Kolompár megúszta

Dübörög az elszámoltatás. Azt hiszem, ez köztudott. Nem baj, ha az átlagember nem vesz belőle észre semmit, dübörög akkor is. És kész. Ez megkérdőjelezhetetlen.

Annak sincs semmi jelentősége, hogyha megkérdeznénk bárkit ebben az országban, legyen az bármelyik pártnak is a szimpatizánsa, hogy soroljon már fel nem több, csak három büntetéssel lezárt ügyet, ami a kormányváltás óta az elszámoltatás kategóriájába eshet, akkor nem sokan tudnának kimerítő választ adni a kérdésre. Minden bizonnyal azért, mert nem is lehet.

De az elszámoltatás dübörög. Legalábbis a narancsos vakítás szerint mindenképp. És hogy ez mennyire így van, azt jól mutatja az a múlt csütörtöki jogerős bírósági ítélet is, melyben a Fővárosi Ítélőtábla felmentette Kolompár Orbánt a hatrendbeli, „a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény” vádja alól.

Persze most sokan mondhatnák azt, hogy ez csúsztatás, hogy ez egy régi történet, csak kissé elhúzódott a vége. Az ügy valóban nem most kezdődött, ez kétségtelen, de ez a lényegen azt gondolom, egy cseppet sem változat.

2008. november 16-án, a korábbi testület önfeloszlatása miatt időközi cigány kisebbségi önkormányzati választást kellett tartani Heves megyében. A referendum látszólag rendben le is zajlott, sem előtte, sem a voksolás napján senki nem tett panaszt a választási bizottságnál a jelölés vagy a szavazás lebonyolításával kapcsolatban.

Rá fél évre aztán a Célpont stábja elkezdte kapargatni az ügyet, minek után előkerült néhány egykori részvevő, akik határozottan állították, hogy a választásokon visszaélések történetek. Kiderült, hogy Kolompár és társai 30-50 ezer forintos havi jövedelmet biztosító kistérségi referensi megbízást ajánlottak némelyeknek cserébe azért, hogy rá és szervezetére, a Magyarországi Cigányok Országos Fórumára (MCF) szavazzanak. Egyes tanúvallomások szerint voltak, akik mobiltelefont is kaptak a voksukért.

A tévéműsor levetítése után előzetes rendőrségi információgyűjtés, majd hivatalos eljárás indult az ügyben, ahol a tévében is nyilatkozó tanúk, továbbra is fenntartották az általuk elmondottakat. Az ügy végül vádemeléssel került a bíróság elé, melyben H. Sándor elsőrendű, Kolompár Orbán másodrendű és D. Edina harmadrendű vádlottakat kétféle bűncselekmény elkövetésével gyanúsították meg. Az egyik szerint a 2008 novemberi választással összefüggésben. H. Sándor és Kolompár a választások rendje elleni bűncselekményt, a másik szerint H. Sándor még egy okirat-hamisítást is elkövetett, melyben D. Edina bűnsegédként vett részt.

A látszólag teljesen sima ügy aztán a bírósági szakaszban, immár a narancs-éra alatt, kis gellert kapott. Az elsőfokú bíróság ugyanis először kizárta a rendőrségi kihallgatásokról szóló, a bűncselekményeket minden szempontból feltáró jelentéseket, mondván azok még az információgyűjtés időszakában készültek akkor, amikor még nem volt hivatalos eljárás az ügyben. Azaz ilyen esetben csak beszélgetni lehet valakivel, kihallgatni nem. Ergo az elhangzottakról csak jegyzőkönyv készíthető, jelentés nem.

Aztán a bíróság másodjára kizárta a HírTv szóban forgó riportját is, mivel a bíró szerint „a felvétel ugyan tartalmazza a vádiratban is megnevezett tanúk nyilatkozatát, de a felvezető szöveg és a kommentár a vádlottak felelősége tekintetében értékítéletet tartalmaz, ezért az a pártatlan bírósági tárgyaláson nem vetíthető le”.

Így aztán a végére nem maradt semmilyen bizonyíték. A tanúk emlékezete érdekes mód erősen megkopott és a tárgyalások végére már senki nem emlékezett semmire sem. A Heves Megyei Bíróság 2011 októberében „a tényállás nem egyértelmű tisztázása” miatt aztán felmentette a választási csalás vádja alól Kolompárt. A másodfokú ítélet pedig a múlt héten egy az egyben helyben hagyta a korábbi végzést.

Ennyi.

Így megy ez.

Természetesen azon el lehet mélázni, hogy az-e a felháborítóbb, hogy rendőrség akarva-akaratlanul ilyen alapvető hibát követ el, vagy az-e, hogy a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlata és a józan ész között manapság már semmilyen összefüggés nem fedezhető fel.

De legyen bárhogy is, egy biztos. Az egész magyar igazságszolgáltatás jól láthatóan egy lepattant kupleráj színvonalán mozog. És ez akárhogy is nézzük, mindig a mindenkori kormány felelőssége.