Média - Freiheit

Szombaton délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a Frei Tamás hivatalos oldala címet viselő profil a következőt teszi közé a Facebookon: „Íme egy internetes portál mai címe: "K. Lajos Györgyöt azzal gyanúsítják, hogy cinkostársával megölt egy magyar férfit Phuket szigetén." Figyelem már pár napja, hogy mit is kezd a magyar sajtó ezzel a gyilkossági story-val. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem sokat. Érdekes, bulváros gyilkossági történet, ez jön át az írásokon, hogy nahát... már ott is ölik egymást a magyarok. Körülbelül ennyi.”

Bármiféle vitaszándék nélkül, pusztán segítő szándékkal azonnal és legelső reagálóként visszaírtam egy rövid tájékoztatást, hogy az elkövető izraeli-magyar kettős állampolgár, az ilyen vonatkozás újabban forró, ezért van a viszonylagos kussolás. Részemről ezzel le is volt zárva az ügy. Legalábbis azt hittem.

Frei Tamás azonban pár perc múlva visszaválaszolt, Megkért, hogy ne zsidózzak, illetve ne használjak olyan szót, hogy kussolás, ő sváb gyerekként nem szereti az ilyesmit. Válaszul elmagyaráztam neki, hogy egyszerűen ez a valóság minden szempontból. Erre következett a kioktatás. Sajnos nincs fizikai lehetőség a pontos idézésére (okát ld. később) de az volt a tartalma, hogy én az egész esetről csak őtőle értesültem, és honnan is tudnék én ilyenekről Ózdon.

Kicsit mérges lettem, és visszaírtam neki, hogy az esetről már legalább három napja tudok innen az internetről, a témát nem én hoztam elő, hanem ő, tények azok tények, az eredeti kérdésre válaszoltam, és a „zsidó” szót nem én írtam le először, hanem ő.

Közben megkezdtek beérkezni egymás után a többi olvasói hozzászólások, megerősítve azt, amit elsőre írtam.
Kisvártatva azt kellett tapasztalnom, hogy megszűnt minden kommentelési lehetőségem, vagyis egyszerűen kizárt, valamint hogy nyomtalanul eltűnt az első tíz-tizenkét hozzászólás, és attól kezdve csak a cirmoscica szintű álmélkodások maradhattak.

Oúú.

Ha netán valaki nincs képben a vita tárgyát képező gyilkossági esetről, az itt olvashat róla.

A minőségi újságírás és riporterkedés ikonjaként beállított, ma már kevésbé, de tizenöt évvel ezelőtt széles körben ismert Frei Tamást pedig így mutatja be a Wikipédia:

Frei Tamás Pécsett született 1966. május 21-én Frei Péter és Szili Judit gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait az ELTE jogtudományi karán kezdte 1985-1986 között, majd tanult Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (1986-1989), Ausztria és Svájc szakterületen. Washingtonban médiamenedzsmentet, a Tennessee Állami Egyetemen pedig televíziózást hallgatott 1992-1993 között. Az Amerikai Egyesült Államokban forgatókönyvírást és dramaturgiát tanult. Ösztöndíjas volt a svájci közrádióban. 

1988-tól interjúkat készített a 168 Órának, két évig hírt szerkesztett a Danubius Rádió német nyelvű adásának, de 1994-ben elbocsátották. 1991-ben a Magyar Rádió külpolitikai rovatánál kezdte pályáját, mint szerkesztő-riporter. Számtalan háborús helyszínen járt tudósítóként, Szomáliában, Boszniában, a kolumbiai kábítószer-háborúban. 1993-1995 között a Magyar Televízióban Esti Egyenleg című műsorát vezette, majd a Nap TV műsorvezető-riportere lett. 1996-ban indította el Frei Dosszié című műsorát a Magyar Televízióban,ahonnan az RTL Klubhoz igazolt, majd a TV2-ön folytatta a pályafutását. A Dosszié a modern kori magyar televíziózás egyik legnézettebb és legtovább sugárzott műsora volt, 13 éven át 2008-ig futott. Frei Tamás riportfilmjeit számtalan országban vetítették.

Televíziós újságíróként a világ több mint 100 országában járt és interjúkat készített államfőkkel éppúgy, mint hollywoodi sztárokkal. 

Tanulságos életrajz, elemezzem? (Bocsánat az esetleg túl személyes adatok közléséért, de hát a Wikipédia már régóta nyilvánosságban tartja, és ha fényezési célból nem volt kifogásolható a közzétételük, akkor most se legyen az.) Nagyjából érti belőle mindenki, hogy milyen figuráról van szó. Mindenesetre azt képzeltem, hogy ha valaki ennyire a nagybetűs Újságíró és Riporter, az betartja a nyilvánosság előtti vitának és érintkezésnek az elemi korrektségi szabályait, és ha indulatok nélküli és tárgyilagos ellenérvvel találkozik, akkor nem a lekussoltatás és törlés lesz a reagálása. Úgy látszik, még mindig naiv vagyok.

Nomost azt, hogy ki a sváb gyerek és ki nem, megintcsak nem én hoztam porondra. A Metapédia nevű portálon mást olvastam erről, de hát ők biztosan nácik, és ez elegendő tromf bármire. Dehogyis zsidózok. Nem olyan családból származok én – mondaná Bendegúz az Indul a bakterház-ból. Frei Tamás bizonyos tehetségeit meg nem kérdőjelezve azért mégiscsak képet kapunk belőle és az életrajzából arra, hogy valaki hogyan futhat be fényes karriert minden rendszerben, miért reagál hisztérikusan Izrael bármiféle említésére, és miért érzi azt, hogy ő felül van.

Kár, hogy törölt. Szívesen megbeszéltem volna vele néhány kérdést. Indulatok nélkül, racionálisan. Például rögtön azt, hogy miért hangsúlyozza ő is, a köztudottan maximális zsidó befolyás alatt álló RTL, Tv2 és többi gagyimédia is a „magyar ölt magyart” beállítást, miközben Mose Dávid ölte meg Reisz Pétert, izraeli útlevéllel a zsebében, más tálalás még kézenfekvőbb lehetne.

Azt is súlyosan megkérdezném, hogy ha én pl. Ózdon lakom, akkor miből gondolja, hogy itt más internet van bevezetve ahhoz képest, ami őnála Budapesten. Mert ugye valószínűleg ő sem tartózkodik folyamatosan Phuket szigetén, hogy tájékozottsági előnyben volna ebben az adott témában. Pláne hogy rögtön a felvezetésben a saját tájékozatlanságát szidolozta. Tehát miért vindikál saját magának valamiféle eleve való Jobbantudást és kioktatási jogosítványt egy nem budapestivel szemben.

Azóta helyrerázta a világ őszerinte való Rendjét, és utólagosan új folytatással látta el a facebookos posztját. Üzleti szellemben a saját könyveit reklámozva, és lerántva a leplet a magyarok milyenségéről.

Tudván tudom, hogy saját vitát nem illik publikációvá felfújni. De hát annyira végtelenül jellemző ez az egész eset…