Célja a rombolás


A zsidók által alapított, szerkesztett, működtetett, szponzorált, és zsidó-liberális stratégiai célokat szolgáló Heti Világgazdaságról kezdettől fogva tudjuk, hogy micsoda. A megbízhatóságának és a hitelességének a gondosan kialakított nimbusza rettenetesen hamis, mégis aránylag hatékonyan működik például abban a tekintetben is, hogy a többi hasonló manipulatív médiatermék engedelmesen követi a hírközlés tematizálásában, illetve megfellebbezhetetlen hivatkozási alapként szolgál, mert kialakult, hogy ha valamit a HVG megírt, az úgy is van. Valójában persze dehogy. De a sznobok elfogadják. A HVG a megmondás netovábbja ugye.


A Nyáry Krisztián nevű személyt már kevesebben ismerik, de a tapasztaltabb újságolvasók közt azért viszonylag mégis elegen. Tudjuk róla, hogy a haladó-demokratikus-urbánus-ballib, magyarán zsidó manipulátorok mintapéldánya.

Most a HVG-ben Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket címmel Nyáry Krisztiánnal jelent meg interjú.

Egy részlet belőle:
hvg.hu: A második könyv előszavában írja, hogy sokáig hezitált, meg merje-e írni Kölcsey történetét, vagy sem. Nyilván botránygyanús a Himnusz költőjéről megírni, hogy a saját neméhez vonzódhatott.

Ny. K.: Legalábbis szerelmet érzett egy férfi iránt. Minden Kölcsey-monográfiát elolvastam, és látszik, hogy mindenki kerülgeti ezt a témát. A szerelmi életéről például olyan kétértelmű félmondatokat lehet olvasni, hogy a „Szemere Pálhoz való viszonya még a szentimentálisnál is több volt”. Vagy egyszerűen csak azt mondják a monográfiák, hogy a magánéletéről semmit sem lehet tudni, vagy azt, hogy nem is volt valódi tárgya a szerelmének. Mindez azért nehezedik ránk, olvasókra és az irodalomtörténészekre, mert a Himnusz költőjéről beszélünk. Ez valószínűleg már rég nem lenne titok, kibeszéletlen dolog, ha nem ő írja a Himnuszt.

hvg.hu: Nyilván az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy ő maga sem tudott igazán mit kezdeni az érzéseivel.

Ny. K.: Valószínűleg nagyon elfojtós fiatal srác volt, akinek nem nagyon volt mihez viszonyítania. Az látszik a leveleiből, hogy próbálja nagyon elmagyarázni saját maga és az olvasói számára a különböző érzelmek természetét: folyamatosan azt elemzi, hogy mi a barátság, mi a szerelem, mi a hazaszeretet. Nem véletlenül találja ki azt a konklúziót, hogy mindez lényegében ugyanaz. A könyvben részben ezért írtam meg hosszabban a Kölcsey-fejezetet, mert szerettem volna minél többet megmutatni ebből a vívódásból, és azért nem írok le egy összefüggő történetet, mert nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt.

hvg.hu: Mégiscsak kirajzolódik valami nagy érzelmi vihar az általad leírtakból és az idézett Kölcsey-levelekből.

Ny. K.: Kölcsey mindig is fontos volt számomra. Már irodalomtörténész koromban elgondolkoztatott, hogy lehetséges az, hogy egy alapvetően szerelmes verseket író és a saját érzelmeire koncentráló, klasszikus alanyi költő mindezt egyszer csak átalakítja hazaszeretetté. Már akkor sem tudtam, hogy ez hogyan működik. Nem értettem, hogy miért írja azt a szakirodalom, hogy senkibe sem volt szerelmes, miközben a szerelmes versei egyáltalán nem tanulmányversek, poétikai gyakorlatok.

Értjük a cikk tartalmát, az üzenetét. Egyrészt Kölcsey mint személy leráncigálva, másrészt a hazaszeretet csakis valami beteges dolog lehet, más érzések elferdülése, vetítgetése, eltorzulása.

Mindez rafináltan becsomagolva úgy, hogy tárgyilagosnak, tudományosnak, sőt majdhogynem emelkedettnek tűnjön, és a HVG-specifikus célközönség hasfájás nélkül bekajálja. Ha pedig nemzeti érzelműek is elolvassák, undorodjanak meg a Himnusztól, menjen el tőle a kedvük.

Nyárynak, a HVG-nek és az egész zsidóbrancsnak arra is ügyelnie kellett, hogy ne ütközzenek bele a nemzeti jelképek gyalázásáról szóló büntetőparagrafusba, amely így hangzik:
Nemzeti jelkép megsértése
334. § Aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tehát ezt a büntetőjogszabályt kerülgeti ki az irodalomtörténetinek álcázott szemétkedés, amit a zsidó lapban fontosnak és aktuálisnak éreztek közölni egy zsidó krakélerrel készített interjú formájában.

Lehetne esetleg vitába szállni vele, hiszen a 19. században a romantika és a szentimentalizmus hatása annyira benne volt a műveltebb körök egymás közötti kommunikációjának a stílusában, hogy azoknál is előütközött, akik íróként vagy költőként más irányzatokat követtek. Mézesmázoskodó stílus uralkodott, akkoriban az volt a természetes. Ezt könnyen félremagyarázhatja a mai korban az, akinek eleve ez a célirányos szándéka.

De nem érdemes belemenni ilyen vitákba, mert azzal pontosan a Nyáry-félék céljait mozdítanánk elő, fokoznánk a rágalmak terjedését.

Felmerült a cikk mint téma a facebookon, és nyomban akadt egy agymosott, aki így szólt hozzá:
„Az baj, hogy Nyáry esetleg zsidó? Ifjú koromban nagy divatja volt a Jereváni Rádiós vicceknek, pl. egy hallgatónk kérdezte: igaz e, hogy Majakovszkij buzi volt? Válasz: igaz, de mi nem csak ezt szerettük benne.”

Világos a gondolat. Akár igaza is lehetne. Nyilván akadnak olyanok, akik „esetleg” zsidók, „mellesleg” zsidók, de közben már rég ateisták, és nem tartják a kapcsolatot a gondosan strukturált és szervezett, céltudatos és elszánt zsidó fősodorral. Bizonyára vannak ilyenek, noha a zsidóknál más népekhez képest összehasonlíthatatlanul kevesebb, hiszen bennük pontosan a rejtőzködve szerveződés a pláne, meghatározó és döntő mértékben.

Nyáry azonban nem „esetleg” és nem „mellesleg” zsidó. A tevékenységét figyelve már korábban is tudtuk, hogy tipikusan egy zsidó ügynök. Olyan, akinek a rombolás a célja. Mint most is.

Nem férnek a bőrükbe.

8 kommentek:

Látó írta...

- Igaz-e, hogy Nyári aljas?
- Igaz-e, hogy Nyári buzi?
- Igaz-e, hogy Nyári zsidó?
- Igaz-e, hogy Nyári ügynök?
- Igaz, de mi nem csak ezeket utáljuk benne...

Névtelen senki írta...

Azért nem kell a sírt zokogva körülállni!
Wilde Oszkárt sem azért kedveljük,mert nem az ellenkező nemet kedvelte.
Magánügy, mint ahogyan Kölcseynél sem azért olvassuk a Parainezist, mert kiérződik belőle unokaöccse iránt érzett pedofil hajlama. Érdekes, hogy a nemzeti érzelmű elkötelezett nagy embereket tűzik tollhegyre, az egyéb _ esetleg más csoporthoz tartozó - művészek szexuális viselkedése tabutéma. Megjegyzem, hogy Kölcsey annak idején liberális volt, de az akkori liberálisok nem másság felvonulást tartottak, hanem pl. Táncsics diszkocsiját húzták kiszabadítása során.
Ez a Nyálas Krisztián lenne Demszky egykori kampányfőnöke? Valszeg.
Olvasván a HVG cikket, Konrád György egykori Látógató regénye jut eszembe. Arról jegyezte meg Sándor András esztéta, - akit antiszemitizmussal nem vádolhatunk - hogy életrajzi ihletése van a benne megtalálhetó szexuális elferdülésnek!
Ez az elferdült bagázs most abban a Berlinben tanyázik, amelyik a múlt század 20 - as éveiben a szexuális aberráltak Mekkája volt!
Nem lett volna rossz Demszky termékeny farkával foglalkozni, hiszen minden nője és gyermeke során ingatlan panamák keletkeztek!
Vehetjük a másik oldali díszpintyet, a lécci Deutsch Tompikát is, az sem piskóta: bebiztosította utódai megélhetését. Ez az igazi gond, nem az ilyen Nyálas Krisztiánok rombolása.

Névtelen írta...

Shakespeare is irt olyan szonettet ami nem teljesen egyértelmü ( az egyik legszebb szerelmes vers) és akkor most egyetlen müvét se nézzük meg, vagy olvassuk el, mert esetleg buzi lehetett?Most mi van? Aki nem buzi, cigány, zsidó, az már nem lehet rendes, tehetséges ember? Mostmár mindenhez buzúlni kell?Teszek rá már az ilyen hülye provokációkra, aki kitalája arra is és aki széthinti arra is.

Zéé írta...

"„Ölellek véghetetlen szerelemmel, mint mátkád ölelni soha sem foghat – ez a szív nem a lyánykájé" - írta Kölcsey Ferenc, a Himnusz írója legjobb barátjának, Szemere Pálnak, akinek egyébként több szerelmes levelet is írt. Szemere éppen esküvő előtt állt, menyasszonya távoli rokona, Szemere Krisztina. Kölcsey Ferenc költő, politikus és nyelvújító, a Himnusz szerzője, a Kisfaludy Társaság alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Fél szemére vak, vékony férfi volt. Szemere Pál költő a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja volt, és állítólag jóképű volt."

Mondjuk egy nőket favorizáló ember sohasem fog ilyen sorokat írni egy férfinak. A sztori pedig a fenti cikkel ellentétben nem a sötétben bujkáló zsidó mételyezőről szól, hanem azon jobbos, "népnemzeti" dogmáról, miszerint egy buzi nem lehet hazafi, nem írhat verset a hazaszeretetről. A mi kis nemzeteink faéknyi logikája mentén persze a két dolog nem fér össze. Hogy miért, az persze titok.
Az idézet szerint bizony Feri szerelmes volt Paliba. Emellett a hazájába is. Még akkor is, ha a fekete-fehér gondolkodású emberkék ettől agyvérzést kapnak, és egy újabb borzalmas zsidó-világösszeesküvést fantáziálnak egy egyszerű elemzés kapcsán.

Mészáros Csaba írta...

Odáig jutottunk-ne tagadjuk:saját töketlenségünk okán-,hogy büntetlenül megtehetik ezt is!Nem fognak megállni itt!

Gondor4 írta...

Szóval már Kölcsei is...útban van.Egészen addig,míg ő is zsidóvá nem válik..Mert hát erről van szó,hogy nem a torokmetszők fajtájából való.Himnuszt mert írni..,magyar...hazafi..ezt kéne überelni kaftánoséknak,de nem megy.Az ölés népe erre nem alkalmas.Aljas játékba kezdtek..már megint.Szokásuk ez.Kétezer éve művelik.Mást nem is tudnak.Nyári...?Ki az?

Zéé írta...

Gondor4@:

Ha már a védelmedbe veszed, akkor legalább helyesen írd la a nevét: Kölcsey.

Vitathatatlan, hogy Kölcsey szerette a hazáját, és huszadrangú dolog az, hogy buzi volt, avagy nem. Érdekes az úgynevezett nemzetiek kategorizálási módszere. Teli pofával zsidóznak, de ha a Nobel-díjasaink kerülnek szóba, akkor büszkén magyarokról zengedeznek. A buzikat szidják, ütik, de ha a himnuszunk írójáról kiderül, hogy "szintén zenész", először néznek maguk elé hülyén, majd rögtön elkezdenek zsidózni. Mivel semmiféle határozott ideológiájuk nincs, ezért időről időre tátott pofával rohannak bele a faszerdőbe.

A himnuszunk írójával nem az a fő gond, hogy szerelmes volt egy másik kanba. A probléma ennél mélyebb. Ezt a "nemzeti indulót" egy vézna, csúnya, alacsony, önbizalom-hiányos ember írta, akinek bizonyára mindig is gondjai voltak a nőkkel. Ez a depressziós, önbizalom-hiányos szöveg nemzeti himnuszként immár az egész magyarság elméjébe szivárog bele, roncsolja, és teszi a szerzőjéhez hasonlatossá: félénkké, pesszimistává, visszahúzódóvá. Így válik a "balsors" és "megbűnhődés" egy ember személyes élményéből egy egész nemzet lelkiségévé.

De gondolom ebből a kizárólag zsidózáshoz "értő" népnemzetikeresztény közönség egy betűt sem fog fel. A nemzet igazi tragédiája ez a csürhe, aki a méreggel teli üveget is fenékig kiissza, ha egy zsidó azt mondja, hogy nehogy igyon az üvegből. Amelyik népnek ilyen primitív a nemzeti tábora, azt nem csoda, hogy a zsidók vezetik az orránál fogva.

Névtelen írta...

Gyűlik itt is az emberi szemét, a mindent bemocskolni akaró aberrált, hugyszagú nép, kaftános csorda, nemi, faji, felekezeti identitászavarában tobzódó hiénacsapat.
És jönnek a szarból, a nagy zsidó tévelygésből, hogy megmondják, ki kicsoda, belepofázzanak minden nemzet nemzeti magánügyébe, filléres freudizmusuk hunyorgó lángjainál pislantsanak egy nagyot. Egyetlen szempontjuk van, a torzítás, a nagy vizuális és lelki téboly. Mindenki bűnös és romlott, hogy ne látszódjék, ki is a bűnös, a romlott és a degenerált. A mindenki mindenkivel degenerálódott ősszemita, melynek minden gonosz pillantása az ősmétely projekciója. Az önmagát a gyűlölködésével halálra ítélő népség, mely még a nagy agónia pillanatában is egyetlen célt áhít: ha döglenie kell, dögöljön vele minden nép.

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló