A nemzeti radikális tábor tagjainak egy vastag rétegében azzal az ideológiával találkozhatunk, hogy a magyarság természetes és ősi berendezkedéséhez a királyság tartozik hozzá, és jó volna a visszaállítása. Nos, természetes az a törekvés, hogy a jelenlegi elszomorító helyzethez képest alternatívákat keressünk. Akár a legmeghatározóbb témákban is. Az ideológiának pedig az a természete, hogy sok mindent elbír, mert nincsenek azonnali, közvetlen és vitathatatlan cáfolatok. Jókat lehet bennük vitatkozni. Kérdés, milyen színvonalon...
Nagy a katyvasz ezen a téren. Sokan egyszerre tartják magukat kereszténynek és ősmagyar sámánhívőnek, 48-asnak és Ferenc Jóska tisztelőjének, sok egyéb egymásnak ellentmondó dolog hívének egyidejűleg. Látszólag nincs tétje. De csak látszólag. Ideológiai zűrzavarból töketlenkedés, majd kiábrándulás következik.
Próbáljuk racionálisan megközelíteni a királyság témáját.
Lehetséges?
Mik az előnyei? Miért kellene nekünk?
Rendet teremtene. Végrehajtaná, amit a csillagcsere csak ígérgetett. Ha kell, kemény kézzel. Ez máris nyomós indok.
A „demokráciának” megpántlikázott mostani rendszerben a valódi hatalom elbújik, sunyít, hazudozik, letagadja önmagát, és semmilyen felelősséget nem vállal el. Ebből egyenesen következik a zavarosság, a képmutatás. Királyságban világos volna, ki a vezető, tehát ki a felelős.
Nem volnának „béna kacsa” időszakok a választások körüli időszakban.
Hosszabb távra lehetne tervezni. Kiszámíthatóság volna.
Áttekinthetően, kiszámíthatóan hierarchikus rendszerben mindenki könnyebben megtalálná a valódi helyét.
Vannak monarchiák Európában ma is, köztudott. Ha például Angliában vagy Svédországban lehet, akkor nálunk miért ne?
Ám ez nem olyan egyszerű. Először is a mostani európai monarchiák leginkább csak névlegesen azok. Igazából nem. Amikre nekünk kellene, azokból a szempontokból nem. Továbbá egészen más az, ahogy ezekben az országokban a királyság tradicionálisan megmaradt, és egészen más volna, ha itt és most nálunk száz vagy ki tudja hány év kihagyás után lényegében újonnan keletkezne. Súlyos feszültségeket hozna. Ezek a feszültségek minden egyes gazdasági vagy társadalmi probléma alkalmával előkerülnének és fokozódnának.
Ki lenne a király? Melyik lenne a királyi család? A történelmi magyar uralkodóházak ugyebár kihaltak. A Habsburgok szóba sem jöhetnek, számtalan okból. Kellene olyan család, amelynek megvan az a fokú tekintélye, ami alapján kellően sokan elfogadnák, vagyis a nemzet legnagyobb része. Van ilyen család? Nincs.
Vagy van legalább olyan személy?
Kétségtelen: kapóra jönne egy új Rákóczi!
Olyan, aki képes összefogni a magyarokat, és megvannak hozzá az eszközei.
De nincs.
Vagy tud valaki mondani egy nevet?...
Tekintélyének és hatalmának kellene lennie hozzá. A hatalom nyilván gazdasági hatalmat jelent. Vannak nagyon gazdag személyek, de azok vagyonának eredete bizony zaccos, és nemhogy tekintélyt nem ad nekik, hanem ellenszenvet kelt, és nem lenne belőle elfogadottság.
Jelentkezők persze csődülnének tömegesen. Lenne marakodás, de mekkora!
Volt már olyan politikus – vagy minek is nevezzük -, akinek magas volt a tetszési indexe, nagy volt az elfogadottsága. Göncz Árpád... Ledorongoló érzés arra gondolni, hogy az ilyen figura kellett a népnek. Egy nagyapó-alak, aki paraván az ország kifosztásához. Őt bezzeg elfogadták!
Tehát nagyon ingoványos a tekintély és az elfogadottság kérdésköre.
Ráadásul a fent sorolt problémák sokszorozódnak, mert a királysághoz mint rendszerhez királyon kívül arisztokrácia is kell. Hiszen nem megy az, hogy a hatalmi piramis alsóbb szintjein továbbra is szavazgatásos választások döntenek. Márpedig arisztokraták szintén nem állnak rendelkezésre.
Annak idején húsz-huszonöt évvel ezelőtt homályosan abban reménykedtünk – már akinek egyáltalán eszébe jutott ez a kérdés -, hogy majd előbújnak, megerősödnek és az ország javára szorgosan tevékenykednek majd a nemzeti tőkések. Olyasmik, mint Berend Iván a Fekete gyémántokból. Lettek helyettük Csányi Sándorok, Széles Gáborok, Simlicskák, hosszú a sor. Nagyon sanszos, hogy királyság és arisztokrácia kreálása során ugyanez ismétlődne.
Azt sem felejthetjük el, hogy a cukor zsidóknak – Isten ajándékainak – már komoly történelmi rutinjuk van más országokban is, nálunk is bevásárolni magukat mindennemű arisztokráciába.
Nem mindegy, hogy a király hatalma mennyire lenne erős. Gyenge királyi hatalommal nem jutunk előbbre a mostani helyzethez képest. Erős királynak viszont sorozatosan kellene népszerűtlen intézkedéseket hoznia az ország gatyába rázása érdekében. Ekkor a többség ellene fordulna, benne nagyon sokan azok közül is, akik most a legharsányabban kiáltanak királyság után.
Mindez csak néhány szempont volt, hosszasan folytatni lehetne a téma elemzését a nemzetközi reagálásoktól kezdve a király hatalomra jutásának konkrét forgatókönyve problémáin és a stabilizáció-konszolidáció nehézségein át a király és intézményrendszere fölötti nemzeti kontroll mikéntjéig. De a lényeg az, hogy vélhetőleg sokkal többe kerülne a leves, mint a hús – több volna a gond, mint az eredmény. A mostani rendszer tagadását nem lehet olyan egyszerűen elintézni, hogy az ellenkező végletet követeljük, részletes végiggondolás nélkül. Az adott népességből a jó vezetők megkeresése, kiválasztása és helyzetbe hozása sokkal bonyolultabb feladat.
10 kommentek:
A királyság visszaállítása egy reménytelen ábránd. A királyság intézménye össze volt kötve Rómával, a pápasággal. Róma egykori hatalma, az egyház és a kereszténység ma már csak egy vicc. Így a királyság és a király is az lenne. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Ma a demokrácia és a diktatúra közül lehet választani. A demokrácia láthatóan nem működik, diktátornak (ha tetszik vezérnek, fejedelemnek) való személy pedig - aki ezt a poszt-kádári parlamenti mocskot elsöpörné, és élhető, érthető ideológiát kínálna a maffiokrácia helyett, és azt képes is lenne végigvinni - még nincs a láthatáron. Ez mondjuk nem is csoda, egy nép nagyjából 300-400 évenként tud egy ilyen embert kitermelni magából, aki fordít egyet a történelem kerekén. Azért fel a fejjel! A mi utolsó ilyen emberünk II. Rákóczi Ferenc volt, 300 évvel ezelőtt...
Voltak kezdetben erősnek látszó miniszterelnökeink, és államelnökeink.Ki zajosabban, ki csendesebben elmúlt.
Tény, ami tény: Orbán és Mádl voltak a legkevésbé undorítóak - nekem.
/nem dicsérem Őket ezzel.
Ez volt a "csúcs", amit ez a nép, azaz "lakosság" - copyright by Horn Gyula - megérdemelt.
A trágya hasznos dolog, az ún. "rendszerváltó értelmiség" viszont még a "szar" jelzőt sem szolgálta meg!
Karrieristák, ügynökök, SZT tisztek, szerencselovagok, kufárok tolongása volt az elmúlt 23 év.
Valami 4K - most köztársaság, vagy kurva - copyright by Gyurcsány -meg valami E14 -élelmiszer-adalék?- tolong a hatalomért.
A Szent Korona tan híveire nem haragszom, Bertényi Ivánt kedvelem, tisztelem, de az önjelölt királyokat nem kedvelem.
Bocsánat, de nekem ez jutott először az eszembe: "A tett halála az okoskodás"...
Az írás valóságos gondokat sorol fel, ezen kár is volna vitatkozni, főként, ha viszonylag rövid időn belüli változtatásról beszélnénk.
De emiatt az egész kérdés meggondolását elvetni?!
Akkor minden maradjon a régiben?
Meggondolnám.
Fizu?
:-)
Királyság.. most talán nem az van? ráadásul tényleges, nem csak névleges. Királyunk erről büszkélkedett is a héten a Chatham House-ban -abban a rocsildi intézetben, ahol többek közt kidolgozták a liszaboni szerződés elemeit- amikor azt böfögte, hogy Magyarországnak "személyi vezetésre" van szüksége, vagyis magyarán diktátorra.. és még az a "radikális", a "szélsőséges", aki ezzel nem ért egyet.
Ismét egy érdekes cikk. Sajnos ismét egy befejezetlen gondolatmenet-darab. Mindamellett, hogy az írás rámutat a királyság intézményének előnyeire, hátrányaira és annak kialakítási nehézségeire, a témát nem a gyökerénél ragadja meg.
Mi is a probléma? A társadalom irányításának a módja. Ez pedig alapjaiban kétféle lehet: diktatórikus vagy demokratikus.
A "demokráciát" élőben ismerjük, tulajdonképpen az is diktatúra, amelyet a gazdasági és ideológiai háttérhatalmak működtetnek. Ez pontosan látható a jelenlegi magyar kormányon keresztül. A különbség a látható diktatúra és a rejtett között a hazudozás és az eredmények mértékében látható. Valamint az esetleges számonkérés lehetőségében. Természetesen itt nem térek ki a centralizáció-decentralizáció gazdasági, oktatásügyi, stb. vonatkozásaira.
Tehát a demokrácia az, amikor a sok agymosott, becsapott hülye megmondja a kevés, a lényeget átlátó okosnak, hogy az általuk megválasztott hazug vezetésen keresztül mit csináljon a háttérhatalom általi mozgatás útján. Nincsenek felelősök, nincsenek hibát elkövetők, hiszen a szavakat kiforgatják a politikusok a saját értelmükből és mindent megmagyaráznak. Amit a tömeg elhisz.
Ennek pont az ellenkezője a diktatúra.
Következésképpen nem az a lényeg, hogy minek nevezzük a centralizált,egyszemélyi vezetést és az sem, hogy milyen módon lehet kiépíteni, hanem az, hogy melyik a két lehetőség közül a célszerűbb és a hatékonyabb.
Sajnos, ez egy sokkal nagyobb téma, minthogy ilyen kis helyen ki lehetne fejteni. Nem muszáj a király személyéhez kötni a dolgot, Horthy kormányzósága idején király nélkül is sok súlyos problémán lettek urrá. Az ország nem került olyan lerabolt, megalázott helyzetbe békeidőben, mint ami ma van.
Inkább leegyszerűsíteném a dolgot: Legitimnek tekinthető-e a mai hatalom? Bene Gábor írásai alapján a válaszom az, hogy nem.
A történelmi alkotmányunk - vagy alaptörvény alapján az uralkodó kötelessége az ország, a nép védelme. A lisszaboni szerződés olvasatlan megszavazását, a devizahitelesek hitegetését és cserbenhagyását, minden ügyben csak a pénzes-zsákok kiszolgálását, a teljes erkölcsi züllést, az oktatás, egészségügy, honvédelem, igazságszolgáltatás stb lerohasztását nem tudom a polgárok védelmének betudni.
Már azon a mostani aprócska hír alapján hitványnak kell minősíteni a kormányt, hogy Debrecenben egy cigány stric zavartalanul próbálkozhat magyar kislányok elrablásávali egy ideje.
Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az eredeti magyar királyság szakrális volt, mérhetetlenül nagy erkölcsi többlettel, összehasonlítva más európai királyságokkal. Ezért is tartja úgy a Rotschild cionizmus, hogy még a gondolatát is el kell törölni.
A vallási gondolkodás alapján minden embernek van küldetése. Hasonlóképp a népeknek is van. Istennek vannak elvárásai az egyénekkel és közösségekkel szemben. Ebben a gondolkodásmódban a király Isten előtt felelős a népéért, annak feladataiért és azért is, hogy az egyes emberek számára imegadatik-e, hogy megtalálja és teljesítse az Isten által rábízott feladatot.
Ebben a gondolkodásmódban nem a pénz és az élvetegségek hajszolása a központi probléma, ahol minden emberi hitványság a bankrablás kivételével megengedett. Hanem az, hogy Isten kegyelméből azért kaptuk az életet, hogy a lelkünk fejlődjön.
Néhány kiegészítő megjegyzés az előző hozzászólásomhoz.
A védelmi kötelességéhez.
Jézus: "A jó pásztor, ha kell, életét adja juhaiért". Ha megkérdeznénk egy papot, habozás nélkül mondaná, hogy a férfi kötelessége a család védelme, még az élete árán is. Árpád vezérünk, négy fiával (Levente, Tarhos, Üllő, Jutas) együtt harcban áldozta életét a hazáért.
Ezzel szemben 2006-ban OV a híveit az Astoriához hívta, majd egy semmitmondó beszéd után páncélautóba ülve elszelelt. Nem tudta volna, mi történik? De igen, hiszen már valaki vitt neki megmutatni egy gumilövedéket, hogy mi folyik onnan nem messze. Igazi vezetőként akkor bizony neki a rendőr csapat elé kellett volna állnia. Dehát úgy látszik, nem így volt megbeszélve. A Fidesz még a lapockatörést szenvedett saját képviselőjét, Révész Máriuszt is cserben hagyta. (Más kérdés: ha engem meghívnak oda, ahol összevernek, kilövik a szemem, a meghívónak nem adnék 2/3-ot.) A plébánosunk akkoriban azért ment ki, hogy a rábízott gyerekeket biztonságba helyezze. Lovasroham, kardlapozás miatt került aztán kórházba.
S a múltból következik a jelen: Hende Csaba ahhoz is gyáva, hogy a Rongyos Gárdáról megemlékezzen, pedig ők éppen az alaptörvény szellemében fogtak fegyvert, adták életüket. Cigány bűnözők lopnak, rabolnak, fosztogatnak, gyilkolnak (vajon honnan kapják a know-how-t?) hathatós rendőri ellenintézkedések nélkül. De a buzi menet többször erős rendőri védelemben részesül. Ez így van rendjén?
Néhány hivatkozás a Rotschild cionizmus igazi arcához:
Beteljesedett….. (http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/09/03/beteljesedett/)
Mire képes a háttérhatalom? (http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/01/28/mire-kepes-a-hatterhatalom/)
A szakralitáshoz címek:
Kovács István: Magyarország Szent Koronája
Kovács István: A szakrális fejedelem
Papp Gábor: Angyali korona, szent csillag (előadás: http://www.youtube.com/watch?v=YifrZH3phGM)
Az alkotmányosságról:
Fáy Árpád - A proletár diktatúrától az alkotmányosság felé (http://www.youtube.com/watch?v=ZWDYx8Q9B-w)
Bene Gábor honlapja: http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beneg
Úgy vélem a királyság restaurációja nem oldana meg semmit a jelenkor feszítő társadalmi problémáiból. Komolyan gondolja bárki, hogy nekünk királyokra, hercegekre, grófokra meg bárókra van szükségünk? Nem olyan ideológiát kellene a közgondolkodás középpontjába állítani ami a tehetségre, a munka becsületére, a társadalmi igazságosságra épít és nem a születés jogán elnyert hatalomra?
Demokrácia? Melyik, amit a jenkik szállitanak az arab országokba? Vagy amilyen itt van? Ha nem tetszik nekünk, akik csinálják a mi demokráciánkat, rögtön fasiszta, antiszemita és még mitudom én mi leszel! Királyság ? Habsburgékból nem volt elég? 4oo év, te jó Isten! A páneurópai pikniket nem Ottó bácsi nevéhez füzik, vagy csináltatták vele? most is piknikelünk, de jó is nekünk! ( ha nem mondatják le, ma ő lenne a király ! Illetve Gyurika. )
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle