Borsod: Valami készül

A Szegedi Csanád nevéhez fűződő lázadás? eseménysorozat? zsidóbotrány? felfordulás? cirkusz? lassan kikerül a híradók és az internetes hírportálok vezető hírei közül. A borsodiak repültek a Jobbikból, Szegediék úgyszintén, látszólag megszűntek a konfliktusforrások, és folydogálhat tovább, ami eddig folydogált. De csak látszólag! Hiába hallgat Vona, hiába várja a Jobbik-vezérkar a csendes elfelejtődést, nagyon sok az elvarratlan szál. Az igazi konfliktus nem az volt, hogy kinek zsidó a miskolci nagymamája, az csak a hordozórakéta volt. Az igazi konfliktusok megmaradtak, és a történet egy új szakaszába lép.


Augusztus 16-án, csütörtökön délben a Jobbikból kizárt, de végül nagyjából-egészéből győztesnek bizonyuló helyi vezetők az alábbi nyilatkozatot tették közzé:

Alulírottak felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy minden tettünk a nemzet szolgálatában cselekedtük, és cselekedjük, minden súlyos döntésünk meghozatalakor kizárólag a hon érdekeit vettük figyelembe, függetlenül attól, hogy ez azok meglépésének pillanatában érthető volt, vagy csak azok folyamatában vált világossá a közönség számára.

Kijelentjük, hogy a pártot, melyben egykor hittünk, és bíztunk, nemhogy alkalmatlannak tartjuk a nemzet szolgálatára, és a honérdek érvényesítésére, de teljesen hiteltelennek is tekintjük. Az annak berkeiben zajló folyamatos hazudozást, a hazugok, csalók, megélhetési politikusok érvényesülését és az igaz hazafiak folyamatos elnyomását, eltávolítását valamint lejáratását, nemhogy nem nézhettük tétlenül, de el sem tűrhettük tovább.

A magunk részéről minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy ezen a párt egységét és tisztaságát megőrizve változtassunk. Kénytelenek voltunk azonban belátni, hogy ez egyszerűen lehetetlen! Azzal kellett szembesülnünk, hogy nem csupán súlyos belső gondok vannak, de a Jobbik egyszerűen nem az, aminek látni szerettük volna! Ezt az elmúlt hetek eseményei egyértelműen igazolták.

Döntéseinket felelősségünk teljes tudatában hoztuk meg, és eszerint is megyünk tovább. Tisztában vagyunk vele, hogy a sokak reményét jelentő párt leleplezése önmagában kevés, és keserves csalódást, űrt hoz a lelkekbe. Felelősséget érzünk azok iránt, akik bennünket a Jobbikban követtek, és aztán is osztoztak sorsunkban. Nem hagyhatjuk cserben sem őket, sem azokat, akik ezután kerülnek hasonló helyzetbe!

A sajtóban megjelent hírekkel ellentétben nem fogunk új pártot alapítani. Ehelyett a helyzetet, lehetőségeinket, kilátásainkat felmérve, elfogadtuk azok kinyújtott kezét, akik kezdettől figyelmeztettek a Jobbik buktatóira, ennek ellenére támogatták belső reformtörekvéseinket, és a nehéz időkben is mellettünk álltak. A további lépéseket közösen dolgozzuk ki, alternatívát nyújtva mindazoknak, akik képesek dolgozni és harcolni egy emberibb jövőért!

Együtt tovább, a hazáért! Éljen Magyarország!

Endrésik Zsolt
Kisgergely András
Nagyházi Zoltán
Holcman László

Megtudjuk belőle, hogy az aláírók a velük egy utat választó nagyszámú egykori tagsággal együtt nem egyszerűen a Szegedi-klánra haragszanak. De ezt eddig is tudtuk. Mindössze a Jobbikkal ellenséges média próbálta olyanra lebutítani az eseményeket, illetve a folyamatok bemutatását.
Azt is megtudjuk, hogy a kizártak nem kívánnak visszamenni a Jobbikba, holott nagy valószínűséggel akár meg is tehetnék.

Autentikus, első kézből származó információt kapunk a Jobbik országos vezetőségében kialakult állapotokról. Igaz, rá lehetne legyinteni, hogy ez csak egy vélemény, sértődött emberek hangja. De aki kicsit is járatos a Jobbik környékén, az tudván tudja – még azok is, akik lojalitásból tagadják -, hogy ez a helyzet. Nem is azért, mert ez a Jobbik, és nem is amiatt, hogy itt valamiféle különlegesen sátáni figurák gyűltek volna össze. Hanem egyszerűen azért, mert a pártok már csak ilyenek. Mindegyik.

Megtudjuk azt is, hogy valami készül, szervezés folyik.
Nem tudjuk meg azonban, hogy pontosan mi az, amire készülnek. A megfogalmazás tudatosan ködös. A négy aláírón, és vélhetőleg néhány szürke eminenciáson, háttéremberen kívül nem tud senki semmilyen konkrétumot, a tábor sem. Rendben van, dobbal nem lehet verebet fogni. Sok az ellenség, sok a rosszakaró, óvatosnak kell lenni.
Felvetődik viszont a kérdés, hogy akkor most a csapatnak lesz-e elnöksége, vagy az elnökségnek csapata. Nagyon nem mindegy. Főleg egy annyira öntudatra ébredt tagság körében, mint a borsodiak.

Nem tudjuk meg, hogy vajon kik lehetnek azok, akiknek „elfogadtuk azok kinyújtott kezét, akik kezdettől figyelmeztettek a Jobbik buktatóira, ennek ellenére támogatták belső reformtörekvéseinket”, kik lehetnek ezek a potentátok. Pikáns találgatásokra nyílik alkalom. Jobbikon belüliek? Vagy külsők? Izgalmas lehet mindkét változat.

Elsősorban pedig nem tudjuk meg a nyilatkozatból – holott az a lényeg -, hogy pontosan milyen jellegű a szervezet, amiben a nyilatkozat aláírói a jövőjüket látják. Azt írják, hogy nem új párt alapítása, nem kisgazdásodás. Akkor két lehetőség jöhet szóba: vagy belső hatalomátvétel, puccs a megingott, meghasonlott Jobbikban, vagy regionális mozgalmak szövetsége.

A puccs nem valószínű, mert ilyesminek már éreznénk az előszelét, lennének róla bizonyos kisebb információink, benne volna a levegőben.
Marad a másik változat. Olyan párt, pontosabban az eredeti értelemben vett mozgalom, amely megpróbálja elejét venni a párttá válással együtt járó elmocsarasodásnak. Olyan szövetség, amelynek az egyes egységei megőrzik az emberközeliségüket és vele az áttekinthetőségüket, miközben a szétdaraboltságából eredően senki sem tudja zsebre tenni.

Ilyen még nem volt. De attól még lehet!

Egyelőre nem tudjuk. Kiderül úgyis. Híreink szerint körülbelül egy hónap múlva.