A jövőbe és a világ javulásába vetett hitünk észrevétlenül átlopakodott kommersz bárgyúságokba, sőt már nem is a jövőbe nézünk, hanem a múltba menekülünk, varázslók és sárkányok gyermekeknek való világába. A múlt ebben nem a gyökereket és a hagyományokat jelenti, hanem a jövőtől, sőt a jelentől való menekülést...
Mi, középkorú generáció a tudományos-fantasztikus irodalmon nőttünk fel. Teljesen komolyan vettük, és abban a szilárd meggyőződésben éltünk, hogy az ilyen könyvekben és filmekben bemutatott jövő egyben a mi személyes jövőnk is. Jó érzést okozott ez a hit, mert vonzó dolgokról szólt. Biztosra vettük, hogy az akkor még távoli és mágikus 2000-ben már robotok dolgoznak helyettünk, senki sem lesz beteg, az ember élettartama több évszázadra terjed, mindenki saját helikopterrel közlekedik, olyan házakban lakunk majd, mint Mézga Géza hosszú szakállú köb-ükunokája, az emberek túlnyomó része valamilyen tudós, és problémák legfeljebb csak a kalandos-romantikus űrhajózás során merülnek fel, amiken persze hősiesen úrrá leszünk. Mindenki McLaine kapitány akart lenni az Orion űrhajóból.
Ez volt a jövőképünk.
Maga a sci-fi-irodalom persze bonyolultabb volt ennél. Erősen felfelé ívelő szakaszában tartott, párhuzamosan az 50-es, 60-as, 70-es évek általános modernizációjával és helyenként valóban szédületes technikai fejlődésével. A valóság alátámasztani látszott a sci-fi által sugallt optimista világképet.
A fantasztikus irodalomról színvonalas és átfogó érdekességet olvashatunk Pataki Ferenctől itt: http://www.forrasfolyoirat.hu/1007/pataki.pdf
Hogy a jövőkutatás (futurológia) mennyire alkalmas a tényleges jövő pontos megjósolására, azt nyilván úgy lehet ellenőriznünk, ha keresünk egy múltbeli előrejelzést, és összevetjük az azóta bekövetkezettekkel. Legjobb és legnívósabb erre a célra a 2001 Űrodüsszeia írójának, Arthur C. Clarke-nak az 1958-ban született könyve, A jövő körvonalai, amely letölthető itt: http://brekioldala.mindenkilapja.hu/html/17975692/render/olvasnivalo
A nemrég elhunyt Clarke-ról elhihetjük, hogy amit tárgyilagos gondolkodással és józan intuíció segítségével előre meg lehet jósolni a jövőből, azt ő megtette. Érdemes elolvasni. Összességében azt vonhatjuk le belőle, hogy a néhány éven belüli fejleményeket remekül látta előre, aztán a távolabbi jövőre már megszélesedtek az eltérések a valóban bekövetkezett jövőtől, vagyis már a mi múltunktól.
Szimbolikus értékű, hogy 2001-ben dehogyis űrodüsszeia történt, hanem a World Trade Center lerombolása...
De hát lelkesedésünkben és derűlátásunkban átsiklottunk a jobb sci-fi művekben bizony nagyon is ott rejlett figyelmeztetéseken és aggodalmakon. Arra sem figyeltünk oda - noha már akkor is elég nyilvánvaló volt -, hogy az egész űrhajózás és rakétatechnika a hadiiparnak és a két szuperhatalom majdnem katasztrófához vezető versengésének a mellékterméke volt, és nem igazán „az emberiség fejlődése” (milyen ritkán hallani újabban ezt a kifejezést) volt a célja.
Technikai és tudományos fejlődés persze az űrhajózás háttérbe szorulása és a hurráoptimizmus megszűnése óta is történt. Akár például az internet. (Érdekes, hogy az internetet mennyire nem látták előre a hatvanas-hetvenes években...) De már egészen más az összkép, más a zamata az egésznek. Már nem söpörhetjük félre az aggodalmakat, sőt azok kapnak mind nagyobb hangsúlyt. Sőt az is megkérdőjeleződik, hogy a mértéktelen és aránytalan csúcstechnikai fejlődés tényleg egyértelműen „előrefelét” jelent-e.
Közben a 80-as évekkel kezdődően maga a sci-fi is ellaposodott. Mondhatjuk azt is, hogy elkurvult: erőt vett rajta a tömegízlés és a tömegkultúra kiszolgálása, nyilván pénzbevételekre tekintettel. Előbb eltűnt belőle a sci, vagyis a science, a tudomány. Előbb a díszlet szintjére süllyedt le, aztán nemsokára teljesen eltűnt. Megjelent a fantasy, a science nélküli fantasztikum - lényegében a mese. Az is egyre bárgyúbb szinten. Annyira, hogy mostanra már nem fantasztikus, hiszen nincs bennük semmi fantázia, mert ugyanazok a sablonok ismétlődnek bennük.
A jövőbe és a világ javulásába vetett hitünk észrevétlenül átlopakodott kommersz bárgyúságokba, sőt már nem is a jövőbe nézünk, hanem a múltba menekülünk, varázslók és sárkányok gyermekeknek való világába. A múlt ebben nem a gyökereket és a hagyományokat jelenti, hanem a jövőtől, sőt a jelentől való menekülést.
A mostani világrendnek volt egy felfelé ívelő szakasza, volt egy stagnáló periódusa, és van már lefelé ívelő, önmagát túlélő szakasza. Mindez lényegében egyetlen emberélet időtartamán belül lepörgött.
A jövőkutatás és a sci-fi filmek világa már nem tudományról, felfedezésekről, hanem környezeti, túlnépesedési és egyéb katasztrófákról, apokalipszisről, Mad Maxról szól. A 60-as, 70-es évtizedek utólag sokak számára aranykornak tűnő világa nem fog visszatérni semmilyen formában, a jövő nem azon a vonalon halad.
Valami újnak kell következnie.
4 kommentek:
"A múlt ebben nem a gyökereket és a hagyományokat jelenti, hanem a jövőtől, sőt a jelentől való menekülést." - Ezt így, ilyen sarkosan kijelenteni elég botorság. A fantasy, mint műfaj szintén rejt magában olyan értékeket, melyek jelenünkből nemhogy kivesztek, de egyesek kézzel-lábbal hadakoznak az ellen, hogy valaha is visszatérhessenek. Ilyen dilettáns szinten kritizálni a műfajt kb. olyan, mint amikor a ballibák vádolnak minket árvalányhajas Horthy-nosztalgiával, ha föl merjük emlegetni Trianont, vagy hogy nem is volt olyan rossz a két háború között... (kár, hogy nincs időm bővebben kifejteni, remélem azért így is világos valamennyire)
"A jövőkutatás és a sci-fi filmek világa már nem tudományról, felfedezésekről, hanem környezeti, túlnépesedési és egyéb katasztrófákról, apokalipszisről, Mad Maxról szól." - Ez így van, de erről aztán végképp nem a sci-fi tehet. A hőskorban épp azért születtek/születhettek optimista hangvételű művek és tendenciák, mert a élt némi (nem is annyira) titkos remény az emberekben egy szebb, igazabb, igazságosabb és talán biztonságosabb jövő iránt, ahol az emberiségnek benő a feje lágya és eljön a hidegháborút fölváltó BÉKE (így, csupa nagybetűvel). De ami ennél is fontosabb, hittek a világ megváltoztathatóságában.
Manapság ez a halovány remény teljesen kipusztulóban van. Ha őszinte akarok lenni nem nagyon találkoztam még olyan emberrel, aki komolyan hinne abban, hogy a jelen állapotok nem a világvégéhez vezetnek. A világ megváltoztathatóságának ideáját pedig egyre inkább fölváltja a tehetetlenség, a 'hiába minden, úgyis minden marad a régiben' attitűdje (érdekes megfigyelni, hogy pl. a magyar népet - még a nemzeti oldalt is - mennyire tartja acélkarmaiban ez a képzet).
Ilyen környezetben bizony zömmel apokaliptikus irodalom születik.
Nocsak, szokatlan témájú írás, de a szívemhez nagyon közelálló, mivel én is Lemen, Clarke-on, Asimovon, Pohlon, Sztrugackij fivéreken, Zsoldos Péteren nőttem fel!
Igen, sajnos már a jövő sem a régi. Ha sci-fire vágyom, sajnos még mindig a könyvespolcaimon sorakozó, 70-es, 80-as években kiadott könyvekhez kell nyúlnom, mert a mai tudományos(?) fantasztikum lapos drámák klisés díszletévé, vagy olcsó ijesztgetéssé silányult.
A jövőbe vetett hit, optimizmus kihalt. A világűrbe akkor fogunk visszatérni, ha az gazdaságilag nyereséges lesz, és ez valószínűleg azt fogja magával vonni, amit itt a Földön is. Pohl Átjárójának a lehangoló víziója teljesül be egyre jobban, pedig az a történet sem ma íródott, hanem 1977-ben.
Köszönöm ezt az írást, régóta gondolkodom ezen a témán, és örülök, hogy nem vagyok egyedül!
Ahogy jelen pillanatban alakul a politikai és gazdasági lobbik erőviszonya, mindenki számára egyértelmű, hogy bizonyos érdekcsoportok hatalmat akarnak, valamint a világot centralizálni. Ha sikerül is nekik, előbb-utóbb szét fog esni az egész, és akkor valóban esély van arra, hogy amolyan Mad Max-es világ legyen e folyamat következménye, ill. vége. Hiszen tudjuk. Minden ami megszületett, magában hordja a pusztulást is. Stílusos megfogalmazás és talán ide is illik Szarumán szájából Gyűrűk ura); Új világrend van születőben. A régi világ elenyészik a nagy igyekezet tüzében. Persze ezek a folyamatok akár több generáción keresztül is eltarthatnak. Azt sem mondom, hogy nem lehet másképp. A jövőt senki sem tudja megjósolni, bár egyes elemeit ki lehet következtetni a logika alapján.
Verne írt a holdra-szállásról. Be is következett, bár korántsem úgy, ahogy Ő azt elképzelte. Valahogy így lehet ez a mi jövőnkkel is. Az irányt meg lehet jósolni, de az események pontos menetét, módját nem.
Szerintem a fantasy filmek között is van színvonalas. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy tökéletes lenne a film. Sőt! A színvonalas Gyűrűk urában is egy nagy rakás baki van, ez azonban nem kisebbíti a készítők érdemeit. Minden film-kategóriában születik pár zseniális alkotás, és persze sok-sok gagyi, ahogy egy fantasztikus alkotás sikerén felbuzdulva, nyüzsögni kezdenek a hollywoodi "iparosok" és nyakra-főre elkezdik gyártani a hasonló típusú "egy kaptafás" filmeket. Ráadásul jellemző az amerikai filmgyártása, hogy egy-egy jelenetet több, más filmben is felhasználnak, a betétdalokról nem beszélve. Nyilván úgy gondolkoznak, hogy a számítógépes technikáért kidobtak egy csomó pénzt, akkor azt felhasználják másra is. (Gondolok itt a számítógép által generált hátterekre, egyebekre.) Magyarán megpróbálnak még egy pár bőrt lenyúzni a témáról.
Azonban művészfilmben, ill. valamilyen nagyszerű szépirodalmi alkotást feldolgozó filmben is láttam már olyat, amit szinte fájdalmas volt végignézni.
A SzER bejátszotta annak idején 1 rádióamatőr hangfelvételét, orosz űrhajó segélykérő jeleit! Nem tudták lehozni, elszállt a semmibe! Később Tupoljev repülőgép tervező fiát feltételezték, űrutasnak!
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle