Máris sakkozgatnak

Az 1989-es módszerváltás óta minden választás menetrendszerűen zajlott. Egyszer sem maradt el, és egyszer sem volt előrehozott. A menetrend mindössze egyszer dadogott, mégpedig 2004-ben, amikor Medgyessy lemondott, és a helyébe az a Gyurcsány került, akit a kutya sem választott meg, persze ez nem zavarja abban, hogy folyton a demokráciáért aggódásról hazudozzon. Érdekes, ezt nem szokták emlegetni... De ettől az egy kis epizódtól eltekintve tényleg zökkenőmentesen követték egymást a választások az egykori keleti blokk országaiban egyedülálló módon. Néha hencegnek is vele a politikusok, és a stabilitást emlegetik. Nahiszen! Dermedt bénultságnak inkább nevezhetnénk.

Mindez azonban nem jelenti, hogy a jövőben nem lesznek előrehozott vagy eltolódott, elmaradt választások. Ezzel most nem célzok semmire, csak emlékeztetek rá. Ahogy napjainkban a feszültség érezhetően növekszik - sőt mesterségesen is gerjesztik különféle körök -, egyre valószínűbbé válik az időrend megbicsaklása. Akár már 2014 helyett.

Amíg azonban nem történnek konkrét események ezzel kapcsolatosan, addig „rendes” választással számoljunk.


A vicces módon „demokráciának”, népuralomnak nevezett mostani rendszernek az a feltevés az alapja, hogy a szavazók mind bölcs emberek, akik a jelöltek és a pártprogramok alapos ismeretében gondosan mérlegelnek, aztán józan és megfontolt döntést hoznak arról, hogy kik a legalkalmasabbak a vezetésre, a közérdek érvényre juttatására. De ez minden elemében hazugság és képmutatás, nyilván nem szorul részletezésre. Valójában csak az egyik a több lehetséges módszer közül a Hatalom konkretizálására.
Az USA-ban az a köznép kaján vélekedése, hogy ha valóban a választások döntenének a hatalomról, akkor már régen betiltották volna...

Persze ezt is lehet jobban vagy rosszabbul csinálni. Reformok vannak, például képviselői létszámcsökkentés. További reformokat is emlegetnek.
Kérdés, hogy mi minősül jobbnak vagy rosszabbnak. Mihez képest? Nyilván nem a választói akarat árnyaltabb érvényesülése, vagy pláne igazságosabbá tétel a cél. Hanem a szereplők érdekei. Mindegyiknek a magáé. Ebben most a Fidesz van előnyben.

Az egyik elem a határon túliak szavazati joga. Egyértelműen a Fidesznek kedvez. Az MSZP-hez viszonyítva mindenképpen.
Egy másik elem újabban vetődött fel, és ez egy szent tehénnek, az általános választójognak a rovására megy: eszerint csak az szavazhatna, aki előzetesen regisztrálta magát. Persze regisztrálni bárkinek joga lenne, de utána már csak az szavazhat, aki regisztrálta magát.

Van ilyen, például az USA-ban. Emiatt az ellenérdekeltek sem támadhatják nyíltan.
A cél egyértelmű: a birkanyáj legbirkább, kézi eszközökkel legkönnyebben mozgósíthatóbb (fillérekért kilóra megvásárolható) részének a kiiktatása, hogy ne történhessen kínos meglepetés.
Mondjuk ki kerek perec, leginkább a cigányok megvásárlásáról, mint bizonytalansági tényezőről, illetve annak csillapításáról van szó.
Nem csoda, ha a Fidesz veszélyt érez ezen a területen. Ha a további költségvetési megszorítások elérik a segííílyezést, akkor bizony a cigányok könnyen kaphatóak lesznek esetleges MSZP-s szervezés számára. A szociknak ráadásul bő két évtizedes rutinjuk is van benne.
A Jobbik is helyesli a szavazói kör szűkítését, bár ott inkább egyszerűen az a motiváció, hogy a cigányok legkevésbé a Jobbikra szavaznak, és így tiszta haszon minden cigány kiszorulása. A Jobbik a szavazhatást az elvégzett általános iskolához kötné. Nyilvánvaló az összefüggés.

A regisztrációs módszernél felvetődik, hogy előnyt biztosít azoknak, akik eddig is hatalmon voltak. Nem hivatalosan, nem is legálisan, de a gyakorlatban mindenképpen. Az elkészült, vagy éppen készülőben lévő jelentkezési listákat stikában figyelemmel lehet kísérni, és mindenféle Kubatov-listákkal egybevetve időben és hatékonyan rá lehet röffenni a nem kellően szolgálatkész alattvalókra.

Ha valóban a színvonalasabb képviselői tevékenység lenne a cél, és a parlamenti demokrácia valóban az lenne, mint aminek hirdeti magát, akkor érdemes lenne meggondolni a szűkítést a jelöltállítási térfélen is. Ki lehetne kötni, hogy az lehet képviselő, aki mondjuk a jog, a közigazgatás és a közgazdaság szakterülete közül legalább az egyikhez ért. Akkor nem bábuk és díszpintyek jutnának be nagy számban az országgyűlésbe. Ilyen reformtól azonban nemigen kell tartanunk, mert a mostani hatalmi mechanizmusok igenis szeretik a bábukat és a díszpintyeket, a színvonalas képviselői munka ebben a rendszerben nem cél.

Akárhogyan is alakul a helyzet ebben a kérdéskörben, illúzióink ne legyenek. A nemzeti radikalizmus magyarországi választási győzelme jelenleg science fiction. A Hatalom mostani birtokosai minden elképzelhető és el sem képzelhető eszközt bevetnek majd ellene.

Az előttünk álló út kanyargósabb. Nem reménytelen, de kanyargós.