Lenyűgöző példát mutatott egy ijedt Európának…

Heller Ágnes néhány napja boldogan vette át az észak-németországi Oldenburg városától a Carl von Ossietzky-díjat, és az azzal járó 10 ezer eurós csekket, miközben mind az ottani, mind az itthoni hazátlanok felállva tapsoltak neki. A Magyarországon kevésbé ismert, de a liberáltak által most agyonmagasztalt díjat, pontosabban annak névadóját, Carl von Ossietzkyt manapság náciellenes hősként őrzi a kissé agymosott német emlékezet, holott kis kutatással kideríthető, hogy 1931-ben, Hitler hatalomra jutását megelőzően, Ossietzky ellen hazaárulásért vádat emeltek, majd emiatt tizennyolc havi börtönre ítélték…


Heller Ágnest ismét kitüntették.

Gondolom nem véletlenül.

Biztos kitűnt a többi közül.

Ágnes asszony néhány napja boldogan vette át az észak-németországi Oldenburg városától a Carl von Ossietzky-díjat, és az azzal járó 10 ezer eurós csekket, miközben mind az ottani, mind az itthoni hazátlanok felállva tapsoltak neki. Azonban a számára most megítélt díj, akaratlanul is túlmutat önmagán, mert az abban rejlő szimbolika pontosan leképezi egyrészt Heller egész munkásságát, másrészt újra bemutatja a liberát világ álságos arcát.

A Magyarországon kevésbé ismert, de a liberáltak által most agyonmagasztalt díjat, pontosabban annak névadóját, Carl von Ossietzkyt manapság hősként őrzi a kissé agymosott német emlékezet. A fősodratú média mind Németországban, mind itthon úgy emlékszik rá, hogy Ossietzky volt az, aki a Hitler hatalomra jutása utáni években állandó figyelmeztető hang volt Németországban, és akit emiatt 1933. február 28-án, a Reichstag felgyújtását követően letartóztatták és az Oldenburg melletti Esterwegen koncentrációs táborba vittek. Természetesen a liberáltak által az sincs soha elfelejtve, hogy 1935-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat, de a nácik nem engedték, hogy az átadási-átvételi ünnepségre Oslóba utazzon.

Azonban a hivatalos liberált média arról már nem nagyon emlékezik meg, hogy 1931-ben, Hitler hatalomra jutását megelőzően Carl von Ossietzky ellen, mivel az általa szerkesztett újság részleteket közölt arról, hogy Németország megszegte a versailles-i béke feltételeit azáltal, hogy újraszervezték a Luftwaffét, hazaárulásért vádat emeltek, majd emiatt tizennyolc havi börtönre ítélték. 1990-ben a lánya, Rosalinda von Ossietzky-Palm perújrafelvételért folyamodott, de a német Legfelsőbb Bíróság 1992-ben is fenntartotta az eredeti ítéletet, ami így értelemszerűen manapság is érvényes.

De ez a kis ”apróság” valahogy nem kapott helyet a hírekben és gondolom, mondani sem kell Heller Ágnesnek sem okozott nagyobb lelkiismeret-furdalást, sőt, inkább további megerősítésként foghatta fel a dolgot, mivel a díjátadó után a tőle megszokott hangnemben, mondhatnánk Ossietzkyhoz méltóan nyilatkozott a Berliner Zeitungnak, kifejtve véleményét a mai magyar társadalmi folyamtokról:

„A magyarok többsége, a Jobbik választóit kivéve, támogatja az uniós tagságot, mivel látják ennek előnyeit – például az utazási szabadságot –, ám az európai demokráciáról igazából fogalmuk sincs. Ezt csak az értelmiségiek ismerik és néhányan a középosztályból. Az egyszerűbb polgárok csak azt látják, hogy azok ott gazdagok, mi pedig szegények vagyunk, ezért adjanak nekünk is több pénzt, hogy mi is gazdagok módjára élhessünk”. – fejtegette meglátásait, majd így folytatta: „Amit a Fidesz csinál az fundamentalista és fasiszta. A párt a nacionalizmust erősíti az emberekben annak hirdetésével, hogy mi voltunk a legnagyobbak, a legjobbak és sosem értettek meg minket. Az EU is félreért minket, nem értik meg, hogy mi mások vagyunk, mint a többi európai nép. Inkább nekik kellene tőlünk tanulni, ám ők csak kritizálnak minket.”

Aztán a lap az interjú végén, mintegy zárásként még felidézte az oldenburgi zsűri díjátadói méltatását: „Heller Ágnes, mint európai és kozmopolita fejjel gondolkodó értelmiségi, lenyűgöző példát mutatott egy ijedt Európának.”

Azt hiszem a fentebb leírtakat teljesen felesleges kommentálni, hisz azzal csak azt a téves képzetet kelthetnénk, hogy Heller szavainak bármi köze is van a valósághoz. Azonban azért azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy nincs is felemelőbb és árulkodóbb annál, mint amikor a magát a vörös terrorista gyilkos Lukács szellemi örökösének valló cionkripli mutat utat Európának. Ebben benne van minden, minden, ami a velejéig rohadt európai értékrendet manapság jellemzi.

A hazaárulót díjjal jutalmazzák, de a díj névadója maga is hazaáruló, mégis mindkettőjüket hősként ünnepli 2012-ben a felvilágosult Európa.