A politikussá váláshoz nincs előírva semmilyen szakképzettség. Megérne egy misét alaposan utánanézegetni, hogy a politikusok hogyan keletkeznek. Elvileg azoknak kellene előnyük legyen, akik a jog, a közgazdaság és a közigazgatás közül valamelyik terület szakemberei. A valóságban nem ilyen szempontok alapján kerülnek oda. Ez a követelmény nélküliség fokozottan érvényes az egyszerű párttagokra. Minden jelentkezőt felvesznek válogatás nélkül. Kell a létszám, mert attól van nagyság. Legalábbis a látszat szerint. Márpedig a politika a gyakorlatban a látszatról szól. Ez üt vissza aztán.
Ki lép be tagnak egy pártba? Egyrészt karrieristák, akiknek terveik vannak, persze legfőképpen a saját érvényesülésüket illetően. Ezek vagy hamar túllépnek az egyszerű tagi állapoton, és bennfentesekké válnak, vagy ha ez nem sikerül, akkor otthagyják az egészet a francba. Másrészt olyan emberek lépnek be pártba, akik unatkoznak, és ettől várnak valami közösséget, élményeket, társaságot. Ők aztán ott is maradnak ezen a sima tagi szinten, ők gyülemlenek fel, ők nyomják rá a bélyegüket.
Minden pártban.
„Rettenetes tagság” – a közhiedelem Antall Józsefnek tulajdonítja ezt a kifejezést saját pártjáról, az akkori MDF-ről. Igazából Szabó Iván mondta. Bár ez majdnem mindegy. Sőt akármelyik párt akármelyik vezetője is mondhatná akármikor. Valószínűleg mondanák is, ha mernék. De jobb hallgatni róla.
Az egyszerű mezei párttag tulajdonságai: lelkes, tájékozatlan, irracionális.
A lelkesség azt jelenti, hogy egy az egyben, hígítatlanul komolyan veszi az adott párt ideológiáját és választási ígéreteit. A politikában azonban a mindennapok gyakorlati élete nem az ideológiáról és a rendíthetetlenségről szól, hanem sokkal inkább a kompromisszumokról, a kampányokban elkerülhetetlenül kialakuló választási ígérgetési inflációban elhangzott ígéretekről már nem is beszélve. De ezt az egyszerű párttag nem tudja.
Honnan is tudhatná, hiszen tájékozatlan. Nem tölti minden idejét a párt berkeiben, nincs benne a csakugyan fontos aktuális eseményekben, felszínes információkat kap, nincsenek érdemi összeköttetései, és csak a hozzá hasonlóan tájékozatlan többi mezei párttársával kommunikál.
Ebből ered az irracionalitása is. Nem tudja – mert nem tapasztalja – a játékszabályokat, a korlátokat, a lehetőségeket. Az elképzelései és az elvárásai így hát
A pártok kisebb, közepes és magasabb szintű vezetői mindezek miatt persze nem igazán veszik komolyan a saját tagságukat. Nem érzik közéjük valónak magukat, nem az ő világuk. Nagyon mérsékelten érdekli őket, amiket a tagok mondanak nekik, másfelől nincs számukra mondanivalójuk. A realitásokat a tagok úgysem értenék meg, a magyarázatokat nem bírnák feldolgozni, csak összezavarná a szlogenekhez és a lebutított ideológiai frázisokhoz szokott gondolkodásukat, ráadásul az a veszély fenyegetne, hogy a tagokhoz túl őszinte politikusnak kiszivárognának a gondolatai. Isten őrizz!
A politikus ezért minimalizálni igyekszik a tagokkal való kontaktust, az elkerülhetetlen minimum során unatkozik és feszeng, viselkedése képmutató és mesterkélt udvariasságba, mézmázba csomagoltan távolságtartó. Titokban a tagságot Mókus Őrsnek tartja.
A mindennapjaiban, a napi programjaiban, az élethelyzeteiben, a problémáiban, a gondolkodásmódjában a politikus sokkal-sokkal közelebb áll az ellenpártok politikusaihoz, mintsem a saját tagságához.
Az igazi szakadék tehát nem az Iksz Párt és az Ipszilon Párt között húzódik, hanem egyfelől a két banda vezetői / elitje / haszonhúzói / arisztokráciája, másfelől a mindenkori bármilyen színű mezei egérke párttagok között. Van politikusi kaszt, és vannak kaszton kívüliek.
Ez az úgynevezett „polgári demokrácia” és „demokratikus többpártrendszer” valósága. Aki passzol bele, és aki különösebb gondolkodás nélkül bólogat rá, az „demokratikus”. Aki nem, az hőzöngőnek minősül, és nagyon hamar kigolyózzák.
Lehetne ez másképp?
Tegyük fel, hogy értelmes és rátermett emberek is elkezdenének belépni tagnak. Máris baj van ezzel, mert ugyan miért tennék. Nyilván van fontosabb és jobb dolguk is, van saját szakmájuk és egzisztenciájuk, amiből megélnek, és nincs idejük luftballonhámozásra. Ha ennek ellenére hébe-hóba néhányan belépnek, akkor azzal találják magukat szemben, hogy a saját úgynevezett vezetőik hülyének nézik és lószarral etetik őket, illetve a tagtársak színvonala alapján ez nem is csoda. Egy-két pszichoterapeutikai szeánsz jellegű nyögvenyelős taggyűlés után csendben le is lépnek, és nem ők szaporodnak el, hanem változatlanul a Mókus Őrs csillogó szemű tagjai lesznek a meghatározók (ld. Ady: A Hortobágy poétája, vagy A magyar ugaron).
Emiatt a mostani pártokba életet és valódi tartalmat lehelni nagyon reménytelennek tűnik. A tagok nem tagok, hanem kontraszelektált hangyácskák, öncélú biodíszlet a látszat kedvéért, a vezetők nem vezetők, hanem önjelölt dörzsölt sumák karrieristák, és a jól bejáratott mechanizmusok ebből a szisztémából minden zavaró jelenséget vagy személyeket eltávolítanak.
17 kommentek:
A politikussá váláshoz semmilyen szakképzettség nem kell. Ignacio Lula Silva, minden idők legjobb elnöke, talán ha 4 osztályt végzett. Evo Morales bolíviai elnök soha nem érettségizett le. Gyurcsány Ferencnek ugyanakkor megvan a közgazdászi végzettsége - de minek? Vagy mondjam Bokros Lajost, Bauer Tamást, Petschnig Mária Zitát? Kifogástalan a közgazdász diplomájuk.
A politikusnak négy dologra van szüksége:
- józan ész
- becsületesség
- az emberekkel való bánni tudás
- hazaszeretet
Ezek egyikét sem lehet az egyetemen megszerezni.
Nem hiszem, hogy a közhiedelem Antall Józsefnek tulajdonítaná ezt a rettenetes tagság mondást. Én még senkivel nem találkoztam, aki ezt hitte volna. Annál is inkább, mert Antall József halála után fél évvel hangzott el, az 1994-es választások után. Érdemes megjegyezni, hogy a 2002-es választások előtt Szabó Iván már sárga sálat viselve az MSZP-nek kampányolt (aztán rövidesen meghalt).
És íme egy újabb ékes példája a rossz hierarchiafelfogásnak.
A párt egy emberi szervezet, és mint ilyen hierarchikus, alá-fölérendeltségi viszonyra épül. Nincs és nem is lehet egy szinten a mezei párttag mondjuk egy önkormányzati képviselővel, és ez nagyon is helyesen van így.
A hadseregben sincs egálban a dandártábornok a bokorugró honvéddel. Volt példa erre is, azt úgy hívták, hogy őszirózsás forradalom és szerintem nem kell bemutatni milyen anarchikus állapotokat szült.
A rendszer maga az emberi természet velejárója, belőlünk fakad, aki ezen változtatni óhajt, az nyugodtan beállhat az egalitéről zagyváló drogos hippik közé (és csak jelzem, azokban a közösségekben sem sikerült "kiküszöbölni" ezt a "problémát").
A szelekciót, ami alapján valaki mások fölé, vezető pozícióba kerül, lehet kritizálni, sőt adott esetben meg is lehet változtatni. Ha nem tetszik valami, ezt kell elérni. Ja, és ha nem megy, akkor el kell gondolkodni, hogy biztos nekünk van-e igazunk...
Viszont arról nyekeregni, hogy egy pártban a vezetők esetleg tudatában vannak a saját pozíciójuknak és - ó, mily borzalom! - ennek megfelelően viselkednek, hát enyhén szólva irracionálisan naiv magatartás, erősebben szólva pedig meddő szemforgatás.
Végül pedig, ne sértődjön meg senki, de a párt az nem instant szamárlétra. Nincs olyan, hogy belép Gipsz Jakab, és idővel 1000000%, hogy végigjárja az összes fokot és majd egyszer ő lesz az überfővezér. A tag nem azért marad tag, mert a gonosz vezető nem engedi gonosz vezetőnek lenni, hanem mert a többségük tényleg csak biodíszletnek alkalmas és csont nélkül produkálja a fent említett negatívumokat.
(Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy ennek kapcsán kivételesen kár a demokráciát kárhoztatni, egy diktatórikus rendszerben pl. ez sokkal jobban érvényesül.)
Tökéletesen igazad van Gambit. És azt is hozzá kell tenni, hogy a pártok, a politika azt a társadalmat tükrözik, amelyből származnak (hogy is lehetne másképp?). Ahogy mondani szokták: minden országnak olyanok a politikusai, amilyeneket megérdemel.
Gambit, a cikk nem erről szólt.
Politikusok,párttagok ,csak addig lesznek ,amíg a mesterségesen keltett egyenlőtlenség fenntartása fontos a világunkat irányító kasztnak.
Abban a pillanatban,hogy bármelyik oldal felismeri azt ,hogy ezen elemeket elhagyva ,hogyan lehet tömegeket irányítani ,illetve a másik(elnyomott)oldal felismeri ,hogy a "rendszer"nem értük van ,összeomlik.
Ilyenkor alakulnak ki azok a háborúk,amik nem az eddig megtapasztalt "forgatókönyvek"szerint fognak zajlani.A világunk nagyon hamar elér erre a szintre,és az "új típusú"hadviselés kezdetét veszi.Az elnyomók kíméletlenül ragaszkodnak ahhoz ,hogy megmaradjon az ő hegemóniájuk,a kihasznált tömegek pedig felocsúdva ebből az állapotból,rájönnek ,hogy "saját"fajtájuk akarja,kapzsisága végett fenntartani azt ami nekik nem jó.Az emberi élet,mint olyan ,vissza kell térjen arra az útra ,ami megelégedést ad a legtöbb embernek,mert enélkül ,egy kihaló pályára állítjuk saját magunk.
Névtelen:
1. II. Szulejmán aztán kiváló uralkodó volt, noha nem értett sem joghoz, sem közigazgatáshoz, sem gazdasághoz. A brutális uralkodáshoz nem ész kell.
2. Rákosi elvtárs lakatosokat és suszterokat tett meg tanácselnöknek és gyárigazgatónak - elég volt, hogy jó elvtárs legyen. Az eredmény ismeretes.
3. Ha valamire tudunk egy-két példát, attól az még nem tipikus vagy jellemző. Egy-két példával tromfolni akarni: logikai hiba.
4. Gyermeteg dolog azt képzelni, hogy a mostani politikusi mezőny a józan ész vagy a hazaszeretet mint rendezőelvek alapján alakul ki. Ez a "szegény ember legkisebb fia bölcs király lesz" infantilis elképzelés.
5. Ha valóban nem számítana semmi hozzáértés, hanem elegendőek lennének a felsorolt dolgok, akkor a multik és egyéb nagyvállalatok nem kötnének ki százféle képzettséget a különféle cégvezetőik számára. De nagyon is kikötnek, mert tudják, hogy nem babra megy a játék, és ott bezzeg nincs democsokratikus bohóckodás.
6. Elhiszem, hogy némelyek csak a csúcsvezetőket veszik észre, mert őket mutogatja a tévé, de a politikusok mezőnye soookal jellemzőbben a második-harmadik-sokadik vonal rengeteg emberéből áll, az ő milyenségük szabja meg a mindennapokat. Ahol nem a hozzáértés, hanem a csrtetés vagy éppenséggel a csicskásság számít szelekciós értéknek, ott undorítóvá, irracionálissá és töketlenné válik az egész szféra. Pont mint Magyarországon.
7. Ott van Némethné, akit Orbánék nemzeti fejlesztési miniszterré neveztek ki, miközben nincs hozzáértése. Egyesek szerint elég volt, hogy zsidó... Ezt a Némethnét azóta is alig győzik dugdosni. Biztos, hogy ő ozza a döntéseket? Mit csinál egyáltalán?
8. Ha egy vezető nem ért a szakmai dolgokhoz, akkor ki van szolgáltatva azoknak, akik igenis értenek hozzájuk, és közben súlyos kisebbrendűségi érzése van. Madzagon lehet rángatni. Mögötte a láthatatlan Háttérhatalom uralkodik eltitkolt érdekeket érvényesítve.
9. Jól ismerjük már a liberálisoknak azt a szemléletét és törekvését, hogy minden más értéket elrelativizálnak, minden más struktúrát rombolnak, hogy egyedül csak a Pénz, a Mammon maradjon a porondon. Ennek során eljelentéktelenítik az államot és egyáltalán az országot mint entitást.. Demokráciára hivatkozva. Ennek egy elemét látjuk itt is.
A nemzeti radikalizmusnak ezekből van elege.
Ha a tagság csak biodíszlet, akkor a pártok nem is pártok. Csak színház.
Hazugság az egész. Az USA-t sem a cowboyszínész irányította.
Teljesen egyetértek Gambittal, ez a lényeg.
Jóformán minden sora a Biodiszletnek arról szól szerintem, aki tag vagy szinpatizáns valamelyik pártban az hígvelejű, minden sz@rt elhisz,bamba, stb,stb.Ezek vagyunk mi, a tagok, a szinpatizánsok. A vezetők pedig mind gonoszak, despoták, lenézik a tagságot, stb, stb. Akkor mi legyen? Ne lépjünk be egy pártba sem, ne szinpatizáljuk senkivel, valósitsuk meg önmagunkat, éljünk a mának, ne bizzunk senkiben, mert úgy is mindenki átver bennünket ! Na, ez lenne csak az igazi anarhia. Libsiék pont ezt vallják!Ezért aztán vagy demokráciának kell lenni, vagy diktatúrának. De arról tényleg az idáig regnáló vezetőség tehet, hogy nekünk aZ elbaltázott, ellopott rendszerváltás után a demokráciából is a lehető legocsmányabb jutott és a kapitalizmusból is. Ezért kell a tagságnak és a szinpatizánsoknak is nyomást gyakorolni a vezetőikre: -hé komám állj már meg, nem igy egyeztük a szavazáskor! Szerintem vezér nélküli társadalom,vagy párt nem volt és nem is lesz soha. Még az őskorban sem!
Ha tőlem tanácsot kérne egy fiatal, tehetséges, rátermett, hazaszerető ember, hogy politikai pályára lépjen-e, azt mondanám neki amit Móricz Zsigmond: "Építkezz, ne politizálj!"
>1. II. Szulejmán aztán kiváló uralkodó volt, noha nem >értett sem joghoz, sem közigazgatáshoz, sem
Honnan tudod? Én úgy tudom, kora színvonalához képest kiváló képzést kapott.
>2. Rákosi elvtárs lakatosokat és suszterokat tett meg >tanácselnöknek és gyárigazgatónak - elég volt, hogy jó >elvtárs legyen. Az eredmény ismeretes.
A gyárigazgató nem politikai poszt, úgyhogy nem tartozik ide. Különben tudod mit? Rákosi elvtárs művelt, képzett ember volt. Kádár nem volt sem művelt, sem képzett. Melyikük volt jobb uralkodó? Nos?
>3. Ha valamire tudunk egy-két példát, attól az még nem >tipikus vagy jellemző. Egy-két példával tromfolni >akarni: logikai hiba.
OK, mondok még harminc példát. Annyi elég lesz? Tudok legalább annyit.
>4. Gyermeteg dolog azt képzelni, hogy a mostani >politikusi mezőny a józan ész vagy a hazaszeretet mint >rendezőelvek alapján alakul ki.
Ki mondta, hogy igen? Mert én az ideális esetről beszélek. Az van most?
>5. Ha valóban nem számítana semmi hozzáértés, hanem >elegendőek lennének a felsorolt dolgok, akkor a multik >és egyéb nagyvállalatok nem kötnének ki százféle >képzettséget a különféle cégvezetőik számára.
Csakhogy a multik nem politika, ne hasonlítsunk már össze almát körtével... Amúgy az ugye megvan, hogy a legnagyobb multinak, a Microsoft vezetőjének milyen végzettsége van?
>De nagyon is kikötnek, mert tudják, hogy nem babra megy >a játék, és ott bezzeg nincs democsokratikus bohóckodás.
Igen, mert az üzlet és nem politika.
Mondjak valamit? Simor jegybankelnök nem rossz pénzügyi szakember. Nagyon is jó. Kiváló szakember. Akkor tehát mi is baj vele?
Ha azt mondjuk, hogy a politikus legyen közgazdász vagy jogász, akkor ugyanazzal az erővel azt is elő kell írni, hogy a politikus legyen
- tanár
- orvos
- mezőgazdász
- energetikus
- katona
- külkereskedő
- művész
- író, stb. stb.
hiszen a felsorolt területek is mind nagyon fontosak. És akkor odajutunk, hogy mindenféle képzettség kellene. Csakhogy a politikusnak nem ez a dolga!! És ebben különbözik a vállalati szakembertől! Ezért nem jogos az összehasonlítás. A politikusnak az a dolga, hogy meghallgassa a tanácsadókat, és a hallottakat mérlegelve hozzon döntést.
A vállalati emberek és a politikusok összehasonlítása azért tévút, mert a vállalatoknál végrehajtó emberek dolgoznak, végrehajtókat vesznek fel, a politikusok viszont nem végrehajtó emberek. Például egy oktatási minisztériumot nem feltétlenül kell tanárnak vezetnie, de természetesen az államtitkároknak, osztályvezetőknek már érteniük kell az oktatási szakmához.
2012. augusztus 11. 0:02 Névtelen:
Tudom, hogy nem teljes egészében arról szól a cikk, amire én reflektáltam (az inkább a kontextusra és a már korábban körvonalazódott, szélesebb horizontú vitára vonatkozik, melynek a fenti iromány is része, még ha ez nincs is így kimondva), viszont ezek a kérdések is benne vannak. Nagyrészt nem a szöveg deduktív részében (noha ott is vannak rá utalások, sőt! - lásd a "Az igazi szakadék tehát nem az Iksz Párt és az Ipszilon Párt között húzódik, hanem egyfelől a két banda vezetői / elitje / haszonhúzói / arisztokráciája, másfelől a mindenkori bármilyen színű mezei egérke párttagok között." konklúziót), sokkal inkább a másodlagos, mondhatni a mentalitást tükröző rétegekben, például már a témaválasztásban is.
De tessék nyugodtan helyretenni, leérvelni, miben tévedek, miben nincs igazam, miben van csak részben igazam, miért irreleváns, amit írtam... stb.? Az így elég sovány, hogy "nem erről szólt a cikk"...
Gambit, szerintem úgy kb. mindenben igazad van, és azt is helyesen érzékelted, hogy mi a cikk mögött meghúzódó valódi mondanivaló, mentalitás.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle