Tovább züllesztve

Azt hiszem, az nem nagyon lehet viták kérdése, hogy egy ország, egy társadalom életszínvonalát, vagy mondjuk úgy minőségét, a benne lakók közérzetét, nem kizárólag csak az anyagi jólét határozza meg. A megfelelő fizetés, az anyagi biztonság természetesen fontos dolog, de azért van még egy sor olyan tényező, ami jelentősen befolyásolja azt, hogy egy adott országban mennyire jó élni.

Ilyen tényező például az emberek államba, az állam intézményeibe, a közbiztonságba, az igazságszolgáltatásba vetett hite. Hisz lehet egy ország egy adott pillanatban kevésbé gazdag, lehetnek egy országban nehezebbek a hétköznapok, mégis ha az ott lakók többsége úgy érzi, hogy az általa befizetett adókból fenntartott államapparátus jól működik, ha az ott élők többsége úgy érzi, hogy ha már pénz nincs, de legalább az igazság, az igazságosság megvan, akkor a gazdasági nehézségek is könnyebben túlélhetők, akkor a bizalom és a remény is megmarad, hogy a dolgok belátható határidőn belül majd jobbra fordulnak.

Ha manapság végignézünk Magyarországon, akkor sajnos azt látjuk, hogy a társadalom jelentős részénél nemcsak az anyagi biztonság nincs meg, de már az államba, az igazságba, az igazságszolgáltatásba vetett hit is csak alig pislákol. De mitől is lenne ez másképp, amikor ezt a hitet évtizedek óta kormányoktól függetlenül tendenciózusan rombolják. Elég csak visszatekintenünk az elmúlt évtizedekre, elég csak végiggondolnunk az elmúlt néhány év történéseit és mindenki tudná sorolni azokat a bűntetteket és bírósági ítéleteket, amelyek folyamatosan pusztították, amelyek folyamatosan züllesztették a társadalmi morált. És hogy a trend mennyire egyirányú, azt jól mutatja az a döntés is, amit a múlt héten hozott meg a Pécsi Ítélőtábla Bándy Kata gyilkosának, Péntek Lászlónak az ügyében.

Makai Lajos tanácsvezető bíró: "...nem teljesen bizonyítható a gyilkosság egyenes szándéka"

A másodfokú bíróság Makai Lajos tanácsvezető bíró vezényletével enyhített Péntek elsőfokú, tényleges életfogytiglant jelentő büntetésén. A bíró az ítélet indoklásában kifejtette, hogy a bíróság álláspontja szerint „a vádlott nem tudott róla, legalábbis nem bizonyíthatóan, hogy be kellett volna vonulnia a börtönbe a gyilkosság elkövetését megelőzősen, másrészt nem teljesen bizonyítható a gyilkosság egyenes szándéka. Vagyis P. László nem azért ment feltétlenül a sértett után, hogy megölje.” De a bíróság elfogadta Péntek ügyvédjének, Tuza Péternek azt az érvelését is, miszerint „P. László nem követte el kifosztás bűncselekményét, hanem csak lopás történt, mivel nem a gyilkosság után vette el Bándy Kata értékeit, hanem később.”

A most 26 éves Péntek László korábban tizenegyszer volt büntetve. Múlt év július 8-án hajnalban megerőszakolta, és közben, hogy ellenállását megtörje, brutális kegyetlenséggel megfojtotta Bándy Katát, a fiatal pécsi rendőrségi pszichológus lányt, aki egy születésnapi összejövetelről tartott hazafelé.

A jogerős bírósági ítéletnek megfelelően, Pénteknek ezért a tettéért nem kell örök életében a börtönben rohadnia. 40 év után feltételesen szabadon bocsátható lesz.

Ez lenne a magyar igazságszolgáltatás.

Vajon milyen jogrendszer az, ahol az elfogadható érvelés, hogyha valaki meggyilkol valakit és nem akkor, hanem csak fél óra múlva, amikor visszamegy elrejteni a holttestet, akkor veszi el az értékeit, akkor az már nem rablógyilkosság, hanem lopás? Milyen jogrendszer az, ahol azt meri mondani indoklásként egy bíró, hogy „nem teljesen bizonyítható a gyilkosság egyenes szándéka” akkor, amikor megfojtanak és megerőszakolnak egy védtelen lányt?

És mi jöhet még?

Legközelebb majd egy hasonló esetben az lesz az enyhítő körülmény, hogy a gyilkos különös kegyetlenséggel követte el a tettét, ergo mélyen érző ember, így megérdemeli a kisebb büntetést?