Látlelet

A hétvége történéseit figyelembe véve talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt évtizedek magyar társadalmi viszonyait tekintve, Cegléd mérföldkővé vált. Egy olyan ponttá, egy olyan határvonallá, ami most már talán mindenki számára egyértelműen és pontosan megvilágítja mindazt, hogy hová is zülledt mára ez az ország a mindenkori politikai elit tevékenységének és regnálásának következtében. A ceglédi események és az azokra adott társadalmi, politikai reakciók nem csak a település problémáiról, nem csak néhány család konfliktusáról szólnak, hanem mintegy látleletként mutatják be, hogy mi is folyik igazából 2012 Magyarországán…

Apartheid bűncselekménnyel sújtott, rettegő cigányok

A hétvége történéseit figyelembe véve talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt évtizedek magyar társadalmi viszonyait tekintve, Cegléd mérföldkővé vált. Egy olyan ponttá, egy olyan határvonallá, ami most már talán mindenki számára egyértelműen és pontosan megvilágítja mindazt, hogy hová is zülledt mára ez az ország a mindenkori politikai elit tevékenységének és regnálásának következtében. A ceglédi események és az azokra adott társadalmi, politikai reakciók nem csak a település problémáiról, nem csak néhány család konfliktusáról szólnak, hanem mintegy látleletként mutatják be, hogy mi is folyik igazából 2012 Magyarországán.

Mint az gondolom, sokak előtt ismert, a múlt hét elején Cegléden spontán módon utcára vonultak a helyi lakosok a cigányok fosztogatásai és az az ellen fellépni nem szándékozó rendőrök miatt. A tüntetéssel egyidejűleg a kétségbeesett emberek az Új Magyar Gárdához fordult segítségért, akiknek egy kisebb csoportja csatlakozott a megmozduláshoz. A gárdisták megjelenésének köszönhetően, a helyiek által már régóta hiányolt rendőrségi egységek is kivonultak a területre. Aztán megjelent a térség fideszes országgyűlési képviselője is, aki a kormány cigánypolitikai programjának ismertetésével próbálta megnyugtatni a lakosságot. Azonban ez nem nagyon sikerült neki, mivel az emberek a hétköznapokban nem nagyon tapasztalják, hogy az ilyen jogcímen elköltött százmilliók bármilyen kézzelfogható eredménnyel is járnának.

A demonstráció végül békésen ért véget. A helyi rendőri alakulatok továbbra is járőröztek a környező utcákban és a gárdisták egy kisebb csoportja is maradt mondván, ha a cigányok miatt nem is, de legalább miattuk a folyamatos rendőri jelenlét így biztosított.

A következő néhány nap csendesen telt, de aztán szombaton este a cigányok rátámadtak az egyik kertben békésen bográcsozó gárdistákra. A magánterületet mintegy 70, szamurájkardokkal és kaszákkal felfegyverkezett cigány vette körbe, mire a 17 gárdista rendőri segítséget kért. Ezután két járőrautó érkezett a helyszínre, amelyekre szintén rátámadtak a cigányok. Szemtanúk szerint a rendőrség azt közölte a gárdistákkal, hogy „meneküljenek, mert nem tudjuk a helyszínt tartani a cigányokkal szemben.”

Az események hírére természetesen elindult a riadólánc és vasárnap estére az ország minden területéről nagyjából ezer gárdista és szimpatizáns érkezett Ceglédre. A cigánybűnözés ellen tiltakozók a rendőri vegzálásokat követően a konfliktus helyszínére, a Kékkő utcába vonultak, majd az éjszaka folyamán egy nagyobb csoport a mezőn át elindult a cigányok házai felé. A vonulást a rétre felállt rendőrségi sorfal akadályozta meg, majd egyfajta állóháború alakult ki az egymással farkasszemet néző csoportok között.

Természetesen a rendőri provokáció most sem maradt el. A droidok rendőrkutyákat hoztak elő, majd a tüntetők verbális fenyegetése után elkezdték levenni a kutyákról a szájkosarat. Több rendőr ismételten azonosító nélkül próbált intézkedni, amit a jelenlévők az egységparancsnoknál jeleztek is, de az a többszöri felszólítás után sem volt hajlandó megadni a törvénysértő módon eljáró kollégáinak a nevét és az azonosítóját.

Időközben megjelent Volner János, jobbikos országgyűlési képviselő, aki tárgyalni kezdett a rendőrökkel, majd a rendőrség kérését tolmácsolva azt mondta, hogy „a demonstrálók menjenek hátrébb, és lehetőleg mielőbb hagyják el a települést, mert a helyi, 50 főnyi cigány fél és retteg”. Ezután néhány szemtanú elmondása szerint, egy szűkebb beszélgetésben a meghátrálást azzal indokolta, hogy „egy esetleges támadó hozzáállás hogy jönne le a médiában, és milyen fényt vetne a Jobbikra”.

A demonstráció végül hétfőre virradó 2-3 óra között egész egyszerűen véget ért.

Másnap, azaz hétfő hajnalban tíz cigány szervezet közös állásfoglalást adott ki, melyben többek között bejelentették, hogy feljelentést tettek „apartheid bűncselekmény” elkövetése miatt, továbbá felszólították a kormányt, hogy azonnal „lépjen fel a cigányok állandósult fizikai veszélyeztetésével szemben.”

Aztán persze előkerültek a ”demokratikus” pártok szóvivői is, akik mindjárt a cigányok pártjára álltak. Kunhalmi Ágnes és Teleki László, az MSZP két elnökségi tagja közös közleményben ajvékolt: „Elítéljük és elutasítjuk azt a szélsőséges szándékot, amely megbélyegezni, kirekeszteni, eltüntetni akarja a magyar cigányságot, hazánk legnagyobb kisebbségét”. Az elempés Szabó Tímea a történtek kapcsán a belügyminisztertől arra várt választ, hogy Pintér Sándor „meddig kívánja még tehetetlenül szemlélni, hogy önjelölt félkatonai szervezetek megfélemlítő demonstrációkat tartanak vidéken”. A Demokratikus Koalíció pedig felszólította a miniszterelnököt, hogy „emelje fel szavát a cigányellenes gyűlölködéssel, a szélsőjobboldali zavarkeltéssel, az egyre erősödő újfasiszta eszmékkel szemben”.

Végül megszólalt Földi László, Cegléd fideszes polgármestere is, aki szerint „nem akkora a gond Cegléden, mint amekkorára felfújták”. Majd elmondta, hogy „a külvárosban lakó körülbelül húsz cigány család tagjai között akadnak problémásak is, ám a városvezetés a jogszabályok alapján, a helyi rendőrökkel szoros kapcsolatban állva mindent elkövet, hogy betartassa velük a rendet.”

Ennyi a történet dióhéjban.

Ugye mindenkinek összeáll a kép?

A folyamatos cigányterror alatt élő magyarok végső elkeseredésükben a gárdához fordulnak, mert azt tapasztalják, hogy az állami erőszakszervezetek nem védik meg őket. A rendőrség ezután nem a bűnöző cigányokat veszi elő, hanem a lakosság segítségére siető civileket zaklatja. A cigányok ezután erőt demonstrálva, felfegyverkezve rátámadnak egy magánterületen békésen beszélgető maroknyi gárdistára és a segítségükre érkező rendőrökre. Aztán amikor egy nagyobb létszámú cigánybűnözés ellen tiltakozó a településre érkezik, a rendőrök nem a fegyverkező cigányokat vegzálják, hanem azokat, akik megvédeni igyekeznek a megtámadott magyarokat.

Közben a nagypolitika is beindul. A megélhetési cigányszervezetek és az őket támogató balliberális pártok gátlástalan cigányvédelembe kezdenek, garázdaként és hőbörgő csőcselékként beállítva a cigánybűnözéstől szenvedő magyarokat. A kormány közli, hogy minden kisebbséget megvéd, aki ebben az országban él, de arról nem szól egy szót sem, hogy szándékában állna megvédeni azokat a magyar családokat, akiknek a cigányok pokollá teszik az életüket, és akik nem mellesleg adófizetőként fenntartják az egész rendszert.

A település polgármestere, akik a legtöbbet tehetné azért, hogy az ügy megoldódjon, védve magát és a székét minden lelkiismeretfurdalás nélkül a szőnyeg alá söpri a problémát mondván, az egész egy felfújt lufi, nincs is akkora baj, mint egyesek mondják. Holott mindenki tudja, hogy mi folyik a hétköznapokban, mindenki tudja, hogy az egyre erősödő cigányterror, ha nem kerül nagyon gyorsan megfékezésre, előbb-utóbb nagyon durva erőszakhullámba fog torkollani. Mindenki tudja, hogy ez nem csak Cegléd, hanem Magyarország minden településének problémája.

Arra pedig egész egyszerűen nem lehet mit mondani, hogy a legnagyobb radikális szervezet egyik helyszínre érkező vezetője azzal inti csendre a jogosan tiltakozókat, hogy ne csináljanak semmit, mert egy esetlegesen keményebb fellépés majd nem jól jön le a pártról hírekben. Mintha bármit is számítana, hogy a fősodratú média mit ír a radikálisokról. Mintha bármikor is előfordult volna olyan, hogy rólunk a liberált médiában pozitív vélemény jelent volna meg.

Ez ma Magyarország. Az árulók árulnak. Akik tehetnének valamit, nem tesznek semmit. Akik tennének, azokat meg azzal szerelik le, hogy majd mit mond a tévé. Mindenhol csak a guanókenegetés megy, miközben a cigányterrorban élők szenvednek tovább…

Látlelet 2012




Kapcsolódó bejegyzés: Volner János reagálása Látlelet című írásunkra