Nem sok vonó szakadt

Vitéz bácsalmási Mága Zoltán nem sokáig muzsikált a Rendben. Mondhatni nemhogy kilencet, de még egy vonót sem szakajtott el a brigádban. Mégis az egész történet valahol szimbolikus szintre emelkedett, pontos képet festve a honi társadalmi viszonyokról, a naivitásról és a parttalan gyűlöletről...

Abba a kérdésbe azt gondolom nem érdemes, pontosabban felesleges belemenni, hogy vajon Mága mégis mit keresett a Horthy Miklós alapította Vitézi Rendben, mert ennek az ügy lényegi részét tekintve nincs túl nagy jelentősége. Az elmúlt évek történéseinek fényében meg pláne nincs, hisz ha Széles Gábor, Semjén Zsolt és Tarlós István nemrégiben megkaphatta a Rend Jubileumi Ezüst Nagykeresztjét, akkor Mága vitézsége már tényleg nem oszt, nem szoroz azon szervezet mára már jócskán megkopott renoméján, aminek hajdanán azt volt a célja, hogy összegyűjtse és egyben tartsa a nemzet legjobbjait. 

A történet lényege ezért aztán most nem ez, nem a kilencvenegy éves szervezetet elmúlt évekbeli brutális ledegradálódása, hanem az a balliberált reakció, amit Mága cselekedete váltott ki. A Rendbe való belépés után a művész úr a fősodratú média célkeresztjébe került és az addig agyondicsért és egekbe magasztalt prímásból hirtelen „díszcigány” lett, aki a „Horthystáknak bazsevál”. 

Mága naivan azt hitte, hogy büntetlenül átmehet a másik oldalra, naivan azt hitte, hogy az eddig általa és a balliberáltak által szajkózott jól hangzó szólamok az árokbetemetésről, a másik elfogadásáról, a toleranciáról a valóságban tényleg megtehetők és azok nem csak a liberális vakítás részei. „Azzal, hogy elfogadtam a Vitézi Rend tagságára vonatkozó felkérést, úgy gondoltam, újabb hidat építhetek társadalmi csoportok között, hogy egy békésebb, gazdagabb Magyarország megvalósítását segíthetem.” – mondta még az elején, és talán tényleg elhitte, hogy ez így van. Sőt, még az is lehet, hogy ezt gondolja mai is. Legalábbis ott belül. 

Azonban kívül már más a kép. Mágával azóta megértették, hogy nincs barátkozás, hogy nincs árokbetemetés, hogy nincs kézfogás. Nem lehet. „Nem voltam elég körültekintő döntésem meghozatalakor, és szándékommal éppen ellentétes hatást értem el. Akaratomon kívül sok ember érzékenységét megbántottam, s ezért mérlegelve a körülményeket, a kilépés mellett döntöttem.” – magyarázgatta a döntést később. 

Aztán nem telt el fél nap és már öles betűkkel hozták le a hírportálok a Mazsihisz honlapján megjelent hírt: Mága Zoltán nem Horthy katonája. 

 „Mága Zoltán világhírű hegedűművész, Magyarország egyik legnagyobb filantrópja a mai napon kötetlen beszélgetésen vett részt a MAZSIHISZ székházában dr. Feldmájer Péter elnökkel, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató úrral és Gordon Gáborral az Élet Menete Alapítvány elnökével.

Mága Zoltán részletesen ismertette azokat az indokokat, amely alapján úgy döntött, hogy visszautasítja a Vitézi Rendbe történõ felvételét, és visszaadja vitézi címét. A hegedűművész az első és legfontosabb érvként említette, hogy a felkérés nem kellően végig gondolt elfogadásával veszélybe sodorta mindazt a rengeteg munkát, törekvését, amelyet jó szándékkal és a segíteni akarás szilárd, rendíthetetlen hitével és meggyőződésével, a felebaráti szeretet hirdetésével és erősítésével végzett közel két évtizede. (…)

Mága Zoltán a beszélgetés alkalmával többször is aláhúzta: egyformán szeretne hegedűjével és szavaival, üzeneteivel mindenkihez szólni, és számára a karitatív tevékenység, a másokon való segíteni akarás a legfontosabb feladata életének, ezért döntött úgy, hogy a szívére hallgat és kilép a Vitézi Rendből. Mága Zoltán a találkozón külön megköszönte a MAZSIHISZ vezetőinek azt a baráti hangvételű levelet, amelyben felidézték az egykori kormányzó által alapított rend történetét. A hitközösségünk által is megbecsült és elismert hegedűművész megerősítette: egész életében azért dolgozott, hogy segítse az emberek közötti együttműködést, az egész magyarság ügyét és elveti a gyűlölet minden formáját!

A MAZSIHISZ vezetői a mai kötetlen beszélgetésen hangsúlyozták, hogy mindig is a magyar zsidóság őszinte barátjaként tekintettek Mága Zoltánra, és biztosak abban, hogy ez a jövőben is így lesz, és továbbra is együtt tudnak dolgozni a szegény, az elesett emberek megsegítése érdekében.” 

A rend helyreállt. 

Mága még időben visszalépett és ezzel megmentette a karrierjét, az egzisztenciáját. A történet pedig újabb ékes példája lett a honi balliberális elit gazemberségének és aljasságának. Talán még sokan vannak, akik emlékeznek Kornis Mihály 1993. december 21-én, a Beszélő című lapban megjelent írására, amiben kendőzetlenül megfogalmazta a Magyarországon élő zsidóság örökérvényű és mindent meghatározó alapérzését a magyarsággal szemben: „Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.” 

„Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.” 

Minden nap bizonyítjátok.