A cigányokat nem ugyanazzal a mércével mérik Magyarországon…

Miután a felfegyverkezett cigányok nem tudták szétverni és megfélemlíteni a Cegléden összekapaszkodó magyarokat, ezért menetrendszerűen, mint ahogy az nagyjából várható is volt, azonnal aktivizálta magát a honi sakálkórus. Újra előmásztak a roma polgárjogi aktivisták, újra exponáltatta magát a megélhetési rettegők zöme. A hét közepe óta a magukat jogvédőnek nevező, de csak a további feszültség szításában érdekelt megmondóemberek egymásnak adják a kilincset a balliberált médiában, hogy újabb és újabb „megrázó” és természetesen „színigaz” történetekkel kápráztassák el az erre még fogékony nézőket...


Miután a felfegyverkezett cigányok nem tudták szétverni és megfélemlíteni a Cegléden összekapaszkodó magyarokat, ezért menetrendszerűen, mint ahogy az nagyjából várható is volt, azonnal aktivizálta magát a honi sakálkórus. Újra előmásztak a roma polgárjogi aktivisták, újra exponáltatta magát a megélhetési rettegők zöme. A hét közepe óta a magukat jogvédőnek nevező, de csak a további feszültség szításában érdekelt megmondóemberek egymásnak adják a kilincset a balliberált médiában, hogy újabb és újabb „megrázó” és természetesen „színigaz” történetekkel kápráztassák el az erre még fogékony nézőket.

Az aktuális rettegés sorát Setét Jenő, az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat vezetője nyitotta, aki a „szélsőséges romaellenes megnyilvánulások” ellen tiltakozva petíciót adott át a belügyi tárca képviselőjének, amelyet több mint kétezer cigány írt alá. A csoportosulás azért gyűjtött aláírásokat, hogy tiltakozzon egyrészt az augusztusi devecseri, tiszaroffi és ceglédi „szélsőjobboldali provokáció és konfliktus, illetve az ahhoz kapcsolódó, tétlen rendőri magatartás miatt”, másrészt hogy felemelje szavát az ellen, hogy „a kollektív bűnösség elvére hivatkozva a cigány emberek által lakott területeket, utcákat a szélsőjobb háborús övezetekké változtassa”.

Akik petíció szavait ízlelgetve és a kinyíló bicskát a zsebükben tapogatva már-már kezdenék azt hinni, hogy a pofátlanság tekintetében Setét Jenőnek ezzel a kis megmozdulásával egész magasra sikerült felraknia a lécet, azoknak jelezném, hogy ez még csak a nagyon szerény kezdete, mondhatnánk finom kis felvezetője volt annak, amit Daróczi János az ATV Egyenes Beszéd című műsorában ezt követően előadott:

„Én azt gondolom, és nem csak én, ezt nagyon sokan látják ebben az országban, hogy amit a szélsőjobb művel, az gyakorlatilag olyan fajta kiszolgáltatottságot teremt velünk, romákkal szemben, amelybe mi belefáradtunk már, (…) és belefáradtunk már abba, hogy nem vagyunk egyenlő mértékegységgel mérve ebben az országban, mint magyar állampolgárok. (…)

Nagyon sokszor elhangzik az a kijelentés, hogy a romák nem dolgoznak. Ma ebben az országban akár hiszik a kedves nézők, akár nem, 1000 forintért is elmennek napszámba romák. De vannak települések, ahol még ezer forintot sem adnak… Én azt gondolom, hogy abból kellene kiindulni, hogy ezt az országot apáink és nagyapáink építették fel a II. világháború után. Az emberek most is dolgozni szeretnének… (…)

Ma Magyarországon azt lehet mondani, hogy apartheid-jelenség van. A teljes elkülönítése, a teljes megfélemlítése zajlik ma Magyarországon a romáknak. Ha ma Magyarországon egy jól működő demokrácia lenne, akkor nem lehetne megtenni azt, hogy az ország különböző településein magyar állampolgárokat egy másik csoport megfélemlít és hetekig terrorban tart. (…)

Az, hogy Cegléden nem történt atrocitás az nem a szélsőjobb akaratán múlott, hanem a ceglédi romák bölcsességén múlott. A ceglédi romák higgadtságán múlott az, hogy nem történt haláleset, hogy nem folyt vér. És nem csak a ceglédi, hanem az ország különböző területein élő romáknak, a felelősségteljesen gondolkodó romáknak a cselekedetén múlik, hogy nincsen polgárháború. A cigányok ettől sokkal higgadtabbak. Persze az a kérdés, hogy ezt a higgadtságot meddig lehet fenntartani. (…)

Ha nem tud bennünket a magyar rendőrség, a magyar kormány megvédeni, akkor nemzetközi segítséget kell kérni. Én azt gondolom, hogy a demokratikus államokat kell, hogy megtaláljuk, és a nagykövetségeiket megkeressük, hogy lépjenek fel az ügyben, hogy ne kelljen, hogy így éljenek a magyarországi romák…”

És a stúdióban nem szakadt le a plafon…

Daróczi János fennhangon apartheid-jelenséget emleget, de legalább annyi esze lehetne, vagy ha nincs, akkor utánanézhetett volna, hogy apartheid-politikáról abban az esetben lehet beszélni, ha egy kisebbség tartja faji elkülönítésben, faji megkülönböztetésben a többséget. Így ezt a szót a mai honi viszonyokra használni nem több, mint finoman szólva is baromság.

Arról már nem is beszélve, hogyha valaki körbenéz és megvizsgálja, mi folyik manapság ebben az országban, akkor az jól láthatja, hogy az nem apartheid, hanem inkább egy sajátos társadalmi kísérlet, amiben a húsz éve regnáló politikai elit gátlástalan asszisztálása mellett a magyar lakosságot cigányságra cserélik mindezt úgy, hogy ehhez a művelethez a magyarság saját szellemi és anyagi forrásait használják fel.

Daróczi felrója, hogy nincs munka, pedig a cigányok dolgoznának. Arról viszont álszent módon hallgat, hogy a munkanélküliség országos probléma, hogy az mindenkit sújt függetlenül attól, hogy ki, melyik népcsoportba tartozik, de mégis csak a cigányok azok, akik jellemzően nem a törvényes módját választják a nehéz időkben való megélhetésnek. És Daróczi persze azokról sem beszél, azokért a magyarokért sem aggódik, akik szintén nehéz anyagi helyzetben próbálják meg túlélni a mindennapokat, és akiket mindemellett még a cigányok nap, mint nap meglopnak és megaláznak,

Nem emlékszem, hogy valaha is előfordult volna olyan, amikor magyarok betörtek egy cigány házába és kirabolták. Nem emlékszem, hogy valaha is bármelyik balliberált cigány jogvédő megüzente volna a fajtársainak, hogy a szegénység nem egyenlő az igénytelenséggel, hogy a nincstelenség nem ok arra, hogy valaki összeszarja a környezetét, hogy retekben álljon a putri, az udvar. Nem emlékszem, hogy valaha felelős romavezető szájából elhangzott volna az, hogy fiatalon megélhetési jelleggel a nyomorba gyerekek seregét szülni nem kulturális jog és érték.

Mindezek után Daróczi pofátlanul és számonkérően kijelenti, hogy a cigányokat nem ugyanazzal a mércével mérik Magyarországon.

De az igazság az, hogy ez a kurv@ nagy szerencséjük…