Az udvari bolond


„Ilyen ember nem születik még egy” –áradoznak a neten Hofi Gézáról, és felköszöntik születésnapja alkalmából decemberben, noha júliusban született. Mi a népszerűség, ha nem ez? Tele van vele a Facebook. Valóban legendává vált, tizenegy évvel 2002-es halála után ez már visszavonhatatlan. Mások keményen utálják, fizetett udvari bolondnak tartják, aki gőzlevezetőként a Kádár-rendszer fennmaradásának volt eszköze. Mi az arány az ájult rajongók és az utálók között? Fele-fele? Nem. A rajongók sokkal többen vannak. Megkockáztatom, hogy még a nemzeti oldalon is. Márpedig a népet nem lehet leváltani. Ezt Bertolt Brecht mondta, aki zsidó volt, de attól még igaz. (Érdemes ám nézegetni a műveit.)


Tényleg nem született újabb Hofi. A saját idejében is egyedi volt, és hasonló nem lett helyette. A műfaja, a stand up comedy (magyar elnevezésre nem futotta) virágzik ugyan, de elég lesújtó színvonalú, talán a Kőhalmi és a Felméri nevű figurák képviselnek nívót, a többiek siralmasak. De hát nem is akarnak a Nép Hangja lenni – beérik a pénzzel ugye.

Ez a tehetségesség azért lényeges, mert felvetődik a kérdés: nekünk nemzeti radikálisoknak itt és most vannak-e ilyen hatást elérni tudó embereink. És miért nincsenek?! Kinek a dolga volna odafigyelni az ilyesmire? Vagy egyáltalában fel sem vetődnek az ilyen szempontok?

Hogy Hofi miért lehetett ilyen egyedülálló, az több tényezőből tevődött össze. A televíziózásban és egyáltalán a publicitásban a hetvenes-nyolcvanas években még nem volt ekkora bőség. Akárki nem szerepelhetett. Hofinak ráadásul olyan hátszele volt, mint a Mikroszkóp Színpad és annak főnöke, a köztudottan ex-ávós, és Hofihoz hasonlóan szintén zsidó Komlós András. Már akkor is így működtek a dolgok. Azóta talán még jobban. Mindig.

Mindez kevés lett volna, csakhogy Hofi tehetséges is volt. Szögezzük le – vagy ha úgy tetszik, nézzünk szembe vele – Hofi Géza nagyon tehetséges volt a műfajában. Így kerek a kép.

Az udvari bolondi és a gőzlevezetői szerepet valószínűleg nem tervezték meg. Nem tervezés eredménye lehetett. Inkább csak elkezdett kialakulni, és a mindent kiguvadt szemmel leső-figyelő elvtársak értelmesebbje felfedezte: nekik ez jó így. A Ludas Matyi című szatirikus hetilap volt még ilyen gőzlevezető, szintén példátlan népszerűséget elérve.

Mindmáig nagy igény volna rá a lakosság / nép / nemzet (nem kívánt törlendő) körében. Elég baj ez... Mert az igény lényegében arra vonatkozik, hogy legyen valaki, aki kimond dolgokat helyettünk, és reménykedni lehet, hogy a dolgok ettől jobbra fordulnak anélkül, hogy mi magunk tevőlegesen tennénk valamit.

Ugyanolyan dolog ez, mint a „na, akkor beírunk a tévének” szindróma. Folyamatosan és nagyon sokszor – legutóbb ma reggel – találkozom azzal a jelenséggel, hogy emberek a Hatalommal vagy a Hivatalokkal szembeni konfliktusaikat úgy reagálják le, hogy ordítani kezdenek, „írok a tévének”. Aztán nem írnak. Vagy ha írnak, az is mindegy. Ezzel az erővel a porszívónak vagy a mosógépnek is írhatnának. De a fejükben ott van ”A Tévé” mint valamiféle mindenek fölötti uralkodó.

Ahelyett, hogy ők maguk tennének. Az asztalra csapnának.

Nem. Hogyisne.

Ott a Tévé, ahová folyamodni lehet végszükség esetén. És benne Hofi. Aki megmondja. Keményen!

Sokan azt mondják: a magyar nem birka, hanem türelmes.

Biztos?!

Hofi aztán bő tíz évvel túlélte a Kádár-rendszert. Nem tűnt el vele együtt – például ebben is lényeges szerepet kapott az a tényező, hogy tehetséges volt. Nézzük meg ezt a kis műsort tőle:


Tetszik?

Nekünk radikálisoknak nem annyira tetszik, na persze.

Pedig – és ezt megint el kell ismernünk, ha nem akarjuk becsapni saját magunkat – vannak részigazságok abban, amiket Hofi mond. Ha nem lennének, nem volna népszerű a lakosság / nép / nemzet (nem kívánt törlendő) túlnyomó részének körében.

Gondoljunk csak akár például arra, hogy milyen sok szélhámos él vissza napjainkban a nemzetivé maszkírozásból. Chanádnak volt a legszebb Bocskai-ruhája! Miközben a valódi és becsületes hazafiaknak nem volt rá pénze. És ezzel a tényleges vagy képletes Bocskaiba csomagoltságos tetű karrierizmussal Chanád nem állt és áll egyedül...

De hát ugyanezt a témát feldolgozta már a Díszmagyar című 1949-ben készült magyar film is, amit a nagyon zsidó Keleti Márton rendezett. Abban is igazságok keverednek sumák manipulációkkal, és aztán hogyan, hogyan sem, mindig a zsidók érdekeinek megfelelő chipek ültetődnek be a mafla közönség agyába.

Hofinak nagyon sok mindenben igaza volt. Még helyenként a díszmagyaros számában is. Csak hát ezzel úgy vagyunk, mint az egyszeri katonatiszt a feleségével: ő maga folyton kurvának nevezte, de ha valaki más merészelte volna, azt rögtön karddal kaszabolja le. Amiket mi kimondhatunk, azt a zsidó Hofi és a mögötte lappangott zsidó brancs ne mondja, mert tőlük egészen más, és főleg tőlük mások lesznek a hangsúlyok, egészen más lesz a kimenetele az egésznek.

10 kommentek:

Névtelen írta...

Pontosítás: Bertolt Brecht nem volt zsidó. Az anyja protestáns volt, az apja pedig katolikus.

Havrilla István írta...

Az a Komlós András bizony János volt!

Névtelen írta...

A Mikroszkóp Színpad kapcsán, azt hiszem, inkább Komlós Jánosról kell említést tenni, mint alapító és - hosszú időn át - igazgató. Komlós András - Komlós Vilmos fia, Komlós Juci testvére - úgy tudom, nem volt a Mikroszkóp főnöke, lehet, hogy még ávós se, és az is lehet, hogy még csak rokonok se voltak Komlós Jánossal. Talán mások többet tudnak erről...

Névtelen írta...

Biztos mindenki ismeri: A fáma szerint, Komlós egyszer észrevette konferálás közben, hogy Latinovits ott ül a nézőtéren. Zavarba akarta hozni a szinészkirályt és rákérdezett:- üdvözlöm önt, ha szabad kérdeznem milyen pozicióban van jelen, mint néző, mint épitész, mint szinész, vagy mint egy egykori cserkész csapat vezető? Latinovits egy pillanatig gondolkodott, majd így válaszolt: - az attól függ, ki kérdezi, a Mikroszkóp igazgatója, vagy egy rabbi ,vagy mint az ÁVh egykori ezredese! Ha mind ez csak városi mese is volt, de igaz lehet a legtöbbjükre mégis. Hát igen, ők vagy tehetségesek, vagy rajtunk, a múltunkon gúnyolódó provokátorok, örök anarchisták. A lényeg az,hogy soha ne élhessünk békességbe, szégyen legyen minden múltunk,s jelenünk!K.

Névtelen írta...

Hofi (Hoffmann) nem volt zsidó, sváb volt.

Névtelen írta...

Érkezett ide néhány tényszerű észrevétel: nem Komlós András hanem János, Brecht nem volt zsidó, Hofi nem volt zsidó.
Nem kellene ezek után a cikket kijavítani? Hogy ne maradjon benne tévedés?

Névtelen írta...

Komlós valóban János volt.
Hogy Brecht és Hofi nem volt zsidó, az csak vélekedés, Azon belül téves vélekedés.

Freca

Névtelen írta...

Brecht (angol nyelvű Wikipedia):

Bertolt Brecht was born in Augsburg, Bavaria (about 80 km or 50 mi north-west of Munich), to a devout Protestant mother and a Catholic father (who had been persuaded to have a Protestant wedding).

Tehát protestáns anya és katolikus apa.

Hofi magyar nyelvű wikipedia:

Nagyapja, Hoffmann János negyven évig volt bíró Rácalmáson, ahol édesapja is született.

" Brecht himself was certainly aware that he was
thought of as Jewish in anti-semitic circles. Even in 1933 he began
a (probably fictitious) interview, with the statement: "No, I am not
Jewish."

http://digicoll.library.wisc.edu/cgi-bin/German/German-idx?type=turn&id=German.BrechtYearbook021&entity=German.BrechtYearbook021.p0119&isize=text

Tehát a nagyapja negyven évig volt bíró. Az ugye megvan, hogy a 19. században egy zsidó biztos, hogy nem lehetett falusi bíró???

Édesanyja Szabó Magdolna.

Szóval egyikük sem volt zsidó.
Cáfolat?
Mert ha azt állítod hogy ők zsidók voltak, akkor nyilván ezt valamivel alá tudod támasztani. Tehát?

Névtelen írta...

Akkor a rendelkezésre álló források alapján maradhatunk abban hogy Brecht és Hofi nem voltak zsidók, nem mintha ez a lényegen változtatna, csak a pontosság kedvéért.

Névtelen senki írta...

Meglepetve vettem észre, hogy cenzúráztak. Méltattam Hofi Gézát. Előre látta a jövendőt.
A Szabadság(?) téri emlékmű tervezetről olvastam, akkor lapoztam vissza ide.
Na akkor legyen egy másik méltatás:
"Volt valaha egy Hofi vicc. Ölég durva, ma már más szelek fújnak, mégis felújították. Kormánysegítséggel.

Úgy lezuhantam, mint az a szobor annak idején . . . Sztá’n melyik szoborra
gondoltál?!? A szemed nem áll jól, tudod!?! Mert én a Pázmány Péter szobrára
gondoltam! Elvtársak . . . Igen, mert ledöntötték! Azt is . . . De rosszak
vagytok, jájj . . . Azért mondtam, hogy azt is, ledöntöttek még egy másik . . .
nem, nem, várjál, nem . . . Összekevertem, várjál, nem . . . Siker megzavar
teljesen . . . Nem, nem, amelyik szoborra én gondoltam, azt nem döntötték
le . . . Azt felrobbantották!!! Ezek a piszkosok, a hétszentségit neki! Felrobbantották
a magyar nép nagy vezérének, hős fiának, Gömbös Gyulának szobrát!
Elvtársak . . . A magyar nép nem felejti el hős fiát, nagy vezérét, Gömbös
Gyulát! Ebben nekünk segít az az okos, coccialista emléktábla. Láttátok?
Nem-e?!? Hát szabad szombaton merre kujtorogtok? Csak az a hülye bevásárlás,
mi? Kenyeret milyet vettél? Szárazat, mi? Az a jó, az má’ kész van. Na,
várjál, elmondom ezt a coccialista emléktáblát. Képzeld el, Erzsébet híd budai
hídfőjénél, a parkban van egy okos, coccialista emléktábla, valami tanácsi
népművelési akármi tetette oda, igaz . . . Hagyjál, majd megnyugszom,
hagyjál . . . Odatették ezt a coccialista emléktáblát, hát sajnos télen nem lehetett
látni, mert eltakarta a hó . . . Nahát, a hónak legalább esze van! Na,
idézem a coccialista tábla szövegét, szó szerint, azt mondja – ha csak rá gondolok
–, na: "Budapesti partizánok felrobbantották Gömbös Gyula fasiszta
miniszterelnök szobrát." – ez van rajta, ja . . . De hogy kik voltak a partizánok,
azokra már a franc se kíváncsi. Hát nekem is úgy tele van velük a púpom!
Mert ők robbantgatnak, ugye? Mire kell emlékezni a coccialista tábla
szövege szerint? Hogy ezen a helyen állt Gömbös Gyula fasiszta miniszterelnök
szobra. Gyula bácsi!!! Nem felejtünk el, amíg élünk!!! Meg amíg ilyen táblát
tesznek ki . . . Jajj, de tényleg gyerekek, hát beszéljük meg, ha már tényleg
itt vagyunk. Hát, miért nem lehet kiírni a táblára a partizánok nevét? Hát
nem voltak olyan sokan . . . ott . . . Mit mondasz? Áh, ne idegesítsél már, de
tényleg, a nevüket miért nem írják ki? Nehogy üldözzék őket, mi? Hát akkor
a személyi számot nem köll odaírni és kész! Egyébként nem tudom, tudode,
Magyarországon a partizánokat központilag irányítva üldözik . . . az
úttörők. Te, ez a sok rohadt kölök, ez megy lakásról lakásra: "Itt a fejem közepe,
előre!" – Keresnek valamilyen újságpapírcsomagot, meg hagyományt –
ez a kettő veszett el állítólag . . . Jajj, gyerekek-gyerekek . . . (...)

Ezzel el is búcsúztunk egymástól.

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló