Számtan, nyelvtan, cigánytan

Új tanév, új rögeszme, megszokhattuk már. De amit most találtak ki, attól az ember egy percre elszótlanodik: a most induló tanévvel kezdődően általános és középiskolákban kötelező a cigányismeret üzemszerű tanítása. Megkérdeztem néhány tanárt, hogy milyen részleteket tudnak erről, de nem tudnak semmit. Inkább csak arról beszéltek, hogy ha egy villanyszerelő ostoba vagy kontár, akkor nem működik a hálózat, és páros lábbal kirúgják, esetleg agyoncsapja az áram, de az oktatásügy mindig is a hülyék zavartalan homokozója volt, a kontraszelektált és tudálékos tanácsi vagy minisztériumi tanügyi nénik sajnos a szakma örök velejárói.

Amelyik tantárgyba lehetséges, beillesztenek cigányajnározási epizódokat. Történelemből már eddig is volt, most majd lesz irodalomból és nyelvtanból beás meg romani nyelv és irodalom, énekórán sájjdanáré danáré, és külön oktatásra készülnek az úgynevezett demokráciáról szóló frázisok minél korábbi sulykolásához, benne persze a cigányokkal. Hattól tizennyolc éves korig nonstop.

Megpróbálom elképzelni ezeket az órákat a gyakorlatban. Nem könnyű. Hiszen a libareálisoknak a cigányokról szóló dogmái mindössze öt-hat bárgyú kis tételre korlátozódnak, azokkal nem lehet kitölteni még akár egyetlen normális tanórát sem, hát még hetente újabb és újabb órákat. Miről is beszélhetne a tanár? Főleg úgy, hogy a gyerekek ne röhögjenek a képébe?

Persze lesznek majd segédletek és brosúrák, amiket vastagon fizetett romológusok, szociológusok, pszichológusok, genderológusok, politológusok és egyéb zsidók magasan képzett, haladó gondolkodású, nemzetközileg elismert, Soros-alapítványos szakemberek boldogan gyártanak köbméterszám, máshoz úgysem értenek. De ezeket a gyakorlatban alkalmazni akár egy általános iskolai tanóra erejéig is reménytelen, és maguk a pedagógusok fogják a tanári szoba túlsó sarkába vágni, de úgy, hogy csattanjon.

Mindamellett érdekes feladat – mai szóval kihívás, sőt challenge – lehet egy óra megtartása például beás nyelv és irodalomból. Aki valóban tehetséges tanár, az itt kivághatja a rezet! (Akár szó szerint...) A beás irodalom eleve reménytelen, mert négyzetgyök mínusz nulla, ami matematikai képtelenség, de a beás irodalom mérőszámaként mégiscsak racionalitással töltődik fel. A putriscigányok verbalitásának oktatásában viszont perspektíva van, és a gyermekek is bizonyára élveznék – az iskola mint intézmény legnagyobb dicsőségére.

A valóságban persze az lesz, hogy a tanárok bekörmölik a kötelező tételeket a tanmenetbe, aztán magukat a tanórákat a rendes anyag tanításában keletkezett elmaradások pótlására használják.

Úgyis csak arra való ez az egész, hogy fel lehessen mutatni az ország izraeli gazdijainak és a fényességes Nyugatnak, hogy lám-lám kezünket-lábunkat törjük igyekezetünkben a demokrácia és a tolerancia megtanulásáért és a rasszistafasisztaságból való kigyógyulásért. Tehát csak a szolgalelkűség és az idióta megfelelési kényszer egy újabb röpke kiéléséről szól a nóta, amit maguk a gazdik sem vesznek komolyan, szinte azonnal el is felejtenek, és újból kezdik elölről a követelőzést a fasizálódás elleni hatékonyabb küzdelemről.

Nem is kellene túldramatizálni ezt a legújabb baromságot. Mégis keserű szájízt okoz. Leginkább azért, mert ismét szembesít bennünket az ország elcigányosodásának mértékével és tempójával, valamint azzal a sajnos kétségbevonhatatlan ténnyel, hogy a következő generációnak – a saját gyermekeinknek – a cigánykérdés mennyire rányomja a bélyegét a létére.