Megint kitört az apartheid

Na, megint kitört az apartheid Magyarországon. Lappangott, lappangott, aztán hirtelen Sárkeresztúron bugyogott fel csak úgy a semmiből. És amilyen szerencséje van ennek az országnak, pont azon a környéken járt Horváth Aladár kutató, aki azonnal ott termett és felszínre segítette a fényre igyekvő apartheidet. Akik ott voltak azt mondják, nem volt egyszerű a mutatvány, hogy lappangás ide, kitörési pont oda, azért kellett küzdeni vele. Azonban Aladár, aki a kutatást a messzi Amerikába sajátította el, megoldotta a problémát és kihozott egy nagyon komoly mennyiséget…


Na, megint kitört az apartheid Magyarországon. Lappangott, lappangott, aztán hirtelen Sárkeresztúron bugyogott fel csak úgy a semmiből. És amilyen szerencséje van ennek az országnak, pont azon a környéken járt Horváth Aladár kutató, aki azonnal ott termett és felszínre segítette a fényre igyekvő apartheidet. Akik ott voltak azt mondják, nem volt egyszerű a mutatvány, hogy lappangás ide, kitörési pont oda, azért kellett küzdeni vele. Azonban Aladár, aki a kutatást a messzi Amerikába sajátította el, megoldotta a problémát és kihozott egy nagyon komoly mennyiséget.

Most meg itt állunk a világban egy jó nagy tócsa apartheidben…

Nem túl szép látvány, az kétségtelen.

Az újságírók, a kamerás emberek ott téblábolnak a szélén és figyelik Aladárt, a romapolgárjogi kutatót, aki hosszasan mutogat az apartheid-tócsa közepe felé, miközben az arcán mély áhítattal elemzi a látottakat: „Dél-afrikai faji üldözést találtunk Sárkeresztúron. Ez azt jelenti, hogy a falu többsége ugyan cigány, de semmifajta befolyásuk nincs a politikai közéletre, és egy rendőri terrornak vannak folyamatosan kitéve…”

Vagy nézzék azt - vág Aladár szavába Csillag Ádám, Balázs Béla díjas rendező - aki kamerájával végigdokumentálta, ahogy az apartheid Sárkeresztúron a felszínre tört - és a tócsa egy másik részére mutat: „Ma Magyarországon olyan állapotok vannak, amik a kanadai kormánynak a magyarországi romák helyzetére vonatkozó döntéseit teljes mértékben negligálják. Tehát ma Magyarországon romának lenni, azt kell, hogy mondjam, hogy életveszélyes dolog.” Aztán újra Aladár ragadja magához a szót, hogy rákontrázzon a kissé metélt és a kissé hazátlan operatőrére: „a sárbogárdi rendőrök folyamatosan, és szisztematikusan vegzálják a romákat. Ami kis pénzt bodzázásból keresnek, azt elveszik tőlük a rendőrök, mert állandóan megbüntetik őket…”

Azért tényleg kegyetlenek ezek a rendőrök – súgja oda halkan az egyik kamerás a másiknak. Elviszik a bodzapénzt, pedig ha jól alakulnak a dolgok, ha kicsit jobban megy a bodza, akkor abból kiszokott jönni egy X5-ös is… – szövi tovább a gondolatot a másik, de aztán abbamarad a beszélgetés, mert Aladár arrébb lép és az apartheid-tócsa egy eddig takarásban lévő részére mutat: „A helyi romák tíz ember súlyos összeverését tapasztalták. Volt, akinek a dobhártyája szakadt be, de volt, akinek a bordája tört el. Ráadásul, mint mondják, volt olyan cigányasszony, akit szexuálisan is vegzáltak a rendőrök. Bilincsben bevitték a vécébe, és húzták rajta föl a pólót, és le róla a pólót, és közben azt mondta neki a rendőr, hogy mit tudna vele csinálni…”

A médiamunkások zöme a szavak hallatán felhördült, a riporterek pedig a sokk hatása alatt, azonnal nekiláttak a beszámolók elkészítésének, hogy a hírügynökségek világgá tudják röpíteni a hírt: Magyarországon kitört az apartheid. A roma emberek rettegnek. A kormány nem védi meg a kisebbségeket, a nácik masíroznak, a rendőrök védtelen nőket erőszakolnak a mellékhelyiségben. Az egész ország rasszistanácifasisztamélymagyar, a legrosszabb fajtából. Az egyedüli remény, az egyetlen kiút, hogy vannak zsidó emberek, vannak felvilágosult demokraták is ebben az országban, akik lángoszlopként világítják be a sötét magyar pusztabunkó éjszakát…

És a rettegő-gépezet szépen működésbe lép. A hírportálokon megjelennek a cikkek, a nyomdagépek pedig elkezdték ontani a másnapi lapokat.

Mindeközben kicsit távolabb, Aladár kissé lehajtott fejjel, hogy senki ne nagyon lássa, szélesen elmosolyodik a bajusza alatt. Aztán csippan a telefonja, majd mielőtt még kibányászná a zsebéből, a készülék mégegyszer jelez. Bankinfó – kacsint oda Ádámra – kettő is jött. Ma is megdolgoztunk a pénzünkért…

Aztán int az addig háttérben álló segédeknek, hogy gyorsan takarítsák fel az apartheid-tócsát. Jó lesz az majd a jövő héten is. Valamiből meg kell élni. Az apartheid manapság egész jól fizet.



Az atv.hu hírportál Horváth: szexuálisan vegzálta a rendőr a cigányasszonyt és az Apartheidre jellemző viszonyok Sárkeresztúron? című cikkei nyomán.