Két szék között pofára?

A sportolókat nem az eszükért szeretjük – mondja a már-már közhelyszerű szólás, amivel azért azt gondolom, nyugodtan vitába lehet szállni, hisz szinte vég nélkül lehetne sorolni azon sportemberek nevét, akik nem csak a sportbéli teljesítményükkel, hanem a megfogalmazott gondolataikkal is elismerést váltottak ki mind a szurkolók, mind az egész társadalom körében. Azonban mint minden szólás ez is tapasztalatokon nyugszik, mondhatnánk, van alapja a kijelentésnek. Jól bizonyítja ezt Douchev-Janics Natasa esete is, aki röpke egy hónap alatt az ünnepelt és tiszteletnek örvendő sportemberből, a legfinomabban fogalmazva is, egy hülye, pénzéhes, buta picsává küzdötte le magát. 

Janics Natasa a belgrádi sajtótájékoztatón: „Úgy érzem Magyarországon nem találtam meg a helyem…” 

Amikor a hírportálok először szellőztették meg a hírt, miszerint a háromszoros olimpiai bajnok kajakozó Szerbiában, szerb színekben képzeli el a további pályafutását, sokan értetlenül néztek a képernyőkre. Sokan nem értették, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy Janics itt hagyja Magyarországot, amikor itt mindent megkapott, amikor itt a szponzorok és a szurkolók egyaránt a tenyerükön hordozták. Aztán megszólalt maga az érintett is és a távozását, a szülőhazájába való visszatérését könnyek közt elmondott búcsúbeszédében családi okokkal indokolta: „Nem volt könnyű döntés. A férjem, Andrian Douchev visszautasíthatatlan állást kapott a Szerb Olimpiai Bizottságtól, szeretnénk egyben tartani a családot… és az is nagyon furcsa helyzetet teremtene a családon belül, ha a férjem ellenem készítené fel a szerb lányokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy én is megyek. (…) Köszönöm a szurkolóknak, hogy a nehéz pillanatokban erőt adtak, és ezt soha nem fogom elfelejteni. Jó magyar sportolónak lenni, mert amikor ünnepelsz, nem vagy egyedül, hanem több millió ember ünnepel veled együtt.” 

Ekkor szerintem még sokan úgy voltak vele, hogy a hír ugyan nem túl örömteli, de Janics annyi feledhetetlen percet adott és annyi dicsőséget szerzett az országnak, hogy kár lenne ezért a döntésért haragudni rá. Az élet produkál furcsa szituációkat, és a család azért mégiscsak fontosabb mindennél. 

Ha a történet itt és így maradt volna abba, ma már nem lenne hír, mára már mindenki túllépett volna az egészen. Azonban Janicsból kitört az igazi Douchevné és elindult a cirkusz. 

A Belgrádban tartott sajtótájékoztatón Janics olyan mondatokat mondott, olyan gondolatokat fogalmazott meg, amitől minden magyarnak kinyílt a bicska a zsebében: „Nagyon boldog vagyok, hogy újra lehetőségem lesz szerb színekben versenyezni. Úgy érzem Magyarországon nem találtam meg a helyem…” 

Aztán az egyre inkább ZS kategóriás szappanoperára hajazó műsor itthon folytatódott tovább és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az igazi ok a távozásra Douchevnénál nem a család egyben tartásában keresendő, hanem a besöpörhető pénz mennyiségében. 

Janics először megvádolta edzőjét, Kovács Lászlót, hogy „megcsalta és meglopta” őt, mivel Kovács vette fel a londoni olimpia után kapott jutalmat és nem a férj, Andrian Dusev, akit Janics most már annak ellenére a kizárólagos edzőjének tart, hogy a hivatalos papírokban még az olimpia előtt is Kovács Lászlót jelölte meg trénerének. 

Az eset kapcsán megszólalt Ábrahám Attila, a kajakszövetség főtitkára: „Nekünk nincs tudomásunk arról, hogy Dusev bármilyen jogon megkaphatná a jutalmat, már csak azért sem, mert a diplomáját nem honosította, és a MOB több kritériumának sem felel meg. Andrian Dusevnek hivatalosan semmi köze Janics felkészüléséhez, nem honosíttatta edzői papírjait, így nem is kaphatott jutalmat. Amit Natasa most művel, az méltatlan és felháborító.” 

„Nem én akartam Natasát edzeni – idézi fel a közelmúltat Kovács László - 2008-ban ő keresett meg, hogy a néhai apjával, Milannal való jó kapcsolatomra tekintettel vállaljam el a felkészítését. A közös munka eleinte gyümölcsöző volt, ez a helyzet akkor kezdett megromlani, amikor képbe került Andro, egykori tanítványom. Eleinte megelégedtek annyival, hogy csak ott van az edzéseken, beül mellém a motorosba, később egyre többre tartottak igényt. Senki nem akart Natasának ellentmondani, így az ő akarata érvényesült" - fakadt ki a történtek után a tréner, aki akár itthon, akár külföldön voltak Janicsék, az edzéstervet összeállította számukra. – „Az utóbbi időszak történései azt igazolják, hogy Andro rossz hatással van Natasára.” 

Douchevnének az elválás nem megy könnyen az eddigi klubjától sem. „Nem örülünk, de tudomásul vettük, hogy Natasa szeretne visszatérni Szerbiába. Rengeteg szállal kötődik szülőhazájához, ott él az édesanyja, a rokonsága, ott kapott munkát a férje – mondta Petrovics Kálmán, az EDF-Démász Szeged klubigazgatója. – „Szerettük volna a lehető legbékésebben befejezni a rengeteg nagy sikert hozó 12 éves történetet, ezért kértük, szeptember 30-i határidővel zárjuk le az együttműködést, ő azonban nem írta alá a papírokat. Ennek csak egy oka lehet, de azt én nem szeretném kimondani.” 

Mi azért nyugodtan kimondhatjuk: a huzavona havi 600 ezer forintról, azaz 1,8 millióról szól. Janics a klubtól, az államtól és a támogatóktól magyarországi tartózkodása során mintegy 500 millió forintot kapott, de úgy tűnik, ez sem elég neki. 

Aztán az ügy tegnapelőtt Szegeden újabb fordulatot vett, amikor leült egymással egyeztetni a magyar és a szerb szövetség. A találkozón résztvevő Ábrahám Attila elmondása szerint „a szerbek megerősítették: kivásárlási hajlandóságuk nincs és nem is volt, mi több, visszautasíthatatlan edzői ajánlatot sem tettek Janics bolgár férjének, Andrian Dusevnek, hiába beszélt erről korábban Janics. Jókora meglepetés kerített hatalmába, amikor erről hallottam. Az egész ügy más dimenzióba helyeződik ezek után, és egyre inkább tragikomédiába torkollik. A szerbek ugyanis csak annyit mondtak, szeretettel várják, szívesen látják őket, de semmi több, valójában csak a hazaszeretetre alapoznak. Egyre rosszabb szájíze van ennek az átigazolásnak.” Végül egy újságírói felvetésre, miszerint Janics felperzselte a híd Magyarországra vezető részét, Ábrahám annyit mondott: „valami hasonlót gondolok én is. A versenyző és az edző valószínűleg nem gondolták végig az ügy összes lehetséges kimenetelét.” 

Érdekes adalék még a történethez, hogy mindeközben a szerb sajtóban állítólag megszellőztették, hogy Andrian Dusevnek, egy korábbi kapcsolatából van egy Kristijan nevű fia, aki eddig magyar, török és bolgár színekben is versenyzett már, és akinek most az a legnagyobb vágya, hogy a szerb válogatottat erősítse. 

Az eddig is sejthető volt, hogy Janics Natasa igazmondása hagy némi kívánnivalót maga után. Mind itthon, mind Szerbiában eljátszotta azt, amit kellett, amit a közönség hallani akart. Hogy melyik volt az őszinte nem tudható, de ma már talán nem is érdekes, mert most már egyre inkább a két szék közötti pofára esés esete áll fenn, ami jó eséllyel valószínűleg be is következik. És hangozzák bármilyen csúnyán is, de azt gondolom, a történtek után meg is érdemelné.