Föl, föl, te éhes proletár!

Vasárnap este óta immár semmi kétsége nem lehet senkinek sem afelől, hogy a Fővárosi Nagycirkusz a Kossuth térre költözött. Felállították a sátrakat, kikerültek a reklámtáblák és a molinók, mintegy előre sejtetve, hogy a következő napokban, minden bizonnyal egy felejthetetlen előadással gazdagodhatnak majd az érdeklődök. Aztán kisvártatva megérkeztek a főszereplők is, a nagy négyes, a felvilágosult demokrata művészek. A riporterek vakui megállás nélkül villogtak, a kamerák lámpái pedig a nagy tülekedésben lézerkardként hasítottak az éjszakába egyértelműen jelezve, hogy a nagy show kezdetét vette...


Vasárnap este óta immár semmi kétsége nem lehet senkinek sem afelől, hogy a Fővárosi Nagycirkusz a Kossuth térre költözött. Felállították a sátrakat, kikerültek a reklámtáblák és a molinók, mintegy előre sejtetve, hogy a következő napokban, minden bizonnyal egy felejthetetlen előadással gazdagodhatnak majd az érdeklődök. Aztán kisvártatva megérkeztek a főszereplők is, a nagy négyes, a felvilágosult demokrata művészek. A riporterek vakui megállás nélkül villogtak, a kamerák lámpái pedig a nagy tülekedésben lézerkardként hasítottak az éjszakába egyértelműen jelezve, hogy a nagy show kezdetét vette.

Azért valljuk meg: kellett ez már. Kellett már valami. A téli avasi kiruccanás nem igazán jött be. Se a cigányvajdává avanzsálás, se az utána bemutatott ócska, gagyi celeb figura eljátszása nem lett egy nagy sikersztori. A közvélemény kutatásokban a párt nem nagyon tud elmozdulni a 3%-ról…

A csellengő kislány megtalálását egyszer már ellőttük – mondta Csaba. Igaz, meg az idióta, parlamenti táncolós performansz, vagy valami ahhoz hasonló dolog is már lejárt lemez – tette hozzá István, majd alig hallhatóan még megjegyezte: és Katus mama gázszámlájának kifizetése se hozza már nagyon lázba a népeket. Ferenc gondterhelt arccal nézett körbe, majd néhány perc múlva, mint egy megvilágosodott stratéga megszólalt: Sztrájk kell. Éhségsztrájk. Ez a terv.

A remek gondolatot aztán tett követte, és tegnap reggel már a hírportálok tucatjai repítették világgá a hírt: „Gyurcsány Ferenc, volt szocialista miniszterelnök éhségsztrájkkal tiltakozik a magyar kormány diktatórikus politikája ellen.”

„A drámai helyzet drámai reakciót kíván, erőteljes politikai gesztusok kellenek ahhoz, hogy a néma és apatikus választói sokaság megmozduljon. A Hét nap a szabad választásokért elnevezésű demonstráció idején sátorban fogok lakni Niedermüller Péterrel és Molnár Csaba alelnökökkel, valamint Kolber Istvánnal, a párt képviselőjével, hogy tiltakozzam Orbán Viktor azon elképzelése ellen, mely előzetes választási regisztrációt vezetne be.” – mondta bele a kamerákba Ferenc, majd így folytatta: „lélekben próbálok felkészülni az éhsztrájkra, mert nem tudom milyen érzés, ha több napig nem eszik valaki. Az emberek nem pusztulnak bele néhány nap éhezésbe, a dolognak ebben az értelemben nincsen tragikus végkimenetele”.

Hát ez az – tehetnénk hozzá halkan, mármint hogy sajnos ez esetben nem lesz „tragikus végkimenetele”, de egyelőre még próbáljunk meg kicsit higgadtak maradni, mert kizárólag politikai oldalról vizsgálva a dolgot, a történet azért vett fel kérdéseket. Vajon miben reménykednek azok, akik Gyurcsány mögött, mellett állnak? Tényleg elhiszik, hogy van neki, vagy vele visszaút?

Gyurcsány politikai szempontból halott, képtelenség feltámasztani, hiába minden cirkusz. Arról már nem is beszélve, hogy ez az éhségsztrájk performansz önmagában is egy baromság. Ilyen akciókhoz azok folyamodnak, pontosabban hitelesen azok tudnak élni vele, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy nyilvánosság előtt elmondhassák a gondolataikat, akiket az éppen regnáló hatalom elhallgattatott. Gyurcsány és a DK nem ilyen, hisz bármikor, bármit mondhatnak, a média figyel rájuk. Az pedig nem elhallgatás kérdése, hogy a kutya se veszi komolyan őket, hogy az üzeneteik senkit sem érdekelnek. Ez az emberek válasza mindarra, amit az egész Gyurcsány-jelenségről gondolnak.

De úgy látszik, ezek a kérdések, nem kérdések. Legalábbis a haveroknak és a maroknyi hívőnek semmiképp. Ők még néhány tucatnyian ott csápolnak a sátrak körül. Várják a fejleményeket, biztatják a négy éhes proletárt. És nem is kell csalatkozniuk, mert úgy néz ki, hogy minden nap lesz valami újabb kis adalék. Tegnap Vadai Ágnes bejelentette, hogy csatlakozik a sztrájkolókhoz: „Egy-egy napra, egy-egy órára a következő hat napban én magam is itt leszek, és szolidáris leszek a kollégákkal.”

Váááááááó – mondhatnánk mi is fellelkesülve – ez már valami. Vadai Ági lejön a térre és nem eszik egy órán keresztül. Vagy jobb esetben kettőn. De még az is lehet, hogy kibírja kettő és fél óráig. Evés nélkül. Mit mondhatnánk erre? Ez már igazi dráma.

Közben aztán kiderült, hogy jókedvű fiatalok egy csoportja a facebookon Nagy Zabálás címmel pikniket szervez a Kossuth térre, pontosan Ferenc sátra mellé. Az előzetes elképzelések szerint a parti pénteken fél hétkor kezdődik, ahol a bőséges vacsora mellett levetítik Marco Ferreri Nagy zabálás című filmjét. Aztán szombaton Dőzs Zsúr címmel lesz egy kis jó hangulat, vasárnapra, a sztrájk utolsó napjára pedig déli indítással, egy igazi békebeli magyaros - gulyásfőzős, vörösboros, réteses – Nagyebédet terveznek a szervezők

És ez még csak a kezdet. Még csak kicsivel több, mint egy nap telt el a show nyitánya óta. Vajon mi lesz majd a mélyen demokratikus DK-válasza?

Szerintem és talán nem túlzok, hogy minimum egy fél ország véleménye szerint, az lenne legjobb Feri, ha emelnétek a téten. Ha egész egyszerűen egytől-egyig ott a helyszínen felgyújtanátok magatokat.

Az tényleg figyelemfelkeltő lenne. Azt a pillanatot sose felednénk…

Ahogy a négy lángoszlop bevilágítja a magyar éjszakát…

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Frissítés

ELMARAD!!!
A Nagy Zabálás: Piknik a Kossuth téren éhségsztrájkoló Gyurcsány Ferenc sátra mellett