majd azonnali visszacsatolását vizionálnunk, de hogy a dolog jó irányba indult el az kétségtelen.
Gondolom, azt senkinek sem kell megmagyarázni, hogy mit is jelent az, ha a föld tulajdonjoga Erdélyben, de mondhatnánk bármelyik elszakított országrészt is, magyar kézben van. Ezért aztán nem is ez, nem is a szándék ma már az igazi kérdés, nem ez vet fel igazán kételyeket, hanem sokkal inkább az, hogy miért verjük most ezt ilyen nagydobra?
Nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy a románok majd hagyják, hogy csak úgy felvásároljuk a területeket, nehezen tudom elképzelni, hogy ezek után ne hoznának újabb törvényeket, hogy megakadályozzák a magyar törekvéseket, de az attasénak erre a felvetésre is volt válasza: „Nem félünk ettől, ugyanis az uniós alapelvek egyértelműen támogatják a szabad tőkeáramlást, a szabad lakhely- és munkahelyválasztást. Ezt mindkét ország, Románia is, Magyarország is elfogadta, meghozta a maga földtörvényét, sőt azt is hozzátenném, hogy a románok a magyar jogszabály alapjaira építették a sajátjukat. Ha a román állam képes megvédeni a termőföldeket és az azt dolgozó gazdákat, nagyon jó. De, ha nem képes arra a bizonyos területre valamit is ajánlani, akkor szabad a piac és jöhet bárki, aki fel szeretné vásárolni.”
Nem tudom, hogy végül majd mit sikerül megvalósítani mindebből, de legyen majd bárhogy is, én osztom annak a székely hozzászólónak a véleményét, aki csak ennyit írt kommentként az eredeti hírhez:
Csendesen, s a kéz járjon…
6 kommentek:
Hol van itt már MAGYAR? Főleg, akinek pénze van. Csellel viselj háborút!!! :-( Itt már az is hazudik, aki kérdez.
Nagyon igaza van a székely hozzászólónak! Köszönet az infóért, adom tovább.
Ha a hír igaz, akkor lenne pár felmerülő kétségem, ill. megjegyzésem ezzel kapcsolatban, amit megfogalmaznék.Ha valóban sikerülnének az ilyen jellegű vásárlások, mert a román fél nem gördít akadályt a tranzakció elé, akkor;
1. Tudomásom szerint a Trianonban aláírt szerződés nem végleges, már régen vissza kellett volna kapnunk a területeket.
2. Soha sehol nem láttam arra példát, hogyha valaki megvásárol valamit, akkor a vevő az eladót a birtokban hagyja élete végéig.
Palesztinában is így kezdódött a földvásárlás. K.
Emlék a hazáról
Mint levágott lábára a sánta,
Úgy emlékezem a hazára.
(hiába nincs már az a része:
Ráérez mindig a sebére)
Él bennem is az az ideg,
Mely hiányát sejdíti meg,
Lehetetlen vissza nem akarni,
(annyira valós, megtudná vakarni!)
Ha hideg van, érzi: fázik,
Az esőben tudja, hogy ázik,
Bizsereg a naptól, ha süt,
Elvesztése ma is szíven üt
A kiegyezést követő gentry világ tönkremenésével az árverésre került földbirtokokat a román egyház segítsé¬gével fölvásárolták: „Hétszáz középbirtok ment át zömében román parasztok egyéni vagy községi tulajdonába; amely folyamat a magyar tulajdonban lévő földek 144618 holdnyi csökkenésével járt." Erdély története 1590. oldal. A román egyház a magyaroknak is adott földet, ha áttért a görög-keleti vallásra; melyet a római katolikus egyháznál kisebb anyagi követelések is ösztönöztek. Az eredmény: Szabó Dezső író tapasztalata: „Másnap dé¬lelőtt én tartottam az ünnepi prédikációt, melyet a közönség láthatóan értetlenül hallgatott. Mert ezeknek nagy része már alig ért valamit magyarul. Olyan ősi nevük van, mintha az Árpád apánk kortársai volnának, és teljesen elrománosodtak." Szabó Dezső: Életeim 452. old. de 1700-1844 között 2200 ezer román települt be Erdélybe!
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle